Felfoghatatlan a warez-király adatmennyisége - A jéghegy csúcsa
A szerzői jogi alapú ágazatok védelmére azért is érdemes nagy hangsúlyt helyezni, mert fontos szerepet töltenek be a magyar gazdaságban. A teljes szerzői jogi ipar teljesítménye közelíti az ország gazdasági teljesítményének 10 százalékát, és több százezer embernek ad munkát. A szerzői jogi iparon belül jelentős helyet foglalnak el az elsődleges szerzői jogi ágazatok, mint a filmalkotás, a zene és egyéb művészeti ágak, valamint a szoftverágazat.
A Szellemi Tulajdon Világnapja keretében, minden év április 26-án a legtöbb országban egyszerre ünneplik az alkotó, kreatív szellemet és figyelmeztetnek a szellem kibontakozását fenyegető veszélyekre. A sokszínűséget és ugyanakkor a problémák hasonlóságát jól jelzi az az online plakátkiállítás, amelyet a Szellemi Tulajdon Világszervezete nemrég nyitott meg (http://www.wipo.int/ip-outreach/en/ipday/posters.html). A kiállítás is bizonyítéka annak, hogy csakis széleskörű nemzetközi összefogással biztosítható az innováció fennmaradása, a szellemi tulajdon védelme.
Mi, mennyi?
A byte (vagy bájt) általánosan használt tárolókapacitás-mértékegység elsősorban a számítógépek terén, de adattípus-elnevezés is. Jele B (nagy B betű).A byte-ot mint adatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérő egységet először 1956-ban fogalmazták meg. Werner Buchholz alkalmazta először, az IBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában; akkor „1 és 6 bit közötti méretű adategység” értelmében határozta meg (az akkori be- és kimeneti eszközök tipikusan 6 bites darabokban küldték/fogadták az adatot). A 8 bites byte-ra az év végén tértek át; ez a méret később átszivárgott a cég – valamivel közismertebb – System/360 számítógépébe is.
A byte egyébként úgy határozható meg a legáltalánosabban, hogy bitek egybefüggő, rögzített hosszúságú sorozata. Messzemenően a legelterjedtebb a 8 bites, de bőven lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú byte-okkal is. Ez utóbbit például a PDP–10 36 bites architektúrája használja.
A nyolcbites byte 256 (28) féle számot tárolhat, 0 és 255 között. Más byteméret esetén hasonlóan számolhatunk.
Mint adattípussal találkozhatunk vele többek között a Pascal vagy a C programozási nyelvben. Az utóbbiban a byte megegyezik az „unsigned char” (előjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képes legalább 256 különböző értéket felvenni; a Pascalban mindig 256 féle értéket vehet fel.
A byte-ot mint adatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérő egységet először 1956-ban fogalmazták meg. Werner Buchholz alkalmazta először, az IBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában; akkor „1 és 6 bit közötti méretű adategység” értelmében határozta meg (az akkori be- és kimeneti eszközök tipikusan 6 bites darabokban küldték/fogadták az adatot). A 8 bites byte-ra az év végén tértek át; ez a méret később átszivárgott a cég – valamivel közismertebb – System/360 számítógépébe is.
A byte egyébként úgy határozható meg a legáltalánosabban, hogy bitek egybefüggő, rögzített hosszúságú sorozata. Messzemenően a legelterjedtebb a 8 bites, de bőven lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú byte-okkal is. Ez utóbbit például a PDP–10 36 bites architektúrája használja.
A nyolcbites byte 256 (28) féle számot tárolhat, 0 és 255 között. Más byteméret esetén hasonlóan számolhatunk.
Mint adattípussal találkozhatunk vele többek között a Pascal vagy a C programozási nyelvben. Az utóbbiban a byte megegyezik az „unsigned char” (előjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képes legalább 256 különböző értéket felvenni; a Pascalban mindig 256 féle értéket vehet fel. -->
