Az ár ellen a Bonafarm

Továbbra sem találta meg a magyar élelmiszeripar a megoldást az uniós csatlakozás óta ugrásszerűen megnövekedett import, a gazdasági válság miatt bekövetkezett keresletcsökkenés, valamint az évtizedes strukturális gondok jelentette problémahalmazra. Ez a ma záruló Foodapest élelmiszer-ipari vásáron részt vett elemzőknek, kiállítóknak, piaci szereplőknek a Világgazdasággal megosztott legfőbb tapasztalata.

Sárközy Ildikó, a kiállításon debütáló Élelmiszerklub vezetője szerint a fő probléma az, hogy a gyártók nem fordítanak elég figyelmet kiemelkedő, egyedi termékek fejlesztésére és megismertetésére. Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) igazgatója ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: a jelenlegi kereskedelmi csatornák szerkezetének markáns átalakulása nélkül nem várható fejlődés a regionális élelmiszer-gazdaságban.

A megváltozott kereskedelemmel szemben csak az az élelmiszergyártó tud talpon maradni, amelyik nemcsak versenyképes áron, de nagy és megbízható mennyiségben tudja ellátni a már nem helyi, hanem országos, sőt nemritkán régiós terítésben gondolkodó láncokat – ezt már Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnöke mondta. Igaz, másik minőségében, az ugyancsak a Foodapesten bemutatkozó Bonafarm Zrt. szóvivőjeként.

A csoport Csányi Sándor együtt éves szinten 550 millió eurós árbevételt produkáló élelmiszer-ipari vállalkozásait fogja össze; a négy mezőgazdasági és a három feldolgozócég tevékenységét koordináló Bonafarm élén az OTP elnök-vezérigazgatójának a fia, Csányi Attila áll. Mint az elnök-vezérigazgató elmondta, a cégek önállóan működnek, önálló a profitfelelősségük is, a háttérszervezetként működő Bonafarm csak a cégek beszerzéseinél, a termékek piacbővítésénél vagy a humánerőforrás szervezésénél kap szerepet. A zrt. egyébként az év végén a szingapúri bejegyzésű CSIM Pte Ltd. tulajdonába került át.

A Bonafarm csoport tagjai 2002 óta egyenként kerültek Csányi Sándor érdekeltségi körébe. A villányi Teleki Pincészet után az egykori állami gazdaságból alakult Dalmand Zrt., majd a tej- és húsipari vállalkozások és az alapanyag-előllítást biztosító cégek kerültek a csoporthoz. A vertikum néhány héttel ezelőtt teljesedett ki, amikor a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jóváhagyta a takarmánygyártással és -forgalmazással foglalkozó Tendre Kft. 100 százalékos tulajdonrészének birtoklását.

A korábbi akvizíciókat az integrációs célokon és a tudatos előkészítésen túl „opportunista alapon” a lehetőségek szabták meg – fogalmazott Csányi Attila. Valóban, több cégre a csőd szélén tett szert a Csányi Sándor élelmiszer-ipari vállalkozásait korábban összefogó Bonitás 2002 Kft. Ilyen volt 2003-ban a Mizo és ilyen volt tavaly ősszel a Herz Szalámigyár Zrt. is, amelynek eszközeit a májusi felszámolás után vásárolta fel a Bonafarm. Ennek jövőjéről egyelőre nem akart nyilatkozni lapunknak Csányi Attila. Arra vonatkozó kérdésünket, miszerint újraindulhat-e a termelés a cég budapesti telepén, azzal hárította el, hogy bármilyen lépés előtt meg kell várniuk, hogy a GVH beleegyezését adja a tranzakcióra.

A további tervekről azonban szívesen beszélt az elnök-vezérigazgató. Elmondta: a cél a régióban is meghatározó szerepet betöltő cégcsoport létrehozása. Az exportot kitörési pontnak tekintik, mivel a hazai piac további gyengülésére számítanak a közeljövőben. A csoport élelmiszer-feldolgozó cégei jelenleg termékeik 25-30 százalékát exportálják, ez az arány egy-két százalékponttal nőhet az idén – tette hozzá Csányi Attila.

Regionális szinten az exportforgalmazás erősítésén túl a tejipari befolyás erősítését tervezi a Bonafarm, távlati célként azonban földrajzilag is meszszebb tekintenek. „A globális élelmiszer-termelés nőni fog a világban, ezért nagyon jó befektetés a mezőgazdaság, különösen a föld. Elképzelhetőnek tartjuk például, hogy a Távol-Keleten vagy Afrikában kezdünk valamikor agrártevékenységbe” – mondta el Csányi Attila.

Rövid távon azonban egyelőre fontosabbnak tekintik a hazai cégek integrációjának erősítését. Annál is inkább, mivel a vertikumot valóban kiteljesítő kereskedelem a jelek szerint kimaradt a tevékenységek köréből. Erről egyelőre lecsúsztunk – fogalmaztak a csoport vezetői.

A termelési láncon belül a csoport változatos módon oldotta meg az integrációt: míg a Pick nagyjából csak a saját sertésgazdaságokból származó alapanyagokat használja fel, a Sole-Mizo főleg szerződött partnereitől szerzi a tejet.

A hazai élelmiszeripar egyik legfontosabb problémájának számító alapanyaghiány alól azonban a Bonafarm vállalatai sem tudják kivonni magukat. Mint Kovács László, a Pick Szeged Zrt. vezérigazgatója lapunk kérdésére elmondta, ők a kedvelt exportterméknek is számító szalonna és császárszalonna esetében kényszerülnek behozatalra. Az éves szinten 270 millió liter tejet feldolgozó Sole-Mizo első embere, Gerbrant Redmer de Boer arról számolt be, hogy szerződött cégeik alapanyag-szükségletük 90 százalékát adják. Jóval magasabb importarányról számolt be Kádár Péter, a Tendre Takarmányipari Kft. ügyvezető igazgatója. A haszonállat-állomány csökkenése miatt a takarmánypiac is visszaesett, így ipari takarmányból jelenleg 60-70 százalékban szorul behozatalra az ország, a cégcsoport számára biztosított takarmányok esetében is 50 százalék fölötti az import aránya.

Tőkehiány, a banki hitelezés szigorodó feltételei

A külföldi tőke menekül, kevés a hazai befektető

Instabil előállítás

A képzettség alacsony szintje a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparba

Forrás: AKI

Tőkehiány, a banki hitelezés szigorodó feltételei

A külföldi tőke menekül, kevés a hazai befektető

Instabil előállítás

A képzettség alacsony szintje a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparba

Forrás: AKI-->