Világszerte nő a COPD-s betegek száma
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A különböző európai és amerikai országokban végzett felmérések, amelyek megpróbálták megbecsülni a COPD-ben szenvedő betegek egészségügyi ellátásának költségeit, azt igazolják, hogy az adott ország egészségügyi kiadásainak nagy részét teszik ki. E felmérésekből is kiderül, hogy a legnagyobb költséget az exacerbációk jelentik, ezen belül is kiemelten azok, amelyek kórházi felvételt igényelnek. Ezért a betegség időben való felismerése és megfelelő kezelése költséghatékony, s kulcsfontosságú a betegek életkilátására és életminőségére nézve, ezenkívül a társadalmi költségeket is jelentősen csökkenti.
Az egészségügyi ellátórendszer és a nemzetgazdaság számára az ellátás egyre nagyobb anyagi ráfordítást igényel, mivel nemcsak a gyógykezelés direkt költségére (a diagnózisra és a beteg gyógykezelésére fordított öszszegre), hanem a hozzá társuló közvetett költségekre (táppénz, rokkantsági, ápolási és családi támogatások, képzett szakemberek munkából való kiesése) is gondolni kell. Mindezeket a kiadásokat a megelőzés és a mihamarabbi kezelés jelentősen csökkentheti.
A COPD az egyetlen olyan megelőzhető betegség, amelynek folyamatosan nő a prevalenciája a fejlett országokban, és ez a növekedés várhatóan a jövőben is folytatódik. Világszerte igaz, hogy a betegeknek csak a töredékénél diagnosztizálták. Spanyolországban a 40 év fölöttieknél 9 százalék a COPD prevalenciája, és csak a 22 százalékuknál diagnosztizálták. Olaszországban a Po Delta Valley Study alapján a 25 évesnél idősebbeknél 12 százalék az előfordulási gyakorisága. Különösen nagy gondot jelent a fiataloknál a dohányzás. Az olasz vizsgálat alapján a 20–44 éves férfiak 42,8 százaléka, a nők 30,1 százaléka volt aktív dohányos. Magyarországon a 14 évnél idősebb lakosság 34 százaléka dohányzik rendszeresen. Ez mintegy 2,5 millió embert jelent. Ez az EU országai között az ötödik legroszszabb arány. Még elszomorítóbb az, hogy a 20 évnél fiatalabbak mintegy 40 százaléka dohányzik rendszeresen.
A közelmúltban végzett nemzetközi vizsgálatok eredményei alapján a 20–44 éves fiatalok akár 11,8 százaléka szenvedett a Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease (GOLD) nemzetközi irányelv szerinti 0. stádiumú COPD-ben. A COPD prevalenciája országról országra változik a dohányzási szokások változékonysága és a populáció átlagos túlélése következtében.
A megjelent nemzetközi adatok összesítéséből azt a következtetést lehet levonni, hogy a betegség prevalenciája a 40 év fölötti populációban világszerte 9–10 százalék között változik. Hazánkban a betegség felismerése érdekében végzett célzott szűrővizsgálatok, kérdőívek és légzésfunkciós szűrések elterjedésével az utóbbi években a felismert betegek száma nőtt. A tavalyi országos adatok szerint a tüdőgyógyászati hálózatban az 500 ezer becsült magyarországi COPD-s betegből 126 547-et regisztráltak. A Magyar Tüdőgyógyász Társaság egyik fő feladatának tartja, hogy minél több beteget ismerjenek fel, és mihamarabb kezeljék őket.
A fejlett ipari országokban a COPD fő kockázati tényezői a dohányzás és az öregedés. A dohányfüst messze a legfontosabb kockázati tényező a COPD kialakulásában: a tartósan dohányzók légúti tünetei, funkcionális eltérései (a FEV1 – erőltetett kilégzéskor egy másodperc alatt kilélegzett levegőtérfogat – csökkenésének sebessége) egyértelműen súlyosabbak, mint a nem dohányzó kontrollcsoporté. A dohányzás kezdete (életkor) és intenzitása (cigaretta, csomag/év) prognosztikus jelentőségűek a kialakuló betegség súlyosságának szempontjából (meghatározzák a halálozást is).
