Az alvászavar súlyosabb baj, mint gondolnánk

Azt is tudjuk, hogy az alvászavarok gyakoriak: 1995-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi felmérése szerint a leggyakoribb alvászavar, az insomnia (elalvási vagy visszaalvási képtelenséggel és következményes nappali fáradtsággal járó tünetcsoport) gyakorisága 20 és 30 százalék között változott világszerte. Magyarországon a 2002-es Hungarostudy országos lakossági vizsgálat szerint a megkérdezettek csaknem fele számolt be valamilyen alvással kapcsolatos panaszról, az insomnia gyakorisága pedig 9,2 százalék volt.

Mindennek komoly gazdasági következményei vannak. Egy 1993-as egyesült államokbeli felmérés szerint az alvászavarok és a nappali kialvatlanság miatti balesetek évi kb. 50 milliárd dollár veszteséget okoztak az amerikai nemzetgazdaságnak, és a veszteség nemcsak dollármilliókban mérhető: évente 23 318 baleseti halál és másfél-két milliós nagyságrendű tartós fogyatékosságot okozó baleseti sérülés írható az alváshiány rovására. Egy következő, 2007-es, szintén amerikai felmérés részletesebb elemzése szerint az alvászavarban szenvedők általános (munkahelyi, otthoni, közlekedési) baleseti kockázata 5-7-szer magasabb, mint az átlagnépességé.

Az alvászavarok azonban nemcsak a balesetek kockázatát növelik, hanem más súlyos és gyakori betegségekét is. A legtöbb adattal a depresszió és a megzavart alvás kapcsolatáról rendelkezünk.

Az alvászavarok a különböző felmérések szerint a depresszió legjelentősebb kockázati tényezőinek tekinthetők: egyes felmérések szerint a becsült kockázatnövekedés akár 30-szoros is lehet. A depresszió a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása: gyakorisága növekszik, az Egészségügyi Világszervezet (először 1996-ban megjelent) becslése szerint 2020-ra (vagyis tíz év múlva) a második leggyakoribb, munkaképességet csökkentő betegség lesz. Az Európai Unió 466 millió lakosából 2004-ben legalább 21 millióan szenvedtek depresszióban. A depresszió, amellett, hogy az életminőséget az egyik legnegatívabban befolyásoló betegség, jelentősen növeli más kórképek, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek (és az ezekkel kapcsolatos halálozás) kockázatát. A szív- és érrendszeri betegségek az iparosodott civilizációkban a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést és korai halált okozó betegségek.

A depresszió nagyon sokba kerül: 2004-ben az Európai Unióban a depresszió miatti teljes költségek 118 milliárd euróra rúgtak, ez abban az évben az uniós GDP 1 százalékának felelt meg. Mindebből 76 milliárd eurót a megbetegedés és halálozás okozta indirekt költségek jelentették, és nem a kezelés közvetlen költségei.

Az alvási panaszok és a depresszió kölcsönös oksági viszonyban állnak egymással. Ez azt jelenti, hogy a depresszió a napi bioritmus megzavarásán keresztül tovább rontja az alvászavart, így ördögi kör alakul ki, melyből nagyon nehéz kezelés nélkül kikeveredni.

A másik igen jelentős, alvászavarokkal kapcsolatba hozható betegség a kettes típusú cukorbetegség. Ennek gyakorisága szintén növekszik, egyenes arányban a túlsúlyossággal és az elhízással. Az utóbbi idők alvással kapcsolatos vizsgálatai újabb fontos mozaikkal járultak hozzá a 21. század „elhízásjárványának” jobb megértéséhez. Számos – ma már a laikus sajtóban is nagy visszhangot kiváltott – tudományos adat szerint az elhízásban a hagyományos kockázati tényezők (a mozgásszegény és kalóriagazdag életmód) mellett az alvászavaroknak és a következményes alváshiánynak is fontos szerepe van.

