Válságtűrő német vezetői fizetések

Átlagosan 35 százalékkal nőtt a legnagyobb német cégek felső vezetőinek a javadalmazása az elmúlt évtizedben – derül ki egy felmérésből, amelyet most tett közzé a Handelsblatt. Ekkora emelkedés akár jogos is lehetne az elemzők szerint, ha történetesen nem a prosperáló 1999-es és a világgazdasági válságtól sújtott 2009-es év topmenedzseri jövedelmeinek összehasonlításáról lenne szó.

A válság azonban vajmi kevéssé tükröződik az alapfizetésekben, a teljes javadalmazásban is csak annyiban, amennyiben a lehívható vezetői részvényopciók értéke csökkent – maguknak a részvényeknek az árfolyamesése miatt. Márpedig mérlegadatok tanúsága szerint a vizsgált német nagyvállalatok – a frankfurti tőzsde hivatalos részvényindexét, a DAX-ot adó harminc cég – mindegyikének romlott a teljesítménye a most lezárult üzleti évben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szóban forgó felső vezetői jövedelmek dinamikája változatos képet mutat: pár vállalat esetében csökkenés is előfordult – ha nem is a válsággal közvetlen összefüggésben –, a lista másik végén álló néhány cégnél ugyanakkor horribilis növekedés tapasztalható. Az előbbire, a topmenedzsment fizetéscsökkenésére pregnáns példa a Daimleré, ahol 1999-ben a Chryslerrel történt fúzió nyomán a stuttgarti vezetők bérét a detroitiakéhoz igazították, ez az addigi 3,2 millió eurós nettójuk 2 millióra csökkenését jelentette („visszaigazítás” pedig a fúzió felbomlását követően sem történt az esetükben...). A hihetetlen bérnövekedést produkáló cégek menedzsmentje mögött pedig valóban nagyon nagy – ha nem is hihetetlen – teljesítmények állnak, amint azt a Kali und Salz Gruppe (K+S) története példázza. Ennek az eredetileg inkább csak Kasselben jegyzett kálisógyártónak egy rövid évtized leforgása alatt sikerült magát három földrész mezőgazdasági vegyiparában meghatározó részesedéssel rendelkező multivá kinőnie – részvényeinek forgalma alapján pedig elnyernie a DAX-tagságot. Mindeközben topmenedzsmentjének fizetése közel ötszörösére emelkedett. Norbert Steiner K+S-vezér fizetése persze még így is a jövedelmi toplista alsó harmadában található – az ő esetében a „horribilis növekedés” a cég fejlődése mellett a nyilvánvalóan alacsony bázisnak köszönhető.
A Handelsblatt cikke külön vizsgálja a „legdrágább menedzsmentű” vállalatokat – ebben a kategóriában nemcsak az első emberek fizetését veszi szemügyre a Heinz Evers fejvadász cég adatai nyomán a német gazdasági lap, hanem az őket közvetlenül segítő csapat jövedelmi viszonyainak egészét. Az élbolyt kivétel nélkül óriások alkotják, élükön újfent a Deutsche Bankkal. Őt követi az ügyviteli szoftvereiről híres SAP, majd az Allianz banki-biztosítói csoport s a Siemens holding következik. Mindegyiküknél kiterjedt az igazgatói stáb, ez a Deutsche Bank esetében nyolc főt jelent, de a relatíve legkisebb SAP-nál is hat emberből áll a csapat.