A geostratégiai csodafegyver
Nagy változás indult az új évszázad küszöbén az energiaszektorban: az USA hatalmas palagáz- (shale gas) kincsének kiaknázásának köszönhetően szakértők szerint nem is a megújuló energia lesz századunk fő energiaforrása, hanem a nem hagyományos gáz.
A kínálatot forradalmasító gázféleség kémiailag alapvetően azonos a hagyományossal, de kinyerése nehezebb. Míg ugyanis a hagyományos gáz viszonylag nagy, egybefüggő mezőkön található, a palagáz a több kilométer mélyen lévő, lemezes szerkezetű kőzetek kis, szétszórt buborékaiban. Ezért egészen a közelmúltig kinyerhetetlennek minősítették. Ám az évtized elején műszaki és gazdasági szempontból is bányászhatóvá vált az olyan technikai fejlesztéseknek köszönhetően, mint a vízszintes fúrás, a kőzetrétegek nagy nyomású víz bepréselésével történő repesztése (vizes repesztés), s mert jelentősen megemelkedtek a gázárak.
Egyfajta „aranyláz” indult a szénhidrogéniparban.
Az amerikai politikacsinálók az ország energiafüggetlenségének megerősítőjét látják az új lehetőségben. Szemben az EU-val, az USA az elmúlt évtizedekig nem szorult gázimportra. Akkortól viszont növekvő cseppfolyós földgáz (LNG) bevitelével elégítették ki a helyi energiaigényt. E trendnek a nem hagyományos gáz kinyerése szabott gátat. Úgy tűnik, egy évtizeden belül nettó gázexportőrré válhat az ország. Eredményei hatására az európai geológusok is fontos lelőhelyeket tártak fel. Feltárási engedélyeket adtak ki Lengyelországban, Németországban, Svédországban és Dél-Franciaországban is. Az ExxonMobil, a Total és a Shell hatalmas összegeket szánnak a palagázüzleteknek. Erős lobbival igyekszenek meggyőzni az európai kormányokat a nem hagyományos gázkincs stratégiai fontosságáról. Azzal érvelnek, hogy a palagáz kinyerése révén csökkenhet Európai energiafüggése.
Miközben az olajszakma kulcsszereplői oldaláról nyilvánvalóak a növekvő palagáztermelés előnyei, az már kevésbé világos, milyen társadalmi és szociális következményeket kell figyelembe venni. Sőt, még a gazdasági ésszerűségét sem bizonyították be.
A palagáz kinyerése ugyanis számos környezeti problémát vet fel. Először is, mivel a gáz nagy kiterjedésű, köves szerkezetekben eloszolva található, bányászata aktív fúrásokat feltételez. Az USA-ban is több ezer kutat kellett telepíteni, sokat több száz méter mélyre. Ám miközben az amerikai lelőhelyek gyéren lakott települések alatt találhatók, kicsi az esélye, hogy hasonló fúrások társadalmilag elfogadhatók lennének Európában, ahol a nagyobb népsűrűség miatt a fúrások is közelebb esnek a lakott területekhez. Ráadásul az amerikai törvények szerint a földben lévő ásványvagyon az adott földtulajdonost illeti, Európában többnyire az államot. Vagyis Európában a földtulajdonosokat nem sok minden ösztönzi kutatófúrások indítására.
Másrészt a vizes repesztés hatalmas mennyiségű, kutanként 10-20 ezer köbméter víz injektálását feltételezi. Itt felmerül az olyan természeti erőforrások megóvásának a kérdése, amelyek a mezőgazdasági és a helyi, európai igények kielégítését szolgálják. A harmadik probléma, hogy a föld alatti, vizes repesztéskor többfajta olyan – esetleg mérgező – vegyipari terméket kell használni, amelyek összetételét a feltárásban érdekelt társaságok nem fedik fel, mondván, az műszaki titok. Ugyanakkor e vegyszerek könnyen bekerülhetnek a föld alatti vízbázisba, folyókba és más vizekbe.
A szerző a párizsi Sciences Po nyitott egyetem nemzetközi kapcsolati, illetve energia-geopolitikai előadója
Minden marad a régiben
A palagáz kinyerésének gazdasági ésszerűsége még akkor is megválaszolatlan marad, ha maga a termelés nyereségesnek ígérkezik a szigorú európai környezetvédelmi előírások betartása mellett is. A hagyományos gáz kitermelése kevésbé szennyező és kisebb költséggel is jár, mint a palagázé. Ezért az európai gázpiac igényeit hosszú távon meghatározóan az Északi-tenger, Oroszország és Észak-Afrika – szükség esetén Közép-Ázsia, a Közel-Kelet és Nyugat-Afrika – elégíti majd ki, vagyis azok a térségek, amelyek eléréséhez már megvan a vezetékes összeköttetés, az LNG-terminál, vagy már tervezik e beruházásokat.Adott feltételek mellett ugyanis Európának a nem hagyományos gáz kinyerése környezeti áldozattal jár, így hát egyelőre megmarad az olajcégek álmának és a politikusok geostratégiai csodafegyverének.
Adott feltételek mellett ugyanis Európának a nem hagyományos gáz kinyerése környezeti áldozattal jár, így hát egyelőre megmarad az olajcégek álmának és a politikusok geostratégiai csodafegyverének. Fő aggályok Európában -Sok fúrás kell nagy népsűrűségű térségekben
-Nem a földtulajdonosé az ásványvagyon
-Mérgező vegyszerek kerülhetnek a vízbázisba
-Drágább a nem hagyományosnál
-Kiépített infrastruktúra éri el a meglévő forrásokat-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.