A kutatói pálya leginkább a tanulmányaik elején tartókat vonzotta, közülük háromszor többen terveztek ilyen pályát, mint az általános orvosképzést már elvégzettek. Ez a különbség azonban korántsem olyan jelentős, mint a külföldi karrier iránti igény mutatója, ami csaknem 9 százalék az elsősöknél, ám csupán heted ennyi a már specializálódóknál. A friss egyetemistákat jobban motiválta a szakma általános presztízse és a betegekkel való kapcsolatteremtés lehetősége.
A leendő orvosok majdnem 97 százaléka az eddigi tapasztalatok birtokában ismét orvosi egyetemre jelentkezne, de a szakorvosnak tanulók már csak kevesebb, mint háromnegyedéről mondható el ugyanez. A tanulmányok befejezését követő tervek jelentősen eltértek a két csoport esetében. Az elsősök kevesebb, mint fele akart praktizálni, míg a rezidensek háromnegyede – derül ki a kutatásból, amelyet Girasek Edmond és munkatársai végezték el a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjától Molnár Reginával, a Szegedi Tudományegyetem Népegészségtani Intézetének szakértőjével.
A Magyar Rezidens Szövetség évek óta végez hasonló felméréseket, és mint elnökük, Papp Magor a VG-nek elmondta: az „újra az orvosi pályát választanád-e” kérdésre igennel válaszolók aránya ezekben más értékeket mutat. Eszerint – egyenes arányban azzal a realitással, amit a klinikai gyakorlat során tapasztalnak - az első- és másodéves medikusoknak még a 90, az ötöd- és hatodéveseknek már csak az 50 százaléka tartja vonzónak ezt a hivatást. Az, hogy a Semmelweis Egyetem felmérése szerint a rezidensek magas arányban szeretnének praktizálni, mint a medikusok, érthető, hiszen ők a magyar szakorvos-képzést választották, és nem a külföldit vagy a kutatói pályát - mutatott rá Papp Magor.
Világgazdaság Online - Haiman Éva-->
