A javaslat a jelenlegi szabályokkal szemben már csak a 86 százalékos mértékben szab határt, függetlenül a munkába járás helyi, vagy helyközi viszonylatától, továbbá a költség nagyságától. Jelenleg a helyközi munkába járás költségének megtérítése kötelező, azaz ha a lakóhely és a munkahely más-más településen van, legfeljebb 30 ezer forintig. A törvénynek ez a része ez év júliusától már hatályba is lépne.
A kereskedelemben az alkalmazottak többsége valamilyen tömegközlekedési eszközzel jár munkába (csak kisebb részük él és dolgozik olyan kis településen, ahol tömegközlekedési eszköz nélkül juthat el munkahelyére, ráadásul kevesen engedhetik meg maguknak, hogy saját személygépkocsival járjanak munkába).
A kereskedelemben az alkalmazottak száma közel 340 ezer, a fizikai foglalkozásúak száma pedig több mint 200 ezer fő. Az ágazatban az átlagos bruttó kereset 197 ezer forint (a jelenleg 93 ezer forint, a szakmai bérminimum 108 ezer forint). A fővárosi tömegközlekedés havi bérletének árából (9.800.- forintból) kiindulva egy budapesti minimálbéres alkalmazottnál ez foglalkoztatója számára éves szinten 8-9 százalékos váratlan többletterhet jelent, a bérhez viszonyítva. Az átlagkeresetű alkalmazott esetében a bérhez viszonyított többletköltség aránya 4 százalék – írja az OKSZ. A legóvatosabb becslés szerint is 10-15 milliárd forintba kerülne a kereskedelemben a munkába járás költségeinek ráterhelése a vállalkozásokra.
Jelenleg a nemzetgazdaság sok területén gondot okoz az elvárt bérfejlesztés (5 százalék), kigazdálkodása is (mely problémát a kormány a támogatás lehetőségeivel el is ismer). Előbbiek alapján a törvényjavaslat olyan terhet róna a kereskedelemre, amely az egyik legnagyobb foglalkoztató ágazat, mely tovább nehezítené, a kisvállalkozások nagy részénél pedig eleve lehetetlenné tenné a bérfejlesztést. A jelenlegi cafeteria rendszerbe épített támogatás, ami a vállalkozások számára önkéntes, megfelelő keretet jelent a munkába járás támogatására.