Az utóbbi évek kutatásai azt igazolták, hogy emellett a kialakulásában a genetikai tényezőknek és a környezeti, foglalkozási komponenseknek is jelentős szerepük van. Azoknak az embereknek az esetében is megjelenhetnek a COPD tünetei, akik soha nem dohányoztak, bár kevésbé súlyos szinten, mint a dohányzók körében. Az Amerikai Egyesült Államokban a COPD prevalenciája a nem dohányzók körében 28–91/1000, Norvégiában 26/1000 és Nyugat-Ausztráliában 74/1000 lakos. A COPD kockázatát növeli a főzés közben keletkező füst, az utcai és házon belüli légszennyeződések, a passzívan beszívott dohányfüst, az idekapcsolódó foglalkozási ártalmak (pl. szénbányák pora), valamint egyéb porok és gázok. A környezeti dohányfüst a terhes anyák gyermekeinél nemkívánatos légúti következményeket okozhat. Vannak olyan adatok, melyek szerint a fiatalkori dohányfüst-expozíció a későbbi életkorban a COPD kockázati tényezője lehet. A COPD jelentős kockázati tényezője a munkahelyi por-, gáz- és füstexpozíció. Az American Thoracic Society (ATS) az irodalmi adatok alapján 15 százalékra tette a betegség munkakörülmények miatti kialakulását. A nagy munkahelyi expozíció a szinergista dohányzással együtt kb. 60 százalékkal növelte a COPD kialakulásának esélyét. A genetikai faktorok közül kiemelendő egy enzimhiány (alfa-1 antitripszin), amely tüdőtágulatot okoz. Ez már fiatal felnőttkorban kiderül. A fejlett ipari országokban a betegség gyakorisága megközelítően azonos a nemek között. Az alacsony szociális/gazdasági státus a COPD kialakulásának magas kockázatát jelenti. Egyelőre nem tudjuk, hogy ez a lakótéren kívüli/belüli inhalációs szennyezés, esetleg a légúti infekciók gyakoriságában vagy a táplálkozás minőségében jelentkező különbségekből ered-e.
A betegség diagnózisának minden olyan esetben fel kell merülnie, amikor a betegnek légszomja van, krónikusan köhög vagy krónikus köpetürítése van, és/vagy dohányfüst-expozíció, munkahelyi inhalációs ártalom szerepel a kórelőzményben. A családorvosnak gyanú esetén tüdőgyógyász szakorvoshoz kell küldenie a beteget a diagnózis igazolása céljából. A gyanú spirometriás méréssel bizonyítható a tüdőgyógyász szakorvosnál. A spirometriás mérés meghatározó jelentőségű a COPD okozta légúti funkciózavar súlyosságának meghatározására. (A hörgtágító aeroszol inhalációja után mért FEV1/FVC < 0,70 és a FEV1-nek a referenciaérték 80 százalékánál alacsonyabb értéke „nem teljesen reverzibilis” légúti obstrukciót jelent.) A tünetek és a spirometriás vizsgálat alapján négy súlyossági stádiumba soroljuk a beteget: enyhe, közepesen súlyos, súlyos és nagyon súlyos.
Az újabb terápiás eredmények ismeretében a nemzetközi irányelvekben hangsúlyozott állítás, hogy a „COPD megelőzhető és kezelhető betegség”, elfogadható. A stabil kezelésének célja a tünetek csökkentése, a betegség progressziójának megakadályozása/fékezése, a fizikai terhelési tolerancia javítása, a szövődmények és az exacerbációk megelőzése, az általános egészségi állapot, életminőség javítása, valamint a mortalitás csökkentése kell legyen. Ezeket a célokat a társbetegségek figyelembevételével kell elérni. E krónikus betegség kezelésének fontos része a betegoktatás, beleértve a dohányzásról való leszokást segítő tevékenységet is. A dohányzásról leszoktatás jelenleg még mindig az egyetlen bizonyított intervenció, amely csökkenti a FEV1 vesztésének ütemét (A típusú evidencia).
