A kibővített paksi atomerőmű “a mi erőművünk” lehet azon értékelés szerint, amely a paksi atomerőmű orosz üzemanyagszállítója, az orosz TVEL megbízásából készült, s amelyet változatlan formában közzéteszünk:
Az elmúlt évtizedben Európa újból a nukleáris technológiák felé fordult. Az energiafüggőség, az energiahordozók árának növekedése és a környezetvédelmi trendek az államokat arra ösztönzik, hogy a fosszilis alapú energiahordozók helyett újra felfedezzék a nukleáris erőforrásokban rejlő lehetőségeket. A csernobili katasztrófát követő sokk az európai atomipar teljes megtorpanását váltotta ki, ami számos erőmű projekt leállásával járt. Az öreg kontinensnek több mint 20 évre volt szüksége ahhoz, hogy észhez térjen és belássa: nukleáris energia nélkül nem képes biztosítani a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen elektromosságot.
Magyarországnak az európai példákat követve megvan az esélye arra, hogy a Paksi Erőmű tervezett blokkjainak megépítése az ország gazdaságát és nemzeti büszkeségét megerősítő projektévé váljon. Az elmúlt években Európa nukleáris energia iránti elkötelezettségének jelképe lett Finnország, ahol 2005-ben Olkiluotóban egy 1600 megawatt kapacitású atomerőmű építéséhez kezdtek hozzá. A harmadik generációs, könnyűvizes erőművet a finn TVO építi, míg a kivitelezéssel a francia Areva és a német Siemens alkotta konzorciumot bízták meg.
Az északi államok mellett Európa más atomerőmű építési moratóriumot hirdető országai, köztük Olaszország is levetette antinukleáris attitűdjét és csatlakozott az atomerőműveket támogatók sorába. Amerika után, a világ második legnagyobb atomenergia termelőjeként a francia elektromos művek (EdF), még ennél is tovább merészkedett. Brüsszelben zárt ajtók mögött parázs vitát robbantott ki az Európai Bizottságban az EdF felvetetése, hogy a nukleáris energiát megújuló energiaként vegyék számításba azok sok szempontból megegyező tulajdonságai miatt.
Az francia vállalat meghökkentő indítványa számos okból helyénvaló, mivel mind a megújuló mind a nukleáris energia egy olyan természeti forrás, mely nagy mennyiségben rendelkezésre áll és széndioxid kibocsátás mentes. Annak ellenére, hogy a felvetés nem valósult meg a két erőforrás kombinált felhasználása megoldhatja egy ország energia problémáit. Ennek egyik iskolapéldája Svájc, ami szinte kizárólag nukleáris és megújuló energiára támaszkodva képes energiaigényeik teljes kielégítésre. Az olcsó és kiszámítható forrásból érkező energia iránti növekvő igény Közép-Kelet-Európa számos országát készteti arra, hogy ugyancsak nukleáris technológiákba fektessen be.
A szomszédos országok közül Szlovákia a mohi erőművet bővíti, melynek épülő 3-as és 4-es blokkjaihoz a Slovenské Elektrárne elektromos vállalat már le is szerződött a TVEL társasággal a nukleáris üzemanyag beszerzésére. Az orosz üzemanyag vállalatnak hazai kötődése is van, mivel a Paksi Atomerőmű számára is szállít fűtőanyagot. A nukleáris energia további felhasználásának kérdése hazánkban is évek óta napirenden van.
Számos vita folyik arról, hogy szükség van-e hazánk nukleáris energia ellátásának biztosítására és bővítésére. Ezek az eszmecserék azonban idejétmúlttá váltak, mivel a kérdés ma már nem az, hogy lépnünk kell-e ebbe az irányba, hanem hogy milyen formában közelítünk a bővítés megvalósításához. A jelenleg 2000MW kapacitású paksi erőmű, melynek tervezésekor is a 4000 MW teljesítményre történő kiépítés lehetőségét tartották szem előtt, az elmúlt 20 évben elérte lehetőségeinek határait. Cseh, szlovák és finnországi atomerőművek után a paksi atomerőmű is átállt idén az Oroszországban kifejlesztett második generációs VVER-440-es üzemanyag felhasználására, melynek köszönhetően a blokkok hőteljesítménye 108 százalékig növelhető. Az erőmű kapacitásnak nagymértékű növelése azonban már csak további blokkok üzembeállításával érhető el.
2009-ben az Országgyűlés elvi hozzájárulását adta a paksi atomerőmű blokkjainak élettartam-meghosszabbításához és nem sok kétség van afelől, hogy a két új, egyenként 650-700 vagy 1000 MW teljesítményű blokk megépítéséről is dönteni fognak a közeljövőben. Az új blokkok építésének magas költségét nem kell a magyar államnak egyedül viselnie. Számos befektetőcsoport örömmel csatlakozna a bővítési projekthez, melynek kedvező társadalmi és gazdasági hatásai az ország számára megérné a beruházást.
A paksi erőművet építésekor is nemzeti projektként kezelték, amely az építkezés csúcsidőszakában 20 000 ember számára biztosított megélhetést. A kivitelezésben részt vevők mindmáig büszkék arra, hogy részesei lehettek koruk egyik legnagyobb technikai fejlesztésének. Az atomerőmű jelenlegi bővítése lehetőséget adna munkahelyteremtésre és az erőmű újból hazánk nemzeti büszkeségévé válhatna. A kibővített paksi atomerőmű a mi sikerünk, a “mi erőművünk” lehet. Az új blokkjainak megépítését a magyar állam kizárólag külföldi befektetők bevonásával tudná megvalósítani, aminek eredményeként külföldi tőke segítségével hazai beszállítók és kivitelezők, valamint munkavállalók ezrei számára biztosíthatna az ország éveken át munkalehetőséget.
Kisebb energiafüggés
A kibővített kapacitású erőmű nagymértékben járulna hozzá hazánk energiafüggőségének csökkentéséhez és az esetleges energia többletet külföldön való továbbértékesítése is megoldható. A jelenleg rendelkezésre álló technológiáknak köszönhetően ma már teljesen biztonságos, a fosszilis energiahordozóknál pedig sokkal versenyképesebb nukleáris energiát lehet biztosítani. Magyarország számára a paksi atomerőmű bővítése nemzeti érdek és fejlesztése nem kerülhető el anélkül, hogy ne veszélyeztessük az ország energiaellátásnak biztonságát.
