Forrás a megújulókra a válság után

A válság előtt sem volt könnyű Magyarországon hitelt szerezni megújulóberuházásokhoz, a bankok inkább csak projektfinanszírozásra adtak pénzt, ez a nagyobb méretű projekteknek volt előnyös. Mégis, a mostani helyzethez képest egyszerű és tiszta volt az ügy ifj. Chikán Attila, az Alteo Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigazgatója szerint, aki tapasztalatait a közepes, azaz a pár százmillió és 20 milliárd forintos beruházási kategóriában szerezte.

Mint mondja, három éve a beruházó létrehozott egy projektcéget, abba betette a finanszírozás önrészéhez szükséges, 10–25 százaléknyi pénzt, majd felvette a hitelt, a projekt pedig lényegében önmagáért állt jót. A bank árbevétel-engedményezést kért és jelzálogjogot jegyzett be. Igaz, ezzel kockázatot is vállalt, hiszen ha bedőlt a projekt, az egészet le kellett írnia. Voltak más pénzhez jutási lehetőségek is, például a lízing vagy a mezzanine (nem amortizálódó, alárendelt kölcsöntőke), de ezeket megújulóprojektekben kevéssé használták, a projektek kis mérete miatt. Egy ilyen hazai beruházás – mint fentebb írtuk – ugyanis pár 100 millió forintnál indul, és legfeljebb 20 milliárd forintba kerül, ebben a sávban azonban az alternatív finanszírozók kevéssé mozognak.

A válság első hatásaként radikálisan megnőtt a bankoknak a kockázatra való érzékenysége. „Egyes területekről olyan mértékben kivonultak, hogy az onnan érkező kérelmeket nem is vizsgálták” – mutatott rá ifj. Chikán Attila. Szerencsére viszont nem volt olyan terület, amelyet minden bank otthagyott volna, a projektek száma mégis visszaesett. A válság másik következménye az volt, hogy ha a bankok mégis adtak ajánlatot, akkor az nagyon drága volt. Alapelvárásukká vált az is, hogy a megtámogatott beruházásnak legyen valamilyen állami támogatása, például jogosult legyen a kötelező áramátvételi rendszer használatára, vagy beruházási támogatást (KEOP, GOP) kapjon. Ám még ez sem volt elégséges feltétel. A vezérigazgató az elmúlt három évet tekintve egyetlen olyan zöldmezős megújulóberuházásról tud, amely bankhitelhez jutott. (Hangsúlyozta: a megújulóenergia-termeléshez normál körülmények között is szükség van állami támogatásra, anélkül nem él meg.) A bankhitel megdrágulása miatt megdrágult a projekt egésze is.

Másrészt jelentősen megnövekedett az önerő. A tapasztalat szerint minél kisebb a projekt, annál nagyobb a bank által megkövetelt önerő. 30 százalék alatt nemigen lehet hitelhez jutni, de gyakoribb a 30-50 százalék. A nagyobb önerőből egyenesen következett, hogy kevesebb beruházásra lett pénz, hiszen a válság alatt nem nőtt Magyarország tőkevonzó képessége. Ráadásul a tőkeáttétel hatása is kevésbé érvényesült, hiszen a korábbi 80 százaléknyi olcsó hitel helyét 50 százaléknyi drága kölcsön vette át. És mivel az ország kockázata megnőtt, megnőtt a befektető tőkeelvárása is, a hozam azonban csökkent. Összességében tehát a zöldberuházások megcsappantak, s éppen olyan időszakban, amikor az ezzel kapcsolatos hivatalos ambíciók egyre erősebbek, s amikor a nemzetstratégia része a megújulók támogatása.

Ifj. Chikán Attila szerint a rövid távon tapasztalható visszaesés mellett hosszabb távon sem lesz egyszerű a finanszírozás. Igaz, hogy a mélypont után némi javulás remélhető a megújulóprojektek finanszírozása terén, de a korábbi állapot belátható időn belül nem áll vissza. Kockázatkezelésük már egészen más, mint két-három éve.

A 2008 márciusában indult Alteo a mostani helyzetbe tulajdonképpen beleszületett. A válságra kétféle módon reagált. „Koncentrált és mély munkával kiválasztottuk azokat a projekteket, amelyek jelen feltételek mellett is átmennek a bankok szűrőjén” – mondta a vezérigazgató. A működő erőművek megvásárlása lett a fő cél, ahol már van folyamatos bevétel, viszont nincs beruházási és engedélyezési kockázat. A társaság készen vette mind a hat gázmotoros erőművét, egyetlen zöldmezős megújulóberuházását pedig nemrég adta át. Tehát az akvizíciók kapták a hangsúlyt, a zöldmezős tervek lassabban valósulnak meg. Másrészt az alternatív finanszírozási módok felé fordult az Alteo, jelenleg is tárgyal ilyenről. Ám, mint megtapasztalta, a mezzanine hitelt kínálók nehezen mozdulnak rá a 40-50 millió euró alatti projektekre, holott Magyarországon az ennél nagyobbak ritkán valósíthatók meg. Az a biomasszaüzem például, amelyik 20 kilométeres körzetből szerez be alapanyagot, még sikeres lehet, de egy nála nagyobb és 100 kilométeres körzetből vásárló már kevésbé. Bizonyos területeken az Alteo már eleve csak KEOP- vagy GOP-támogatású vállalkozásokba fog bele, mert támogatás nélküli beruházást meg sem tudna valósítani.

Van rugalmas konstrukció is

Több piaci szereplő szerint manapság nagyobb a takarékszövetkezetek hitelezési hajlandósága, mint a bankoké. A vezérigazgató szerint ez azért lehet így, mert a takarékszövetkezetek megőrizték a rugalmasságukat, a helyi érdekeik dolgozhatnak, s nem központi, külföldi utasításra. Bankoknál viszont megesik, hogy adott összegért hazai projektek mellett hasonló külföldi elképzelések vannak versenyben.