Az egy héttel ezelőtti Oscar-gála legemlékezetesebb pillanata Jennifer Lawrence esése volt: a fiatal színésznő, miután megtudta, hogy ő kapta az év legjobb női főszerepéért járó díjat, a színpad felé vezető lépcsőn botlott el hatalmas elefántcsontszínű estélyijében. A ruhát már az esés előtt kikiáltották a gála legszebbjének, ám a plusz figyelem nem várt ingyenreklámot biztosított tervezőjének, a Christian Diornak. Az meg tényleg csak hab volt, a tortán, hogy néhány nappal később kiderült: Lawrence a márka új arca.
Az idei gála egy másik szenzációt is tartogatott: Michelle Obama ruhatára után a vörös szőnyegen is megjelent a H&M. A nem éppen az haute couture kategóriába tartozó (ám időről időre neves divattervezőkkel dolgozó) svéd konfekciólánc környezetbarát selyemruháját Helen Hunt vette fel – attól most tekintsünk el, hogy az egyszerű kék darabot hétszázezer dollárt érő nyaklánccal igyekezett feldobni.
Az Oscar-jelölt színésznő azonban aligha hoz új trendet, hiszen Hollywood legpuccosabb gálája a divattervezők legnagyobb ünnepe is egyben. Már-már vegyes divatbemutató jelleget a kilencvenes években kezdett ölteni, azóta látni a kifutókat meghazudtolóan egyedi kreációkat a vörös szőnyegen. A The New York Times összesítése szerint a sztárok legszívesebben Versacét öltenek magukra – így tett tavaly Angelina Jolie is, akinek az egész lábát kivillantó póza hamar internetes szenzáció lett. Az elmúlt tizenöt évben a napilap 34 Versace, 21 Armani, 20 Valentino és 18 Dior nagyestélyit számolt össze a gálán.
A Diornak nem csak az Oscar hozott szerencsét. John Galliano dicstelen távozása után (a neves dizájner 2011 tavaszán, néhány nappal a párizsi divathét előtt részegen éltette Hitlert) Raf Simons belga tervező szerződtetése is jó döntésnek bizonyult a többségi tulajdonosa Moet Henessy Louit Vuitton LVMH részéről. A Christian Dior SA igencsak jó évet zárt tavaly: az év egészében 19 százalékkal, 29,3 milliárd euróra tudta növelni forgalmát.
Ehhez ugyanakkor hozzájárult, hogy a Bulgarit 2011 közepén integrálta a cég, ha enélkül hasonlítjuk össze a bevételi adatokat, akkor is 9,5 százalékos volt az emelkedés. Az LVMH-nál is hasonló volt a bővülés: 19 százalékos – változatlan struktúrával 9 százalékos – forgalomnövekedést ért el a világ legnagyobb luxuskonglomerátuma, amely összességében 28,1 milliárd eurót szerzett tavaly. Ezen belül a divat- és bőráruszektor 14 – a korábbi struktúrával 7 – százalékos forgalomnövekedést produkált, annak ellenére, hogy a Louis Vuitton táskák iránt csökkent a kereslet. Az igazi dobást a Dior ruhái jelentették: a bevételnövekedés az árfolyammozgásokat kiszűrve 23 százalékos volt 2012-ben.
Nem az LVMH az egyetlen, amelynek adatait nézve olyan érzésünk lehet, mintha nem is válságos időket élnénk. A Prada tavaly 29 százalékkal tudta növelni bevételét, ami az év végére meghaladta a 33 milliárd eurót. Ennél is meglepőbb azonban, hogy a forgalomnövekedés legnagyobb részét az európai piac adta: nehéz persze megmondani, hogy az öreg kontinensen regisztrált 33 százalékos bővülésnek mekkora hányadát adták a Kínából luxusbevásárlásra érkező turisták, ám tény, a korábban kitörési pontnak számító Kelet-Ázsiában ennél alacsonyabb, 23 százalékos volt a bővülés.
Ennél is kiábrándítóbb eredményt produkált a Japánon kívüli ázsiai piacon a PPR. A Gucci és az Yves Saint Laurent tulajdonosa alig tudta növelni forgalmát Keleten, miközben összességében 20,8 százalékkal, 9,7 milliárd euróra emelkedett a forgalma. A cég még így is enyhe mínuszban zárta 2012-t, jóllehet – érezve a köznép zuhanó vásárlóerejét – az év közben megszabadult két nem luxuskategóriájú cégétől, a Redcats katalógusáruháztól, illetve a könyvvel és hiradástechnikával foglalkozó lánctól, a Fnactól.
A korábban kitörési pontként számon tartott kínai piac gyengébb eredményét részben a lassulásának, részben pedig annak tudják be, hogy az új pekingi vezetés jóval konzervatívabb irányvonalat képvisel, mint elődei. Mindezt cáfolni látszik a Hermes International SCA, amely tavalyi rekordbevételét jórészt annak köszönhette, hogy Kínában minden korábbinál nagyobb az igény a cég emblematikus terméke, a tízezer dolláros Birkin-táska iránt. Miközben a Hermes bevétele összességében 16 százalékkal 3,42 milliárd euróra növekedett, a társaság 25 százalékos forgalomnövekedést tudott produkálni a Japánon kívüli ázsiai piacon.
Vissza az áruházba
A sikerek ellentmondani látszanak annak, hogy a válság óta a személyes luxuscikkek 200 milliárd eurót meghaladó piaca a korábbinál gyengébb eredményeket produkál. A luxusipart – és a tőzsdéket – tavaly szeptemberben rengette meg a Burberry profitfigyelmeztetése, amelyet a legnagyobb brit luxuscég kínai bevételei visszaesésével indokolt.
Kelet-Ázsia kiaknázása helyett így más taktikákat is megpróbálnak bevetni a cégek a növekedés érdekében. Az egyik ilyen megoldás az online amely jelentősen szélesítheti a vevőkört, ráadásul nem is feltétlenül jelent olcsóbb árakat. Olyannyira, hogy egyes kereskedelmi láncok Kínában csak így jelennek meg, valódi üzletekkel nem.
A másik kiút az előbbinek épp az ellenkezője: a nagyáruház. Amerikában is reneszánszát éli ez a fajta kereskedelem. A New York-i Macy''s a karácsonyi rohamra 400 millió dolláros felújítással készült, amely után olyan attrakciókkal kápráztatta el vevőit, mint a világ legnagyobb cipőosztálya, nem kevesebb, mint 300 ezer pár lábbelivel.
