Indulnak a szociális szövetkezetek

Döntött a kormány az új típusú szociális szövetkezetek létrehozásáról – jelentette be Giró-Szász András kormányszóvivő. Mint mondta, a cél, hogy „a felnőtt, egészséges emberek ne az újraelosztó rendszer részei legyenek, hanem dolgozzanak”.

A részletekről szólva Hegedűs Zsuzsa azt mondta, az ötmilliárdból megvalósuló program az ország 47 leghátrányosabb kistérségének 800 olyan települését érinti, ahol ötezernél kevesebben élnek. A miniszterelnöki főtanácsadó szerint a szóban forgó települések a hagyományos pályázati rendszerben nem tudnak részt venni, mert egy fillérjük sincs pályázatírásra. „Ugyanakkor itt egymillió emberről van szó, közel 100 ezer olyan gyerekes családról, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 22 ezer forintot.”

A most elindítandó – elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó – szociális szövetkezetek az itt élőknek adnának lehetőséget arra, hogy főként mezőgazdasági munkákkal valósítsák meg az önfenntartást.

A szövetkezetek ötmillió forintot kapnának, a pénzre május elsejétől lehet pályázni. Egy-két év múlva már 15 millió forintot kaphatnak úgy, hogy a rendszernek működnie kell, de még nem kell munkahelyeket teremteni, és nem kell piacképesnek lenni. A harmadik fázisban 50 millió forintra lehet pályázni, ekkor már kisipari üzemekkel működnek együtt.

Hegedűs szerint az érintett kistelepülések fele pályázik majd. A termelés szakemberigényéről szólva kijelentette: a helyben lakó munka nélküli diplomások, tanítók, védőnők, ápolónők és állástalan agrárszakemberek kaphatnak lehetőséget.

A szociális földprogram az elmúlt húsz évben megmutatta, hogy az ilyen kezdeményezések nagyon kevés helyen tudnak jól működni – nyilatkozta a Világgazdaságnak Juhász Pál agrárszociológus. A Budapesti Corvinus Egyetem tudományos munkatársa kifejtette: a jól működő mezőgazdaság szakértelem- és tőkeigénye óriási, amelyet az ilyen programok nem képesek biztosítani. Az agrárszociológus szerint az ilyen típusú szociális gazdaságok hátránya elsősorban az, hogy nem képesek felvenni a versenyt a jól szervezett mezőgazdasággal. „Egy átlagos háztáji kert parcellájában egy szezon alatt hozzávetőleg 50 kilogramm káposzta termelhető meg, ez egy boltban mindössze 2500 forintért megvásárolható. Jól látható tehát, hogy nem éri meg az erőfeszítés. Különösen igaz ez akkor, ha még öntözni is kell, hiszen önmagában ez akkora költséget jelent, amely teljesen értelmetlenné teszi ezt a tevékenységet” – mondta, hozzátéve: az ilyen kezdeményezéseket csak állami dotációval lehet fenntartani

Juhász Pál a nemzetközi példákról szólva elmondta: a félprofi szervezetek esetleg képesek működni, ám sok esetben a nyugati példák is öncsalások. Az agrárszociológus véleménye szerint a kezdeményezések csak vállalkozásokhoz, például biokertészethez vagy gyümölcsfeldolgozóhoz kapcsolva lehetnének sikeresek.

Hasonló programok értelmezése nyugaton és keleten

A hazai szakirodalom a szociális gazdaság alatt gyakran az önellátásra való berendezkedést érti, amikor például egy zöldségtermesztő kollektíva a helyi iskola menzájának szállít árut. Ez azonban nem versenyképes, ha hatékony lenne, állami támogatás nélkül is működne – nyilatkozta a Világgazdaságnak Scharle Ágota. A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet vezető kutatója rámutatott: ezzel szemben a nyugat-európai szakzsargonban a szociális gazdaságon inkább azt értik, amikor helyi zárványokat próbálnak meg a piaci vérkeringésbe bekapcsolni. Ennek során szakembereket visznek az elzárt területekre, akik a helyieket segítik az üzleti lehetőségek, a potenciális piacok felmérésében és elérésében. Ha a most meghirdetett program inkább az első megközelítést követi, akkor csak a folyamatos állami infúzió tudja majd életben tartani – tette hozzá a kutató.