Tartósabb alváshiány esetén a szervezet rosszabb hatékonysággal dolgozza fel a cukor- és szénhidráttartalmú táplálékokat, ráadásul a kialvatlanság csökkenti a leptin (egy a jóllakottságérzésért felelős hormon) hatását, az éhséghormonok aktivitását viszont megnöveli. A kialvatlan ember tehát éhesebb lesz, evéskor pedig lassabban alakul ki nála a jóllakottságérzés. Ráadásul mindez a viselkedés szintjén – a rosszabb hatásfokú szénhidrát-feldolgozás ellenére – a magas szénhidrát- és cukortartalmú ételek nagyobb mértékű (öntudatlan) fogyasztásához vezet. Mindezek a tényezők együttesen járulnak hozzá az elhízás és végül a kettes típusú cukorbetegség kialakulásához. Az elhízással és a kettes típusú cukorbetegséggel kapcsolatos költségek 1995-ben 99,2 milliárd dollárt tettek ki az Egyesült Államokban, ennek valamivel több mint a fele (51,64 milliárd dollár) direkt egészségügyi költség volt.

Az alváshiány tehát az egészségi állapot romlásához vezet, és hozzájárulhat az idő előtti halálozáshoz is. Egy európai uniós tanulmány szerint, amely 16 vizsgálat eredményeit összegzi (öszszesen 1,5 millió személy részvételével), az ideális 6-8 óránál kevesebbet alvók halálozása egy 25 éves időszakot tekintve 12 százalékkal magasabb volt, mint a megfelelő mennyiséget alvóké.

A magasabb halálozási arány hátterében egyaránt állhat az alvászavarokkal kapcsolatos roszszabb egészségi állapot és a baleseti halálozás is.

Az alvás és az egészségi állapot közötti kapcsolat tehát nagyon erős – miért is ne lenne fontos az egészségünk szempontjából egy olyan életműködés, amely legalább 6-8 órát vesz igénybe mindennap?

Az alvás számunkra szubjektíven pihenésnek tűnik – élettani szempontból azonban inkább egy „alternatív üzemmódnak” tekinthető, amely nagyon aktív folyamatokból tevődik össze. A mélyalvás alatt töltődnek fel a sejtek napközben kimerült energiaraktárai, ilyenkor a legaktívabbak az immunrendszer védekező és a szervezet építő folyamatai. Az álomlátó alvás (szaknyelven REM-alvás) pedig nagyon leegyszerűsítő hasonlattal úgy fogható fel, mint egy számítógép rendszerkarbantartó funkciója: támogatja az információ megfelelő elrendeződését, az új információkat fontosság és típus szerint különböző memóriarendszerekbe helyezi, az aktuálisan megoldandó feladatokkal kapcsolatban pedig igyekszik emlékeket mozgósítani – vagyis óriási jelentőségű a pszichés teljesítőképesség szempontjából.

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvásnak tehát fontos szerepe van a testi-lelki egészség fenntartásában, ezért egészségmegőrző programok ma már nehezen képzelhetők el tudatos alvásmegőrző vagy alvásjavító stratégiák nélkül. Ezek szerencsére nagyobb részt átfedést mutatnak az egészséges életmód egyéb területeivel. Alvásjavító tényező a rendszeres testmozgás, valamint az egészséges táplálkozás és az étkezések rendszeressége. A rendszeresség nagyon fontos a bioritmus fenntartásában, az alvás-ébrenlét ritmusának szabályozását pedig a kor előrehaladtával egyre inkább a napi bioritmus (szaknyelven cirkadián ritmus) veszi át. A napi tevékenységekbe tehát érdemes rendszerességet vinni – sajnos az európai munkavállalók legalább 20 százaléka rendszertelen munkaritmusban dolgozik. Fontos természetesen a lelki egyensúly, a megfelelő mennyiségű és minőségű aktív pihenés, a stresszel való megbirkózás egyensúlyának fenntartása is, hiszen a nem megfelelően kezelt stressz közismerten rontja az alváskészséget. Az alvászavar mögött azonban az életmódtényezőkön kívül betegség is állhat, ezért egy hónapon túl fennálló panaszok esetén orvosi konzultáció javasolt.

Az alvászavar, depresszió, elhízás, kettes típusú cukorbetegség és végső soron mindezek közös következményei, a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága tehát világszerte nő. Ennek gazdasági következményei – túl az ezekben szenvedők rosszabb életminőségén és kedvezőtlenebb életkilátásain – időzített bombaként ketyegnek a közösségek társadalombiztosítási rendszerei és gazdasági potenciálja alatt. Mindezt, mint láttuk, legalább 15 éve tudjuk, mégis, ezekkel az egészségügyi kihívásokkal a jelenlegi közösségek eddig nem nagyon tudtak mit kezdeni.

A szerző egyetemi adjunktus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet klinikai igazgatóhelyettese