Gyógyszereknél a szabályozás még csak-csak érthető. A beteg számára a szükséges gyógyszer felírását az orvos végzi, a beteg a beszedési előírásokra kap útmutatást (orvosától vagy gyógyszerészétől). Ez alapján a beteg a számára előírt és szükséges mennyiségű gyógyszerrel ideális esetben eléri a kívánt eredményt, vagyis a gyógyulást. Azonban más a helyzet a gyógyászati segédeszközök esetén. Gyógyászati segédeszközből nem elegendő a termék menynyiségére való útmutatás (pl. naponta hány darab sztómaterápiás zsákot vagy kötszert használjon), elengedhetetlenül fontos a termék szakszerű használatának betanítása is. Meg kell tanulnia például a kötéscserét.
Megtanulni, hogyan kell ápolni a sztómát (bélkivezetés), és hogyan kell a sztómaterápiás segédeszközöket használni annak érdekében, hogy ne alakuljon ki bőrirritáció vagy a sztóma körül fekély. Vagy azt, hogy miként kell a kompressziós pólyát (fáslit) feltekerni, hogy az a terápiás célnak maradéktalanul megfeleljen. Melyik a legmegfelelőbb termék számára az azonos támogatásúak közül?
Ilyen és számos hasonló kérdés merül fel a betegekben a gyógyászati segédeszközök használata és választása során. Vajon ezekre a kérdésekre maradéktalanul választ tud-e adni az orvos, az asszisztens vagy a bolti eladó? És mi a helyzet, ha a beteg mozgásában korlátozott, és nem tud a gyse-boltban személyesen tájékozódni? Úgy vélem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a tájékoztatás rendkívül fontos a fenti esetekben. Ahogy az imént már rávilágítottunk, a jelenlegi szabályozások értelmében tilos a társadalombiztosító (tb) által támogatott termék reklámozása.
A gyógyászati segédeszközöket gyártók és forgalmazók honlapjukon sem szerepeltethetik a tb-támogatott gyógyászati segédeszközökről szóló információkat, képeket, termékválasztást és termékhasználatot megkönynyítő videókat. Az OEP ún. sejk (online segédeszközjegyzék) rendszerében a támogatott termékekről szóló információk ugyan elérhetők, habár nem teljes körűen, azonban nem megmagyarázható módon ugyanezen információkat tiltott közölni a hazai gyártó és forgalmazó saját honlapján vagy egyéb más kommunikációs úton, személyesen, levélben történő vagy telefonos megkeresés során.
Az orvosi rendelőben az egy betegre jutó átlagos idő 6-9 perc (átlagosan egy 4-6 órás rendelési idő alatt akár 40 beteget kell az orvosnak megvizsgálni).
Így kevés idő jut a gyógyászati segédeszközök pontos használatára való tanácsokra, valamint a termék nélkül, „látatlanban” ez amúgy is nehezen kivitelezhető. Sok esetben a termék házhoz szállítással kerül a betegekhez (pl. nagy terjedelmű vagy nehéz súlyú termékek esetén), és a terméket kiszállító postásnak vagy futárnak értelemszerűen nem dolga szakszerű tanáccsal ellátni a címzettet. Így marad a termék dobozában található leírás, ez azonban nem feltétlenül elégséges az összes felmerülő kérdés megválaszolásához. Ilyenkor a beteg akár a gyse-boltban kapott információkon túl, pl. interneten (első körben a gyártó vagy forgalmazó honlapján) szeretne többletinformációhoz jutni, de az információk jelenleg nem elérhetők…
Ezt erősíti, hogy a felmérések szerint a 40 év feletti lakosság internethasználata nőtt az elmúlt időben (2007-es és 2009-es évek összehasonlítása alapján). Az egészségügyi információforrások között a kutatás alapján első helyen szerepel az internetes oldalakon történő tájékozódás, ezt mutatja az egészségportálok látogatottságának intenzív emelkedése is (2008 és 2010 között). Az egészségportálokon általános egészségügyi tanácsokat és cikkeket olvashat az érdeklődő, azonban ezek semmiképp sem egyénre szabott információk. A tb-támogatott gyógyászati segédeszközökre vonatkozóan ezeken az oldalakon sem közölhető semmilyen tájékoztatás a fogyasztók részére.
a szerző a Nemzeti Egészségügyi és Egészségipari Kommunikációs Közhasznú Egyesület elnöke
