Nyomdaipar: kevés lehet a papír

Újabb gonddal szembesült a válság utáni fellendülés első jeleit produkáló magyarországi nyomdaipar: fogytán a papír. Pontosabban fogalmazva komoly problémák jelentkeztek az európai papírgyártásban és -ellátásban, és ez a hazai nyomdákat is igen kellemetlenül érinti, hiszen meghosszabbodtak a beszerzési határidők, mindamellett, hogy a hazai papír-nagykereskedők egységesen emelték a nyomdászat első számú alapanyagának árát – értesült a Világgazdaság. Mindezek miatt a nyomdatermékek is drágulhatnak az idén.

„Tény, hogy gondok vannak az európai papírgyártásban és -kereskedelemben, hiszen több olyan körülmény jelentkezett együttesen, amely miatt az iparágban valóban csökkentek a beszállítói volumenek és lehetőségek, valamint kitolódtak a szállítási határidők és jelentősen emelkedtek az árak” – mondta lapunknak Erdély Zsolt, a Magyarországi Papír-nagykereskedők Egyesületének elnöke. Elmondása szerint a papír egyik fő összetevőjének számító cellulóz beszerzési lehetőségei rendkívüli módon beszűkültek világszerte, ennek fő oka a chilei földrengés – innen származik a világ cellulóztermelésének körülbelül nyolc százaléka, évi mintegy hárommillió tonna, ez a mennyiség viszont a katasztrófa miatt kiesett, és a következő fél évben nem is lehet pótolni.

Emellett a felfutó kínai papírgyártás is mind több cellulózt szív el az európai piacról. „Ezen okok miatt szinte valamennyi papírgyártó azonnali hatállyal megemelte április elsejétől az árait, a nyolc-tíz százalék körüli drágulás pedig szinte minden papírféleséget érintett” – mondta. Közrejátszott a jelenlegi helyzet kialakulásában az is, hogy mivel tavaly 2008-hoz képest egész Európában jelentősen, 16–22 százalékkal visszaesett a papírkereslet, ezért a papírgyárak és -kereskedők is kiürítették a raktárkészleteiket, amelyek most az évtized legalacsonyabb szintjén állnak. Erdély Zsolt elmondta: keresleti piac alakult ki, és ma senki nem látja, az árak emelkedése meddig tart, az ellátási és kapacitásgondok mikor szűnnek meg.

„A magyarországi nyomdák nagyságrendileg évi 600 ezer tonna papírt használnak fel, és szinte kizárólag importból látják el magukat. A kialakult helyzet az összes hazai nyomdaipari cég számára nehézséget okoz” – érzékeltette a probléma hazai vetületét Peller Katalin, a Nyomda- és Papíripari Szövetség főtitkára. Elmondása szerint a hazai nyomdaipar az elmúlt fél évben kezdett újra feléledni, a megrendelések volumene lassan megközelíti a 2008-as szintet – bár nyomottabb áron –; az éppen beinduló termelésbővülést törheti meg a szűkülő papírkínálat. A főtitkár attól fél, hogy a hazai nyomdák két tűz közé kerülhetnek, hiszen korlátozott az érdekérvényesítő képességük mind a további alapanyagár-emelést tervező beszállítóikkal, mind a válság és a nagy verseny miatt alacsony nyomdatermékárakhoz szokott ügyfélkörükkel szemben, hiszen a két oldalon gyakran multikkal kell tárgyalniuk, míg a hazai nyomdaipari vállalkozások zöme kis- és középvállalkozás.

Véleménye szerint azonban mivel az alapanyagköltség az árbevételnek az ötven százalékát is elérheti a nyomdaipari cégeknél, ezek pedig költségalapon képezik az áraikat, a papír drágulása hosszabb távon bizonyosan felhajthatja a nyomdatermékek árát is. „Hiszen ha egy nyomda huzamosabb ideig nem tudja áthárítani a költségemelkedést – vagy legalább annak egy részét – az ügyfeleire, akkor előbb vagy utóbb lehúzhatja a rolót” – mondta.

Véleménye szerint azonban mivel az alapanyagköltség az árbevételnek az ötven százalékát is elérheti a nyomdaipari cégeknél, ezek pedig költségalapon képezik az áraikat, a papír drágulása hosszabb távon bizonyosan felhajthatja a nyomdatermékek árát is. „Hiszen ha egy nyomda huzamosabb ideig nem tudja áthárítani a költségemelkedést – vagy legalább annak egy részét – az ügyfeleire, akkor előbb vagy utóbb lehúzhatja a rolót” – mondta.-->