Rossz döntés Brüsszelben

– Egyedül a ketrecgyártó cégek jártak jól azzal az intézkedéssel, amelyet 1999-ben hoztak az uniós bürokraták. A hagyományos ketrecekben eddig az egy tyúkra jutó terület ötszázötven négyzetcentiméter volt, de a jól bevált technológiát le kell cserélni. Helyettük úgynevezett feljavított ketreceket kell alkalmazni, ahol az egy tyúkra eső terület legalább hétszázötven négyzetcentiméter, vagy át kell térni az úgynevezett alternatív tartásmódra. Ezenkívül például tojófészket, csipegető- és kapirgálórészt, valamint ülőrudat és karomkoptatót is biztosítani kell a baromfiállomány számára. De ennek a tojáságazat szereplői a hátrányát látják – mondja Kollár Csaba, a lajosmizsei Mizsetáp Kft. ügyvezető igazgatója. A cég az egyik baromfitelepén 50 ezer tojótyúkot tart, és évente csak a saját termelését tekintve mintegy 16 millió darab minőségi tojást értékesít a Coop és a Tesco hálózatoknak.

– Az 1999-es uniós döntés nem állatbarát, nem emberbarát, nem vásárlóbarát, nem piacbarát és társadalmilag haszontalan, a javakat pocsékoló intézkedés – hangsúlyozza az üzletember, akinek a cégénél ezekben a napokban alakítják át a baromfitelep óljait, hogy az EU-s normáknak mindenben megfeleljenek.

A vállalatnál a 10 éve beszerelt, ma is kifogástalan minőségi berendezéseket dobják ki és értékesítik közel ócskavas áron, míg az újakat 40 százalékos uniós támogatással szerezték be egy olyan pályázat keretében, amely során felújítják a telep óljait is.

– Mi ez, ha nem felesleges pazarlás? Azaz 40 százaléknyi pályázati közpénzt és 60 százaléknyi céges pénzt pocsékolunk el, mert ez bizony pocsékolás – hangsúlyozza a cégvezető.

Az üzletember azt mondja, az egészre nincs semmi szükség. Az új ketrecben ugyanis nem érzi jobban magát a tyúk. Tudományosan bizonyított, hogy a mai uniós előírásnak megfelelő ketrecekben olyan többletstressznek vannak kitéve az állatok, hogy az elhullási arány magasabb, mint a régi és bevált körülmények között. Ha nagyobb a hely a tyúk szabadabban mozog, a szomszédos állatot jobban stresszeli, többet bántják egymást, s lényegesen több por is keletkezik, az állatok átlagosan 5 darabbal kevesebb tojást tojnak majd. Egyetlen tojás előállítására eddig 138 gramm takarmányt számoltak, most majd 145 gramm fogy el. A költségek természetesen a bolti árakba is begyűrűznek. Az üzletember számításai szerint egy négytagú család 1500–2000 forinttal fog többet költeni évente a termék megvásárlására, mint korábban. A szakmában közismert tény, hogy felesleges és káros a ketreccsere, s ezt az uniós politikusok is jól tudják, de politikai presztízs miatt ezt mégsem módosítják. Ez tavaly, a tojás világnapja alkalmából rendezett siófoki szakmai konferencián hangzott el, amiről Glattfelder Béla európai parlamenti képviselő tájékoztatta a megjelent termelőket, a tudomány képviselőit és más tojáságazati szereplőket.

A közösségi előírások miatti beruházás a cég további terveire kihatással van. Korábbi elképzelések alapján 3 év alatt olyan fejlesztéseket valósítottak volna meg, melyek eredményeként évi 72 millió tojás előállítására alkalmas saját kapacitás épült volna ki. Ma azonban az uniós előírások miatt átépítés alatt álló baromfitelepen félmilliárdért végeznek kényszerberuházásokat.

Az ország viszonyairól lesújtó a szakember véleménye. Az a helyzet, hogy a hazai étkezési tojás az önellátási szint talán 70 százalékot érheti el, miközben a Magyarországról kiexportált gabonán nevelt más uniós államokbeli tyúkok tojása, azaz annak a másodosztálya visszaérkezik a hazai boltok polcaira, és így még a munkahelyek száma is kevesebb idehaza. A legjelentősebb beszállítók a lengyel, a szlovák, a holland és a spanyol termelők, akik oly nagy mennyiségben állítják elő a terméket, hogy akár csak kisebb túltermelésük esetén is dömpingáron és nagy volumenben exportálnak Magyarországra. A hazai piacaikon kialakított kedvező árrés segítségével ugyanis ellensúlyozzák a dömpingáraikat. A magyar fogyasztó meg örül, hogy olcsón megkapja az árut, csak éppen a minőségével meg sokszor az eredetével sincs tisztában.

Az ország viszonyairól lesújtó a szakember véleménye. Az a helyzet, hogy a hazai étkezési tojás az önellátási szint talán 70 százalékot érheti el, miközben a Magyarországról kiexportált gabonán nevelt más uniós államokbeli tyúkok tojása, azaz annak a másodosztálya visszaérkezik a hazai boltok polcaira, és így még a munkahelyek száma is kevesebb idehaza. A legjelentősebb beszállítók a lengyel, a szlovák, a holland és a spanyol termelők, akik oly nagy mennyiségben állítják elő a terméket, hogy akár csak kisebb túltermelésük esetén is dömpingáron és nagy volumenben exportálnak Magyarországra. A hazai piacaikon kialakított kedvező árrés segítségével ugyanis ellensúlyozzák a dömpingáraikat. A magyar fogyasztó meg örül, hogy olcsón megkapja az árut, csak éppen a minőségével meg sokszor az eredetével sincs tisztában. Maguk nevelik az állatállományt A Mizsetáp Kft. 1996. január 1-én alakult. Jelenleg négy baromfitelepet, valamint saját takarmánykeverőt működtetnek. 12 éven át működtettek termelési integrációt liba- és kacsatermelésben. Az egyik baromfitelepükön 50 ezer tojótyúkot tartanak. A másikon 76 ezer tojójércét nevelnek, a harmadikat pedig most alakítják át az uniós normáknak megfelelően. 2 havonta 250 tonna brojlercsirkét is eladnak a hazai vágóhidaknak.

A cég jelenleg másfél milliárdos árbevételű vállalkozás, 46 személyt foglalkoztatnak. A legfőbb termékük az önálló márkanévvel forgalmazott Hírös Tojás. Az újabb termelési és kereskedelmi integrációjukat az étkezési tojás termékpályán kívánják kiépíteni.-->