Külföldön szeretik a hazai halat

Az elmúlt három év során folyamatosan csökkent az étkezési haltermelés és a halfogás mennyisége Magyarországon. Ennek ellenére tulajdonképpen sikernek számít, hogy a rendszerváltás után a haltenyésztés volumene nem csökkent olyan drámai mértékben, mint a húsmarha-, a sertés- és a vágóbaromfi-tenyésztésé – mondta lapunknak Németh István halbiológus, a Tógazda Halászati Zrt. vezérigazgatója, egyben a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége (Mahal) elnöke.

A tógazdaságok és intenzív haltermelő üzemek 2010-ben 14200 tonna étkezési halat termeltek, ez az előző évhez képest 3,9 százalékos csökkenést jelent. A lehalászható mennyiség ugyanakkor attól is függ, a vállalkozók milyen hatékonyan tudják megvédeni állományukat a védettség miatt jelentősen túlszaporodott kormorántól. Ha a hatóságok nem adnának engedélyt a kormoránok riasztására, gyérítésére, nem lehetne halat tenyészteni Magyarországon, hiszen hazánk éppen a madárvonulási út közepén fekszik, és a gazdák szerint a kormorán, a kócsag, a szürke gém, a bakcsó valamint a vidra egyaránt fosztogatja a halastavakat. Kártételük nagyságrendekkel nagyobb mint az orvhalászoké.

Ezért nagy segítség a gazdálkodóknak a most indult Halastavi környezetgazdálkodási program, amely lehetővé teszi, hogy a haltermelők részleges kompenzációt kapjanak azért a kárért, amelyet a védett fajok okoznak. A vissza nem térítendő támogatás mértéke a következő két évben 26-26 ezer forint lehet halastóhektáronként – mondta Németh István.

Évek óta kevesebb pontyot adnak a tógazdaságok, de még így is a ponty a meghatározó halfaj, amely az étkezi haltermelés 81 százalékát adja. Ugyanakkor a csuka lehalászása nőtt, a fogassüllő és a harcsazsákmány viszont kismértékben csökkent. A harcsa tógazdasági termelése már évek óta 200–250 tonna között van évente.

Általában élő pontyot, afrikai harcsát, busát, amurt és ragadozó fajokat értékesítenek a termelők a hazai piacokon. Minden halfajból többet termelünk, mint amennyire szükség van, mivel a hal tulajdonképpen szezonális áru Magyarországon.

Nem is csoda, hogy halexportunk tavaly mennyiségben és értékben is növekedett. Amíg két éve 10,305 millió euró volt az exportbevétel, addig az elmúlt évben már elérte 11,811 milliót. Az élő fogassüllő kilójáért 13-14 eurót is kapni Ausztriában, míg a pontyért kettőt sem. Viszont a ponty olcsó kukoricán él, míg a fogast kishalon nevelik.

A kilenc megyében összesen 1500 hektárnyi tófelületen 80 halastóval (ahol a tenyésztés folyik) és 70 telelő tóval rendelkező Tógazda Halászati Zrt. teljes termelésének 60 százalékát a környező EU-tagországokban értékesíti. Nem csupán Lengyelországban, de Romániában, Bukarest és Ploiesti környékén is nagy mennyiségben veszik a busát a ponty mellett.

A magyar halkedvelők csekély számát mutatja, hogy amíg év közben Budapestre csak napi egy-két tonnát szállíthat, addig Romániába heti két kamion élő halat szállít a cég, amely hat élőhal fuvarozásra alkalmas kamionnal rendelkezik. A karácsonyi időszakban viszont a fővárosba napi 20-30 tonnát rendelnek a társaságtól.

Az idén nem volt árvíz, a meleg nyár kedvező volt a haltenyésztéshez. Az ágazat azonban gondokkal küzd. A takarmányozási költségek 30-35 százalékkal nőttek egy év alatt. Ebből mintegy 25 százalékot tett ki a takarmányárak emelkedése, a többi a gázolaj drágulása miatt a szállításiköltség-növekedés volt. A hal fogyasztói ára azonban a termelési költség emelkedése ellenére évek óta nagyjából ugyanannyi. Ennek ellenére a Tógazda Zrt., akárcsak az ágazat, nyereséges, de Németh István azért hozzá teszi: „A haltenyésztés nem nagy üzlet, de azért lehet eredményeket elérni.”

Az Európai Unió a világ halfogásának és haltermelésének 4,6 százalékát adja, ugyanakkor a világ legnagyobb halimportőre. A halászat és a termelés mintegy 6,5 millió tonnás teljesítménye mellé csaknem hatmillió tonnát importál az EU, ezért Brüsszel növelni kívánja édesvízi haltermelését, hiszen így nyomon követhető az élelmiszer-higiéniai állapot, nő a foglalkoztatottság. A nagyon olcsón piacra kerülő pangasius például Vietnamból származik, de mint Németh István mondja, az EU nem tudja követni útját élelmiszer-biztonsági szempontból.

Egyenlőtlen a kereslet

A karácsony előtti két hétben annyi halat értékesítünk üzleteinkben, mint az év többi hetében összesen – tájékoztatta lapunkat Fodor Attila, a CBA hálózat kommunikációs vezetője, hozzátéve: ilyentájt a forgalom 85-90 százalékát teszik ki a hazánkban kifogott fajták. Mint mondta, a héten volt olyan nap, amikor egy-egy CBA szupermarketben több mint 300 kilogramm hal kelt el. A kereslet kiegyenlítetlensége ugyanakkor nagy feladat elé állítja a boltvezetőket, hiszen időben kell megtippelniük, mekkora készletet fognak tudni értékesíteni. A hálózat tapasztalatai szerint, ha kismértékben is, de évről évre nő a halfogyasztás. Ennek egyik oka, hogy amíg a húsárak növekedtek, addig a hal ugyanannyiba kerül mint egy éve. Másrészt egyre több újonnan nyitott nagy alapterületű üzletben tartanak egész évben halat, ám hónapokig is tarthat, amíg a környékbeliek rászoknak a halfogyasztásra.