A leggyakoribb, kezelést igénylő ritmuszavar

Pontosan nem ismerjük a magyarországi betegszámot, de becslések szerint 170 ezer ember lehet érintett a pitvarfibrillációban. A statisztika felállítását nehezíti, hogy sokaknak nincs panaszuk, ezért nem fordulnak orvoshoz, így nem szednek orvosságot. A legszörnyűbb, amikor valakit stroke-kal kórházba szállítanak, és bár korábban nem volt rosszul, ott derül ki, hogy egy régóta tartó pitvarfibrilláció a stroke kiváltó oka – mondta lapunknak Tomcsányi János professzor, a Budai Irgalmas Rendi Kórház osztályvezető főorvosa. Noha egészen fiatal korban ritkán fordul elő, az ismert, hogy az életkorral nő a gyakorisága, a 65 esztendősnél idősebbek 6–10 százaléka érintett, 75 év felett pedig még több a beteg. Krónikus vagy „életfogytig” tartó kórképről van szó, aki ebben a ritmuszavarban szenved, az a jelentkezésére bármikor számíthat.

Szívritmuszavar vagy aritmia – a szívverés ütemének megváltozása. A normálisnál gyorsabb szívverést tachikardiának, a lassúbbat bradikardiának nevezi az orvostudomány. A pitvarfibrilláció, más néven pitvarremegés a leggyakoribb, kezelést igénylő ritmuszavar, amelynél a szív összehúzódásait vezérlő elektromos jelek a szabályos ütemüket elveszítik. E kórképnél a két szívpitvar több pontján rendszertelenül ingerületek keletkeznek, hatásukra a kamrák szabálytalan ritmusban, túl gyorsan, 1 perc alatt 300–600-szor, véletlenszerűen, az agyembólia kockázatát megötszörözve húzódnak össze. A pitvar-kamrai ingerületátvezetés a pitvarfibrillációnál 100–150/perc frekvenciájú ingerületet enged a kamrákba. A szabálytalan ritmus a keringés hatékonyságát rendkívüli mértékben lecsökkenti, ugyanis normális összehúzódásra képtelenné válnak a pitvarok, s a vér csak passzívan áramlik rajtuk keresztül. Lehet egyszeri és ismételt, a legváratlanabb pillanatokban jelentkezik. Rengeteg formája lehetséges.

A szíveredetű formájánál a pitvar strukturálisan, degeneratív módon, zsírosan, kötőszövetesen átalakul, és ez játszik szerepet a pitvarfibrilláció kialakulásában. A szíven belüli és kívüli erekben a normálisnál nagyobb a nyomás, tehát a szívnek nagyobb nyomással kell kilöknie a vért, amely nagyobb falfeszülést, nagyobb szíven belüli nyomást eredményez. Ezek a folyamatok hosszú távon szerkezeti elváltozásokhoz, a pitvarok kitágulásához vezetnek. A folyamat előrehaladása során az ingerületek normális úton való keletkezése megszűnhet, összevissza, kaotikus módon képződnek a szívet működésbe hozó impulzusok, úgynevezett ingerületi szigetek, körök jönnek létre. Tehát a pitvarban keletkező elektromos jelek, ingerületek visszacsatolnak, és ezáltal önfenntartó körök jönnek létre.

A 300–600-as frekvencia oka, hogy a szívben 5-6 ilyen ingerületi kör pörög, mint a golyó, ahol szabályozástól függetlenül impulzusokat „gyártanak” és tartanak fenn.

A pitvarfibrillációnak a legenyhébb formától a legsúlyosabbig számos szövődménye lehet. Külön kiemelendő közülük is a gutaütés, a stroke. Pitvarfibrilláció esetén a szív érintett része működésképtelen, lassul a keringés, a pangás miatt keletkezett vérrög „elszáll”, és ha az agyba kerül, ott stroke következik be. Ez a ritmuszavar nem csak önmagában jelent problémát, hiszen amikor nagyon gyorsan és szabálytalanul ver a szív, akkor az alapbetegséget, a koszorúér-betegséget, a lábdagadást, a szívkimerülés nyomán jelentkező fulladásos panaszokat stb. a folyamat megnöveli.

A diagnózis felállításához EKG-készülék szükséges, ugyanakkor tudni kell, ha valaki úgy érzi, kihagy a szívverése, még nem biztos, hogy ebben a kórképben szenved.

A pitvarfibrilláció több formája ismert. Az egyiknél a baj időszakosan jelentkezik, és magától, vagyis gyógyszer nélkül is megszűnik, a másiknál az időszakos feltűnés és az egyre hosszabb ideig tartó, orvosi beavatkozást követő „eltűnés” a jellemző. A legroszszabb verziónál a ritmuszavar nemcsak folyamatosan rosszabbodik, de már nem is marad abba.

Ha több mint egy esztendőn át tart az aritmia, akkor a kiindulási helyeken, a pitvarokban olyan szerkezeti változások történnek, amelyeket esélytelen rendbe hozni, ilyenkor az orvos nem tehet mást, mint hogy a magas frekvenciaszámot ellenőrzi, és vérhígítót adva a napi életet elviselhetővé tevő pulzusszámot biztosít a betegének – mondta Tomcsányi János professzor. Komoly problémának nevezte, hogy ha éppen „nem kapja el az orvos” EKG-készülékkel a rosszullétet, később a műszer olyan adatot produkál, amellyel már nem diagnosztizálható a kórkép.

A betegség a magas költségek miatt a finanszírozónak komoly problémát, az orvosnak és a betegnek pedig kegyetlen frusztrációt jelent. Az utóbbinak a vérrögképződés miatt az esetek többségében vérhígítót kell szednie, amelynek a megfelelő beállítását rendszeresen ellenőrizni szükséges. A véralvadásgátló nagyon pontos gyógyszerszedést és rendszeres, 3-4 hetenkénti vérellenőrzést igényel. Ha ugyanis a kelleténél több hígítót szed, akkor vérzékennyé válik, ha túl keveset, akkor meg a szer hatástalan lehet, és gutaütést kaphat a páciens. Tehát havonta ellenőrzésre kénytelen járni, vérvételen esik át, majd később a leleteredmény birtokában ismét felkeresi az orvosát, aki esetleg a dozírozáson változtat – hangsúlyozta Tomcsányi profeszszor, majd hozzátette: mindez és az egészségügyi intézménybe járás fárasztó a betegnek, a sorállás, a várakozás az egészségügyi dolgozók és az érintettek életét tovább nehezíti. És akkor még az egészségbiztosító által megszabott gyógyítási volumenkorlátról nincs is szó, amely a járóbeteg-szakellátást is érinti, ahol ezért csak adott számú beteget fogadhatnak. Ez a szívgyógyászat egyik legnagyobb megoldatlan problémája. A gondon a szakrendelők úgy enyhítenek, hogy a pitvarfibrillációban szenvedőket szükség esetén – sokkal nagyobb terhet róva az egészségbiztosítóra – kórházba küldik.