A gyógyszeres kezelés tüneti hatása jelentős: a panaszokat enyhíti és a szövődmények kialakulásának valószínűségét csökkenti. A COPD terápiájának alapja az inhaláció, vagyis belégzéssel adott hörgőtágító és gyulladáscsökkentő kezelés. A betegség stádiumainak megfelelően komplex kezelést igényel, amit a 2. táblázat mutat. Alapkezelésként szolgál egy vagy több elhúzódó hatástartamú hörgtágító (hosszú hatású antikolinerg, béta-mimetikum) adása (II. lépcső), súlyosabb állapotban (III. lépcsőtől) belégzéssel adott kortikoszteroid + hosszú hatású béta-mimetikum kombinációjával lehet kiegészíteni. A II. lépcsőtől már a terápia részét képezi a tüdőgyógyászati rehabilitáció. Légzési elégtelenség esetén házi oxigénterápiát kell alkalmazni. Az oxigénkezelés javítja a betegek túlélési esélyét, a tüdő hemodinamikáját, a terhelhetőséget, a légzésmechanikát és a mentális állapotot.
A betegség heveny exacerbációjának kezelése eltér a stabil betegség kezelésétől. A három legfontosabb paraméter, a nehézlégzés fokozódása, a köpet menynyiségének és gennytartalmának fokozódása alapján három súlyossági fokozatba soroljuk az exacerbációt. Ma a heveny exacerbációk 50 százalékát tartjuk bakteriális infekció következményének. Az exacerbáció kezelésében a hörgőtágító adagjának növelése, esetektől függően antibiotikummal és szájon át szedett kortikoszteroiddal való kiegészítése és kontrollált oxigénterápia, kórházi körülmények között nem invazív (nem fizikai beavatkozásos) gépi lélegeztetés (NIV) jön szóba. A gyakran visszaeső betegek számára javasolt a pneumococcus- és az influenzavakcináció, ez 50 százalékban csökkenti a súlyos betegségből adódó halálozást.
Összefoglaló
A COPD-betegség korai stádiumban való felismerése, diagnosztizálása, a mihamarabbi kezelés elkezdése és az exacerbáció megelőzése a legfontosabb cél. A betegség exacerbációi összefüggésben állnak a nagyobb morbiditással és halálozással, ezenkívül a társadalomra háruló költségei is jelentősek. A gyakori exacerbációk a betegnek rosszabb életminőséget és gyorsabban romló tüdőfunkciót jelentenek. A súlyos, kórházi felvételt igénylő exacerbációk a halál kockázatával járnak. Ezenkívül az exacerbációk, beleértve a kórházi felvételt igénylő exacerbációkat, nagyobb közvetlen költséget jelentenek a társadalomnak. Mindezek mellett a középpontban a beteg és a problémái állnak. Fontos, hogy az említett tünetek esetén a beteg keresse fel háziorvosát, aki tüdőgyógyász szakorvoshoz irányítja a diagnózis tisztázása és a megfelelő kezelés korai megkezdése céljából. A tüdőgyógyász szakorvosok a nagyon jól kiépített tüdőgondozói rendszer keretében nemcsak a kezelést, hanem szükség esetén a betegek COPD irányába történő szűrését is elvégzik. A terápia része a betegek dohányzásról leszoktató programokba való bevonása. Erre számos pozitív példát találunk a tüdőgondozói hálózaton belül, ahol képzett szakemberek irányításával történik ennek a megvalósítása.
A szerző egyetemi adjunktus, Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika, Budapest
