Búcsú az űrrepülőgépek korától

Az Atlantis tegnapi landolásával nem csak az űrrepülőgép utolsó útja fejeződött be, véget ért a NASA 1981-ben elindított űrsiklóprogramja is. Az évtized közepétől várhatóan már amerikai magáncégek járművei viszik az űrbe az asztronautákat, a NASA által fizetett fuvardíjért.

Tegnap véget ért az amerikai űrügynökség, a NASA harmincéves űrsiklóprogramja, miután magyar idő szerint dél körül – 13 napos küldetése után – földet ért az Atlantis űrrepülőgép a floridai Kennedy űrközpontban. Az 1981 áprilisában a Columbia kilövésével indított program azt célozta, hogy űrhajósok és különböző rakományok együttes szállítására is alkalmas, többször is felhasználható hordozóeszközei legyenek a NASA-nak. Az újra és újra felhasználható űrsiklók azt a célt szolgálták, hogy általuk csökkentsék a felbocsátások költségét, később azonban kiderült, az egyszer használatos eszközökkel egységnyi tömeget jóval olcsóbban lehetett az űrbe juttatni. A program azon elképzelése sem vált be, hogy ezekkel az űrsiklókkal akár hetente fel lehet menni az űrbe. A rendszer működtetése ugyanis technikailag bonyolult, így összesen 135 küldetést tudtak teljesíteni harminc év alatt.

„Az űrsiklóprogram beindításakor a NASA arra számított, hogy számos megrendelést kapnak cégektől különböző műholdak pályára állítására, de kiderült, nagyságrendekkel olcsóbb, ha űrrepülőgépek helyett hordozórakéták végzik el ezt a feladatot” – mondta el lapunknak Horvai Ferenc. A Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa rámutatott: míg egy kiló tömeg Föld körüli pályára állítása 20-30 ezer dollárba került az űrsiklóknál, addig egy hordozórakéta három-négyezerből megoldja ugyanezt. „Minthogy a hasznos terhek pályára állítását és a magáncégek számára végzett fedélzeti kísérletek végrehajtását célzó kereskedelmi hasznosítás nem vált be, a program finanszírozását a NASA büdzséje mellett már csak a katonai megrendelésekkel élő védelmi minisztérium költségvetéséből kellett kigazdálkodni. A Szovjetunió felbomlását követően az űrrepülőgépek katonai alkalmazása lezárult, azóta pedig elsősorban tudományos kutatási célból, illetve a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építéséhez szükséges szállítások miatt indultak el az űrrepülők” – mondta a szakértő.

Miután egy-egy küldetés költsége mintegy 500 millió dollárt tett ki, így a NASA költségvetésének jelentős részét vitte el a program, amelynek leállításáról Washington 2004-ben döntött.

Az űrsiklók nyugdíjazásával saját járművek híján a következő három-négy évben orosz Szojuz űrhajók viszik fel az ISS-re az USA űrhajósait, később azonban a jelenlegi tervek alapján a NASA által fizetett „viteldíj” fejében már amerikai magáncégek is szállíthatnak. Hat vállalattal is tárgyal a NASA az asztronauták vagy csak teher szállítására alkalmas járművek használatáról. A Boeing repülőgépgyártó azt tervezi, hogy 2014-ben indítja el űrhajósokat is szállító járművét. Moszkvának a NASA 63 millió dollárt fizet majd minden egyes az ISS-re szállított űrhajósért. Miután nemcsak asztronautákat, hanem teherszállítmányt sem tud űrrepülőgépek nélkül az ISS-re juttatni az USA, így a magánjárművek kifejlesztéséig orosz, japán, illetve európai uniós teherszállító űrhajókat kölcsönöz ki a NASA.

Az űrügynökség azzal számol, hogy a Nemzetközi Űrállomásra történő utak kiszervezésével jelentős költségeket takarít meg. Az így felszabaduló forrásokat pedig a tervek szerint egy új űrhajó kifejlesztésére csoportosítja át, amely majd idővel, úgy 2020 után olyan távoli célpontokra is eljuttathat űrhajósokat, mind a Hold (ahol 1969-ben már landolt egy amerikai űrhajó, az Apollo) vagy a Mars.