A szakértő szerint súlyos szerkezetbeli hibája az új törvénynek, hogy nem határozza meg a jognyilatkozat és kötelezettségvállalás közötti különbséget. Ugyanakkor, a kötelezettségvállalás esetében a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a teljesítés kötelezettségvállalás alapján.
Az Új Mt. 10. pont 16. § szerint munkavállaló kötelezettségvállalása csak akkor érvényes, ha ezt munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezetten megkövetelte. Azaz: munkavállaló csak a jogszabályban foglaltak, kollektív szerződésben vagy üzemi megállapodásban foglaltak tekintetében tehet érvényes kötelezettségvállaló nyilatkozatot.
A joggyakorlatot kiszámíthatatlanná tevő új rendelkezés szerint a kötelezettségvállalások (akár a munkabér fizetésére vagy egyéb juttatásara vonatkozó kötelezettségvállalás?) a jogosult terhére módosítható vagy azonnali hatállyal felmondható, ha a jognyilatkozatot tevő „körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna”.
A Ptk. 241. § követelményeire emlékeztető rendelkezés rengeteg bizonytalansággal járhat a jövőben, elsősorban a munkavállalók számára, mert az „aránytalan sérelem” klauzulájára hivatkozással a munkáltató bármely ígéretét visszavonhatja majd. Ennek az értelmezésnek némiképp ellentmond, hogy a Ptk. szabályainak alkalmazását elrendelő 21. pont kizárja a jognyilatkozatok bírósági úton történő módosítását, azaz: a kötelezett egyoldalúan (és önkényesen) módosíthatja a saját nyilatkozatát (kötelezettségvállalását), míg erre a jogos érdek bizonyítását feltételként meghatározó bírósági út kizárt.
A semmisség és a megtámadhatóság szabályai egyebekben nem változtak.
