A vesztébe rohan a mezőgazdaság - nemcsak a csapadék, a kihívásra adott válaszok is elmaradnak
Koczóh Levente András elemzése szerint Magyarország éghajlata a globális átlagnál gyorsabban melegszik, és ezzel párhuzamosan nő az extrém időjárási jelenségek gyakorisága – írja a Másfélfok.
Beszédes adat: míg a 2021–2024 közötti négy évből háromban az ország területének legalább 70 százalékát sújtotta aszály, addig a korábbi húsz évben ez csak hétszer fordult elő. A felmelegedés a hazánkba belépő folyók vízhozama 15 százalékkal, a talajvíz mennyisége pedig több mint négy Balatonnal csökkent.
Bajban a mezőgazdaság
Ugyan az elmúlt években a felére esett vissza a műtrágyahasználat, a magyar mezőgazdaság szerkezete egyelőre nem igazodik a változó éghajlathoz.
A kukorica mellett a napraforgó, búza, árpa hozama is kirívóan gyenge volt az elmúlt években, viszont ennek ellenére is egyre nagyobb mennyiségben termesztik őket.
Jóformán harapófogóba került az ágazat: a kipárolgás megduplázódott az elmúlt 30 évben, a lehulló csapadék mennyisége visszaesett. Összességében a Dél- és Közép-Alföld különösen sérülékeny, de a talajvíz apadása országos jelenség: a Tisza vízgyűjtőjén 3,5 Balatonnyi, a Duna mentén pedig egy Balatonnyi víz tűnt el a talajból. Egyes helyeken a fák gyökerei már nem érik el a talajvizet.
Míg
korábban a vízbőség okozott gondot, ma a vízhiány a fő probléma – miközben a vízgazdálkodás továbbra is elvezetésre, nem megtartásra épül.
A vízvisszatartó infrastruktúra fejlesztése érdemben idén kezdődött meg, a „Vizet a tájba!” program hatása még korlátozott. Az öntözés sem jelent általános megoldást. Sokkal fontosabb a csapadékvizek helyben tartása, a talaj vízmegtartó képességének növelése, valamint a tájhasználat átalakítása.
Jelentős fordulat kell
Koczóh Levente András szerint a fenntarthatóbb jövő kulcsa a rendszerszintű szemléletváltás. Ennek három fő pillére van: a vízgazdálkodás átalakítása, a növénytermesztés szerkezeti megújítása és a gazdasági ösztönzők átrendezése.
A vízgazdálkodásban elengedhetetlen a talajtakarásos és a forgatás nélküli művelés elterjesztése, mert ezek csökkentik a párolgást és javítják a talaj szerkezetét. Az ár- és belvizek helyben tartása a felszíni elvezetés helyett a legolcsóbb és legtermészetesebb vízvisszatartó megoldás.
A cirok a jövő záloga
– a növénytermesztésben a szárazságtűrő fajtákra kell átállni, szóba jöhet a füge, kivi, helyenként akár a banán is. Önmagában ezek a fajtáj is rámutatnak az éghajlat megváltozásának mértékére. Létkérdés a fásított legelők kialakítása, az állatok védelme érdekében.
A gazdasági ösztönzők terén a Green Policy Center javasolja, hogy adópolitikai eszközökkel kellene előnyhöz juttatni a helyi, szezonális és klímabarát élelmiszereket, valamint kamattámogatott hitellel segíteni a kisgazdaságokat a megújuló energiára való átállásban.
A klímaváltozás hatásai Magyarországon már nem jövőbeli fenyegetésként, hanem mindennapi valóságként jelentkeznek. A vízhiány, az aszály, a terméskiesés együttes hatásának kezelésére a kibocsátáscsökkentés nem elég.
Összességében elkerülhetetlen az igazodás az új valósághoz, a megváltozott éghajlathoz
– következtet Koczóh Levente András.
