Kalapács alá kerülnek az európai finomítók

Felgyorsult az európai olajfinomítói piac tulajdonosi szerkezetének átalakulása. Portfóliótisztításban az angol–holland Shell áll az élen: az érintett üzletág 15 százalékától akar megválni, de hírek szerint a Total, a Chevron, a Conoco-Phillips és az ENI is szabadulna néhány európai egységétől.

A Shell a németországi Heide és Gothenburg finomítót már a múlt év végén eladta a Klesch and Co magánbefektetőnek, illetve a svéd St1-nek a nagy-britanniai Stanlow finomítót, és néhány más létesítménye pedig hamarosan az indiai Essarhoz kerül, 350 millió dollárért. A németországi Harburgról viszont nem tudott megállapodni az Essarral, ezért azt leállítja és olajtárolónak használja, éppúgy, ahogyan az osztrák OMV tesz a szintén a nyakán maradt romániai Arpechimmel. A Bloomberg összesítése szerint az elmúlt másfél évben legalább 12 európai olajfinomítóra kerestek vevőt, fogták vissza kapacitásaikat, vagy zártak be a megcsappant keresletre reagálva.

Vevői oldalon az Essar mellett egy másik indiai társaság, a Cals is megjelent földrészünkön, amely az ausztriai Hardt befektetői csoporttól venné meg 417 millió dollárért annak észak-ciprusi (török fennhatóság alá tartozó) és amerikai egységeit. A kínaiakat a Petrochina képviseli a skóciai finomítóval rendelkező brit Ineos felének a bekebelezésével, illetve a dél-francia Lavera megvásárlásával. Tovább erősítenek Európában a néhány éve már itt lévő orosz társaságok is. A Lukoil bulgáriai (Burgasz) és romániai (Ploiesti) érdekeltségei mellé hollandiait (TRN) és olaszországit (Isab) szerzett, a Gazprom Nyefty a napokban növelte a szerbiai NIS-ben lévő hányadát, s tárgyal a Ceská rafinerská 32 százalékos ENI-részének átvételéről. Egyben jelezte: még 4-5 európai olajfinomítót venne, például Németországban, Angliában, Olaszországban – ott a szicíliai Sarast – és Franciaországban, főleg a tenger partján. Olyanokat keres, amelyek orosz olajat dolgoznak fel. Töltőállomásláncokat is vásárolna.

Összességében azok a feldolgozók kerülnek kalapács alá, amelyek nem elég költséghatékonyak ahhoz, hogy átvészeljék a romló működési feltételeket, kínálatukban a benzin-dízel arány nem mozdult el eléggé az utóbbi irányába, nem olyan tőkeerős és integrált szervezet részei, amely át tudja segíteni őket a nehéz időszakon.

A Reuters által idézett Facts Global Energy szerint Európában napi kétmillió hordónyi kapacitást kellene bezárni ahhoz, hogy a maradék életképes legyen még 2015-ben is. Főleg a több benzint és kevesebb dízelt előállító létesítmények fölöslegesek. Európa még a válság idején is importra szorul dízelből, miközben annyi benzinje van, hogy „belefullad”.

A középmezőnyben lévő rijekai finomítóját fel akarja hozni az élmezőnybe, a listán lejjebb, illetve szinte a végén lévő sisaki és a mantovai létesítményről viszont csak annyit tudható, hogy „a Mol törekszik öt finomítója és a petrolkémiai tevékenység közötti szinergiák kihasználására”. Ha a Mol vagy egy-egy létesítménye nem is eladó, attól még vonzza az érdeklődőket.

Az osztrák OMV még a válság előtt meg szerette volna szerezni az irányítását, s amikor nem sikerült, eladta 21,2 százalékos hányadát az orosz Szurgutnyeftyegaznak.

Hosszú távon ennyi nyilván nem elég a Molból kiszállni nem akaró pénzügyi befektetőnek.

A középmezőnyben lévő rijekai finomítóját fel akarja hozni az élmezőnybe, a listán lejjebb, illetve szinte a végén lévő sisaki és a mantovai létesítményről viszont csak annyit tudható, hogy „a Mol törekszik öt finomítója és a petrolkémiai tevékenység közötti szinergiák kihasználására”. Ha a Mol vagy egy-egy létesítménye nem is eladó, attól még vonzza az érdeklődőket.

Az osztrák OMV még a válság előtt meg szerette volna szerezni az irányítását, s amikor nem sikerült, eladta 21,2 százalékos hányadát az orosz Szurgutnyeftyegaznak.

Hosszú távon ennyi nyilván nem elég a Molból kiszállni nem akaró pénzügyi befektetőnek. -->