Információink szerint késve születik meg a harmadik döntés is, amelytől a szakma megoldást remél. Mindezek miatt az ősszel jó eséllyel több hőerőmű nem lesz képes elindítani hőtermelését. A terület néhány kisebb társasága már a nyáron bedobta a kesztyűt, s úgy tudjuk, hogy mostanra egyes nagyobbak, például a debreceni, a tatai és a mosonmagyaróvári fűtőmű számára is több mint kérdéses, érdemes-e hőt termelniük.
A problémát az okozza, hogy miközben július 1-jével már megszűnt az a támogatási rendszer (KÁT), amelyben az állam a hő és áram együttes előállításából adódó, nagyobb hatékonyságot díjazta, a szabályozás még adós annak az új környezetnek a megteremtésével, amelyben a hatékonyan gazdálkodó társaságok legalább életképesek maradhatnak.
Ezzel tisztában voltak a döntéshozók is, éppen ezért hozták a két, említett döntést. Az egyikkel a hosszú távú szerződés szerint vásárolhatónál olcsóbb gázt kívántak juttatni az erőműtársaságoknak, a másikkal piacra segítették volna az áramukat. Csakhogy a biztonsági készletek, illetve saját nyugati importja terhére olcsóbb gáz eladásával megbízott MVM Partner a versenypiacinál drágábban kínálta a hő előállításához szükséges energiahordozót. Igaz, hogy a puszta megjelenésével így is lejjebb szorította a versenypiaci árakat, de a kívánt célt nem sikerült elérni.
Ráadásul a lehetőség amúgy is későn, az új gázév kezdete előtt két héttel érkezett. Pórul jártak azok is, akik kivárták az MVM gázát: azt mondják, diktátumszerű, „itt lehet aláírni 10 napon belül” jellegű ajánlatot kaptak, és bankgaranciát is fel kellett volna mutatniuk. „Ilyet a versenypiacon csak a rosszul fizető vevőktől kérnek, de a bankok addig nem adnak, amíg nem látják a majdani szabályozási környezetet” – mondta lapunknak az egyik érintett.
Nem sikerült kedvezően piacra juttatni e társaságok azon áramát sem az áramtőzsdén keresztül, amelyet július 1-jéig kötelezően átvett tőlük a Mavir. A tőzsdén érvényesíthető, piaci árral ugyanis e termelőknek veszteséget hozott volna. Ezért a számukra létrehozott mérlegkörben a többségük nulla termelést jelzett, vállalva, hogy kifizeti a saját tervétől való eltérés miatti büntetést, ha az árak kedvező alakulása miatt mégis áramot ad el a HUPX-en.
A hőtermelők alá tolt két láb tehát törött, maradna a harmadik, a mielőbb meghozandó jó távhőár-szabályozás. Erre vonatkozó tervezetét a Magyar Energia Hivatalnak (MEH) a hónap végéig kellene elkészítenie, hogy a szakminiszter meghozhassa a hatósági árról szóló rendeletet. A MEH-nél a Századvég Gazdaságkutató Zrt. nyerte el a megbízást a javaslat összeállítására. A Századvégnél nem értünk el nyilatkozót, a MEH-hez közeli forrásunk viszont úgy tudja, hogy egy-két hónapot mindenképpen csúszni fog a rendelet. Ez azért baj, mert addigra kivérezhetnek az új szabályozásra váró társaságok. „Döglött lónak már hiába adunk kétszer annyi zabot” – vázolta a helyzetet egy piaci szereplő.
A hazai távhőszakma olyan árszabályozást remél, amely mellett a társaságoknak fejlesztésre, tevékenységbővítésre is módot nyeresége keletkezhet. Minapi tájékoztatójukon elmondták, hogy életképesnek gondolnák, ha a távhőtermelés településenként nagyon eltérő sajátosságaihoz igazodva többfajta hatósági ár is létezhetne.
