Ezenkívül a transzparens befogadás 2007. évi bevezetésekor elmaradt a már akkor „tizen-éves” tb-támogatási lista átvizsgálása. Így jelenleg is egy csoportban szerepelnek nem egyféle, illetve minőségben nagyon különböző termékek. Természetesen a legolcsóbbnak az árához fixesített támogatási árakkal. A finanszírozásba történő befogadás átláthatóságának és (ár)korrektségének biztosítása így nemcsak kívánatos, de elvárt a döntéshozók részéről.
A kiszolgálás átláthatóságának biztosítása régóta téma a szakmai szervezetek részéről. A gyógyászati segédeszközöket forgalmazó szaküzleteket az egészségügyi ellátórendszer részének kell tekinteni, azaz elengedhetetlen azok gazdaságos működtetésének biztosítása, az általuk létrehozott érték (terméktájékoztatás, betegségmegelőzési tanácsadás) elismerése, illetve nyújtásának motiválása. Az elmúlt években nem volt lehetőség sem a szaküzletek, sem a gyógyászati segédeszközöket forgalomba hozó cégek – jellemzően kkv-k – preferenciáinak kialakítására a jogszabályalkotás során. A 2010-ben bevezetett „minősített forgalomba hozó” státus semmiféle előnyt nem jelent a forgalomba hozó számára, kizárólag költséget és kötelezettséget. E cím megszerzése nélkül ugyanis nem fogadtathat be társadalombiztosító a támogatásba új segédeszközt. A komplex szolgáltatás nyújtása „közgazdasági kategória”, azaz annak a betegek részére történő biztosítása hasznot kell hozzon a forgalmazónak.
A kormány jelenlegi programja a kkv-k megsegítésére irányul, hiszen ők foglalkoztatják a munkavállalók kétharmadát. Az egészségügyben, illetve leszűkítve a kört, a gyógyászati segédeszközök terén is szükséges a kkv-k segítése. A munkahelyteremtés ezen a területen többleteredménnyel is járhat, hiszen a betegellátás színvonalának növelését, az eszközök megismertetését segítheti. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az ezen a területen dolgozó szolgáltató kkv-k „megsegítésének” a forgalmazás, a betegkiszolgálás és a termékismertetés valós árának elismerését kell jelentenie. Továbbá azt, hogy a betegellátásban bizonyítottan hosszú távon szereplőket – hívjuk őket akár „minősített forgalomba hozóknak” – preferálni kellene. A gyógyászati segédeszközök ismertetése azok megfelelő használatához szükséges, nem pedig forgalmat generáló, azaz korlátozandó évi egymillió forint orvoslátogatónkénti befizetéséhez kötött tevékenység. Az elmúlt években bevezetett többletdíjak, költségek (transzparens termékbefogadás díja, orvoslátogatói díj, forgalomba hozói előminősítés díja) mind-mind pluszteherként jelentkeznek a cégek számára, ellehetetlenítve a munkahelyteremtést.
A felsorolt problémák egy részének orvoslásához pénzre van szükség, más részéhez viszont csak elhatározásra!
Kezdjük a pénz kérdésével és a tényekkel. Az OEP 2010-ben a gyse-kassza tekintetében 45,4 milliárd forintból gazdálkodhatott volna. Azonban az általa még 2009 augusztusában bevezetett és most már bizonyítottan nem átgondolt megszorító intézkedések miatt jelentős „megtakarítás” keletkezett (1,2 milliárd forint) az év folyamán, amelyet a kormány az utolsó negyedévben zárolt, illetve más területen használt fel. Ebből az összegből jelentősen javítható lett volna a gyógyászati segédeszközre szorulók helyzete. Ahhoz, hogy érthető legyen, mennyi „megtakarításról” van szó, csak pár példát említek. Meg lehetett volna valósítani a mintegy tízezer sztómás ember napi két zsákkal történő ellátását és a mintegy harmincezer, krónikus sebektől szenvedő beteg havi húsz helyett harminc csomag kötszerrel való ellátását, továbbá maradt volna pénz az inkontinenciában szenvedő betegek részére járó, 2009-ben lecsökkentett pelenkaszám növelésére is. Az idei gyse-kassza elfogadott összege, a 44,8 milliárd forint még mindig lehetőséget nyújt bizonyos korrekciókra – igaz, csak mintegy feleakkora, 600 millió forint – értékben.
