Egyre aktívabbak az orosz olajcégek a külföldi termelésben, az elmúlt években számtalan olaj- és gázmezőt vásároltak Afrika, a Közel-Kelet, Ázsia és Latin-Amerika fejlődő országaiban. Az RBK orosz internetes lap által hivatkozott szakértők szerint a társaságok egyrészt a magas belföldi adók, másrészt a belföldi szénhidrogén-forrásokhoz való, korlátozott hozzáférésük miatt keresnek egyre inkább az országhatáron kívül szerencsét. Igaz, külföldi tevékenységüket gyakran kockázatossá teszik a helyi konfliktusok és bizonytalanságok.
A legnagyobb, magánkézben lévő orosz olajtársaság, a Lukoil a külföldi terjeszkedés úttörője. Már megvetette a lábát a kazahsztáni, az azeri, a venezuelai, a vietnámi, a ghánai, az egyiptomi, az iraki, az elefántcsontparti, a szaúdi, a sierra leonei és az üzbegisztáni termelésben is. Teljes termelésén belül a külföldi termelés aránya elérte a 11 százalékot, ezt azonban 5-7 év alatt 25-30 százalékra kívánja emelni.
Jelentős a Gazprom olajipari tevékenységét összefogó Gazprom Nyefty külföldi aktivitása is. A társaság jelen van az iraki, a venezuelai, az egyenlítői guineai, az angolai, a kubai és a líbiai termelésben. 2020-ra kívánja 10 százalékra növelni külföldi termelése arányát.
Az előbbiekhez képest viszonylag kis olajtermelőnek számító Tatnyefty és RusszNyefty társaságok is beindították Oroszországon kívüli tevékenységüket.
Az orosz-brit TNK-BP vegyes vállalat csak nemrég lépett ki a nemzetközi porondra, mégpedig brit tulajdonosa, a BP problémái miatt. A cégnek el kellett adnia számos külföldi érdekeltségét, hogy kifizethesse a Mexikói Öbölben okozott olajszennyezés miatti bírságokat és rendezhesse a kárelhárítás költségeit. Vietnámi, venezuelai és brazíliai vagyonelemeit oroszországi vegyes vállalata vette meg. A TNK-BP is arra számít, hogy 2020-ra 10 százalékot képvisel teljes termelésén belül a külföldön felszínre hozott szénhidrogén mennyisége.
Legutoljára a Rosznyefty jelent meg külföldön, talán azért, mert állami társaság lévén, nem voltak gondjai a belföldi lelőhelyekhez való hozzáféréssel. Azt követően vásárolta be magát egy németországi olajfinomítóba, hogy 2010 végén Eduard Hudajnatov személyében új elnököt kapott. Beszállt egy kínai olajfinomító építésébe is, további külföldi szereplése azonban még terv. Sok múlik azon, mi hozható ki az amerikai Exxon Mobil olaj- és gázipari óriással indított együttműködéséből.
„Általában a magasabb nyereségesség reményében indítanak külföldi termelést az oroszországi olajtársaságok, ugyanis külföldi termelési költségeik az oroszországiaknak a töredékét teszik ki. Például Irakban egy hordó olaj egy dollárnál olcsóbban hozható fel, a nyugat-szibériai költség viszont 12 dollár” – mutatott rá Jelena Juskova, a Solid Investment & Financial Company elemzője.
A magas olaj- és gázadó bevétel adja az orosz költségvetés bevételeinek körülbelül a felét, emlékeztet az RBK. Emiatt azonban még a legígéretesebb szénhidrogén projektek is kisebb hasznot ígérnek, mint a hasonló, de külföldön indított beruházások. További előnye a külföldi megjelenésnek, hogy konzorciumok tagjaként az orosz olajtársaságok hozzáférhetnek szakterületük legfejlettebb technológiáihoz is.
A belföldi lelőhelyek kimerülése is a külföld felé tereli a vállalatok érdeklődését.
Szakértők figyelmeztetnek, hogy a nyugat-szibériai termelés már évek óta esik. Ezeken magáncégeknek egyébként is nehezen adnak termelési engedélyt, az ígéretes, hatalmas olajkincset rejtő sarkkörön túli lelőhelyeken pedig eleve csak állami társaságok dolgozhatnak.
De külföldön sem egyszerű. „A politikai kockázatok miatt gyakran még a nyereségesnek mutatkozó beruházások is veszteségessé válnak” – emeli ki Andrej Poliscsuk, a BCS Financial Group elemzője. A líbiai háború például károkat okozott orosz olajcégeknek is. A Gazprom, a Gazprom Nyefty, a Tatnyefty ésa Lukoil is felhagyott észak-afrikai tevékenységével, és a politikai helyzet stabilizálódása után sem állt vissza termelésük korábbi üteme.
Nehézséget okozhat a külföldi hatóságokkal való kapcsolat is. Irán például lecserélte a Gazprom Nyeftyet az Azar olajmezőn egy helyi társaságra.
Másoknak abból támad bajuk külföldön Andrej Poliscsuk közlése szerint, hogy adott lelőhelyek szénhidrogénvagyonának nagyságát a ténylegesnél nagyobbra becsülik. A Lukoilnak például azért kellett felhagynia két kazahsztáni projekttel, és felszámolnia teljes kolumbiai tevékenységét, mert a területen nem bukkant kitermelésre érdemes olajra.
Irányváltás
Miközben az orosz olajcégek csak az elmúlt néhány évben vetették meg a lábukat külföldön, a külföldiek már régebb óta próbálkoznak oroszországi tevékenységgel. Most főként a sarkkörön túli szárazföldi talapzat olajkincse vonzza őket. Jelenleg azonban csak a Rosznyefty és a Gazprom kaphat ezekből a part menti lelőhelyekre vonatkozó engedélyekből. Mivel azonban ezek a projektek nagy beruházás igényűek és kockázatosak is, az orosz állami társaságok kénytelenek partnereket bevonni. A Rosznyefty külföldi társat pereferál: az Exxon Mobillal állt össze egy Kara-tengeri vállalkozásra. A külföldi partnerek nagyobb befektetési képességük, tapasztalataik és a birtokukban lévők új technológiák miatt vonzóbbak a belföldieknél.
-->
