Átlagosan három-négy hónapra volt szükségük 2007-ben az akkor diplomázott fiataloknak ahhoz, hogy állást találjanak maguknak, a mindössze kétszázalékos köreikben – derül ki az Educatio Kht. Diplomáskutatás 2010 című felméréséből. Ez a diplomások pályakövetését 4500, három évvel ezelőtt diplomát szerzett hallgató megkérdezésével végezte el. A vizsgált diplomások túlnyomó többsége – 80 százaléka – alkalmazotti státusban dolgozik három évvel az oklevél megszerzését követően. A vezető pozíciót betöltők között is inkább az alacsonyabb szintű irányítók dominálnak, a felső vezetői poszt elérése a végzés után három évvel igen ritka, mindössze 3,8 százaléknak sikerült. Saját vállalkozást 3 százalékuk irányít.

A munkával kapcsolatban a felmérés során az elégedettséget is vizsgálták. Ennek eredményeiből az tűnik ki, hogy a megkérdezettek leginkább a munka szakmai, tartalmi részével elégedettek – egy 1-től 5-ig terjedő skálán az összesített átlag 4,04 volt. Szintén jónak ítélik meg munkájuk személyi (3,91), illetve tárgyi feltételeit (3,83). Szakmájuk presztízsét, valamint a szakmai előmenetelt, a karrierépítési lehetőségeket azonban már csak erős közepesnek (3,56, illetve 3,45) tartják. A legkevésbé a jövedelmükkel és a juttatásaikkal elégedettek, értékelésük átlagban alig haladja meg a hármas osztályzatot (3,18).

Két évvel a végzést követően, tehát 2009-ben a megkérdezett aktív és nem aktív munkaerő-piaci státusúak nettó munkabére átlagosan 135 ezer forint volt (ebben az átlagban tehát zéró fizetéssel a munkanélküliek is benne vannak). Csupán 14,2 százalékuk nem a tanult szakmájában dolgozik, 45,6 százalék esetében pedig a tanulmányok és a jelenlegi munka tökéletesen fedik egymást. Ennek ellenére 40 százalék egy vagy több képzés megkezdését is tervezi a következő időszakban, 60 százalék viszont semmilyen tanulmányba nem kíván belevágni. A tanulni szándékozók szakirányú továbbképzésekre (11 százalék), illetve tanfolyamokra (10) iratkoznának be, de közel ugyanekkora – majdnem 10 százalék – a felsőfokú szak-, valamint a mesterképzés népszerűsége is. Doktori tanulmányokra 4, szakvizsgához vezető tanulmányokra 3,5 százalék készül.

Területi különbségek

Az átlagosnál gyorsabb karrierépítési lehetőséget az agrártudományok biztosítanak, az ezt végzettek között lényegesen magasabb a felső és középvezetők aránya, mint a teljes vizsgált csoportban. Számottevően hosszabb időt töltenek azonban az oklevél megszerzését követően a pályakezdő munkanélküliség szakaszában: míg az elhelyezkedéshez szükséges idő a mintaátlagban 3,54, az agrártudományos végzettségűeknél ez már 4,32 hónap volt. A leghosszabb ideig a természettudósok keresnek állást, nekik átlagosan 5,78 hónap telt el a diploma megszerzése és a munkába állás között. A nehezen megszerzett állás számukra azonban viszonylag stabil, kétharmaduk 2,5-3 év után sem vált munkahelyet.

Mindeközben a többnyire túlképzéssel vádolt jogi és igazgatási területek diplomásai már átlagosan 3,12 hónap alatt találtak állást. Az egyetlen szakterület, amelynek 2007-es végzettjei közül mindenki, aki munkát keresett, el tudott helyezkedni, az orvosi és egészségtudományi képzés.
A megszerzett tudás munkaerő-piaci érvényesítése a legnehezebben a bölcsészeknek sikerül, nem meglepő tehát, hogy átlag feletti arányban válaszolták azt, vannak továbbtanulási terveik. A bölcsészek 18,4 százaléka biztosan, 24,9 százaléka valószínűleg visszatérne az oktatásba.

A saját bevalláson alapuló nettó jövedelem a gazdaságtudományi végzettségűek körében a legmagasabb, 163 ezer forint, ez 28 ezer forinttal haladja meg a mintaátlagot. Éles ellentétben a pedagógusok átlagjövedelme a legalacsonyabb, nettó 109 ezer forint havonta.