Ugyanakkor ha a gyógyászati segédeszközök területén működő mikrovállalkozások, illetve kkv-k megsegítése a cél, akkor a 600 millió forintot – a tb-támogatási lista átvizsgálása mellett – a hatékony rehabilitációt segítő, korszerű termékek befogadására, illetve a már támogatott ilyen cikkek árkorrekciójára lehetne felhasználni. Ez differenciált, három-öt százalékos áremelést tenne elérhetővé.
A gyse-kasszán belüli többletforrásra a gyógyászati segédeszközök áfamértékének csökkentése adhat lehetőséget. 2004-ben a gyse áfája 12 százalékról 15-re nőtt, majd 2006-ban 20-ra, 2009 óta pedig 25 százalék. A legtöbb európai országban az általában megszokotthoz képest kisebb forgalmi adókulccsal adóztatják a gyógyászati segédeszközöket, hasonlóan a gyógyszerekhez. A gyse áfájának kulcsa 12 százalékra csökkentése mintegy 4,6 milliárd forint többletet jelentene a kasszának. A pluszforrásra ugyanakkor égető szüksége van Magyarország lakosságának elöregedése, illetve az emberek várhatóan hosszabb élettartama miatt. A gyse-kassza nominális értékének évek óta tartó hektikussága, illetve stagnálása egyre kevesebb számú betegellátást tesz lehetővé, holott pont a fordítottjára van szükség.
A 2004. évi kiindulással öszszehasonlítva az Egészségbiztosítási Alapon belül a gyógyító-megelőző alapra, a gyógyszerekre, valamint a gyógyászati segédeszközökre fordított kiadásokat, azt kapjuk, hogy a gyógyító-megelőző esetében 10, a gyógyszer esetében 43, míg a gyse esetében mindössze egy százalékkal növekedett az egy év alatt átlagosan neki jutó összeg.
Nem említettük még ugyanakkor, hogy a gyse-ellátás fontos területe a közgyógyellátottak megfelelő termékhez juttatása is. A jelenleg gyógyászati segédeszközzel ellátott érintettek körében a közgyógyigazolvánnyal rendelkezők a termékek egy szűkebb csoportjából juthatnak hozzá támogatott segédeszközhöz. A gyógyszerellátás során már alkalmazott közgyógykeret a megfelelő gyógyászatisegédeszköz-csoportok esetében is bevezethető lenne. Ennek révén számukra is lehetővé válna a teljes támogatotti listából történő termékválasztás, így ugyanolyan esélyeik lesznek, mint közgyógyigazolvánnyal nem rendelkező sorstársaiknak. Ez a lépés némi szabályozási pontosítással rövid távon megvalósítható, forráskiáramlás nélkül biztosítaná a jelenlegi diszkrimináció felszámolását.
Összefoglalva a bevezetésben idézett bekezdés kibontását: meg kell oldani a hatékony és korszerű termékek befogadását a támogatási rendszerbe; az árak karbantartásával – és egyben a minőség megkövetelésével – érdekeltté tenni a gyártókat a hosszú távú elkötelezettség vállalásában; információhoz kell juttatni a betegeket a promóciós rendelet megváltoztatásával; csökkenteni kell a bürokratikus és túlszabályozott gyse-forgalmazási előírásokat, és engedni a piac szabályozó mechanizmusát érvényesülni ezen szegmensben is; vissza kell állítani az orvosok szakértelmén és egyben felelősségén alapuló rendszert a „kézivezéreltről”.
Ehhez elengedhetetlen, hogy a döntéshozók a szakma bevonásával meghatározzák a gyógyászati segédeszközök terén a legalább öt évre kitűzendő célokat. Ezek alapján majd tárgyalásokat folytatnak a gyártókkal és forgalmazókkal, és hosszú távú, mindkét fél számára előnyös megállapodásokon keresztül biztosítják a gazdaságilag még finanszírozható legmagasabb színvonalú betegellátást.
A szerző a Replant Cardo Kft. ügyvezető igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.