Ötvenmilliárdos védőháló az egészségért

A válaszok 52 százalékát kitevő „jelentős változásokat kezdeményeznek, az ellátás hatékonyabb és színvonalasabb lesz” vélemény megközelíti az országos választások első fordulójában a Fidesz területi listájára leadott 59,6 százalékos szavazati arányt. Ezért vagyunk biztosak abban, hogy a megkérdezettek őszintén válaszoltak, és évek óta először végre többen hisznek a pozitív változásban, mint amennyien szkeptikusak.

Nem volt ez mindig így. Érdemes ezt az eredményt összevetni a 2006. novemberi felmérésünkkel, ahol a válaszadók kétharmada úgy vélekedett, hogy a pénzhiány miatt romlik az ellátás színvonala és a hozzáférés is.

Bárki láthatja, hogy soha ilyen társadalmi támogatottsága nem volt egy kormánynak az igazi egészségügyi reformok végrehajtásához. Ezzel nemcsak arra gondolunk, hogy a parlamenti többség bármilyen törvényt meg tud szavazni, amit vagy betartanak, vagy nem, hanem arra is, hogy a társadalom nagy része legalább nyitott lesz a reformelképzelések befogadására.

A kormányzati struktúra mindenesetre azt mutatja, hogy az egészségügy végre megtalálhatja a nemzetgazdaságban a méltó helyét, hiszen a döntéshozók a nemzeti erőforrás részeként kívánják kezelni az ügyet, együtt az oktatással, a kultúrával, a szociális ügyekkel és a sporttal. Ez a Patikapénztár olvasatában azt jelenti, hogy az új kormány olyan befektetésként tekint a humánumra, mint amely szükséges feltétele a gazdasági fellendülésnek, ha úgy tetszik, a társadalmi jólétnek.

Kétség nem fér hozzá: az egészségügyben reformokra van szükség. Az új kormány azonban abban a szerencsés helyzetben van, hogy a változások esetleges egyenetlenségeit az egymillió család magán-egészségügyi szolgáltatásait finanszírozó önkéntes egészségpénztári szektor ki tudja simítani. Ezek nem csak szavak, hiszen a tagok számláin pihenő 50 milliárdos megtakarítás, amely egyébként a szektor egyéves szolgáltatási kiadásainak felel meg, védőhálóként biztosítani tudja az egészségügyi szolgáltatásokhoz való mindenkori hozzáférést, még akkor is, ha az intézkedések átmenetileg az OEP területi szolgáltatási egyenlőtlenségét vonnák maguk után. Ez egy sokkal erősebb védőháló, mint ami annak idején, 1996-ban, a nyugdíjreform megtervezésekor állt az ország rendelkezésére. Akkor 222 ezer ember volt valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárban tag, és ez adott elég bátorságot az akkori kormánynak ahhoz, hogy két pillérré bontsa az akkor még csak felosztó-kirovó elven működő állami nyugdíjbiztosítást. Érdemes belegondolni, hogy ennek a létszámnak a közel ötszöröse mennyi mindenre lehet elég.

Az egészségpénztári szektor az elmúlt évtizedben számos követendő mintát mutatott fel. A transzparens működés az egészségpénztárak mindegyikére jellemző. A tagok befizetéseit és az általuk igénybe vett pénztári szolgáltatásokat egyéni számlás rendszerben tartják nyilván, a tagok vagyonát befektetik, az azon keletkező hozamot a tagok javára írják jóvá.

Az egészségügyi szolgáltatókkal való szerződéses kapcsolat garancia a minőségre, és az is nagy előny, hogy többségüknél pénztári kártyával lehet kiegyenlíteni a számlát. Van olyan egészségpénztár is, ahol a fizetésre való mágnescsík mellett már megjelenik a csip is, amely a pénztártag legfontosabb egészségügyi adatait is tárolja.

De ott van például a Dimenzió Egészségpénztár példája a felelős gyógyításra. Az egészségpénztár saját tulajdonában álló intézményben gyógyítja az arra rászoruló tagjait, és a kezdeményezés értékéből mit sem von le, hogy ez egyelőre csak Budapest egy meghatározott kerületében vehető igénybe.

A valódi prevencióra mutat példát a Patikapénztár, ahol az egészség nemzeti érték keretében működik a Prevenciós Alap, amely országszerte 250 gyógyszertárban biztosítja a pénztártagok és családtagjaik ingyenes szűrését. A Prevenciós Hónapok keretében pedig minden egyes hónap egy-egy egészségpénztári szolgáltatás jegyében telik el. Az első negyedév eredményei nagyon biztatóak, hiszen a tagok már minden ötödik forintot prevenciós céllal költenek el, amiben nagy szerepe van a programhoz csatlakozott 300 szolgáltató által nyújtott 5–20 százalékos árkedvezménynek.

Az önkéntes egészségpénztárak érdeme a fehér egészségügy is, hiszen a tagok hálapénz helyett az APEH ellenőrzési rendszerében is megjelenő számla alapján fizetnek. Az elmúlt évek eredményének tartjuk azt is, hogy már a szektor 50 milliárdos szolgáltatási kiadásával szemben áll a 73 milliárdos hálapénz, amely bizonyára nagyobb lenne, ha nem lennének az egészségpénztárak.

Ez az önkéntesség ereje. Ebből telik egy ötvenmilliárdos védőhálóra is.

A szerző a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke