Júniusra várható az azeri döntés
Már csak pár hónap, és az azeri Sah Deniz konzorcium kiválasztja azt a gázvezetéket, amely elszállíthatja majd a gázát Európába. Ennek apropóján tartották meg nemrég a Fekete-tengeri Olaj- és Gázfórumot Szófiában, ahol a két versenyző, a Nabucco West és a Transz-Adriai Vezeték (TAP) képviselői is újból lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák projektjeiket. Az elmúlt években a „vezeték-PR” e verseny miatt tökélyre fejlődött, a pályázatokat már régen leadták, így a konferencián a már ismert tények mellett a távolabbi jövőbeni ellátás problémájára hangzottak el válaszok.
Peter Popcsev, a bolgár gazdasági, energetikai és turisztikai minisztérium tanácsadója szerint a Nabucco West, sokkal inkább megfelel a Sah Deniz konzorcium által is előtérbe helyezett a közösségi érdekeknek. Popcsev szerint az egész déli gázfolyosó-ügyet politikai és gazdasági szálak kötik össze minden irányból, ezért a fejlesztések politikai vetületéről nem lehet megfeledkezni. Arra számít, hogy a júniusi eredményhirdetésen a Nabucco West nevét hirdeti ki győztesként az azeri konzorcium.
A déli gázfolyosó induló kapacitása 16 milliárd köbméter lesz évente, később bővítésre számít mindkét fél. A hosszú távú ellátás Andy Lane, a BP üzleti fejlesztési vezetője szerint könnyen megoldható lesz. A Sah Deniz gázmező második fázisának fejlesztése, ami feltétele a szolgáltatás megkezdésének, nem az utolsó, az Európát ellátni célzó beruházás lesz Azerbajdzsánban. Az állami SOCAR olajvállalat és a BP által működtetett konzorcium a Sah Deniz Deep gázprojektet szeretné a távolabbi jövőben elkezdeni. A Safag-Aszimán mező, amely a Sah Denizhez hasonló tartalékokkal rendelkezhet és az Azeri-Csirág-Gunesli is arra vár, hogy a déli gázfolyosóba irányítsák a gázát.
Európa évek óta szeretne egy orosz gáztól független platformot létrehozni, és az EU harmadik energiacsomagja egyúttal az orosz Gazprom befolyását is csökkenté. Bulgária azonban, talán gázárengedmények reményében nem szeretné megszakítani a kapcsolatot Moszkvával, véli az EU vezetése. Bár más országok is folyamatosan egyezkednek a Gazprommal, Jean-Arnold Vinois az Európai Bizottság belső energiapiaci igazgatója szerint a Déli Áramlat különösen nagy kockázatot jelenthet.
A szakember mély kétségeit jelezte afelől az évi 63 milliárd köbméteresre tervezett vezeték életképességét illetően. Bár a beruházás decemberben elkezdődött, a teljes építkezés részleteit nem lehet látni.
A szárazföldi részek jogszabályozási háttere is hiányos: „látták, hogy a Nabucco West és a TAP a végtelenségig egyeztetett, mielőtt meghozták volna a végső beruházási döntést – hogyan hozhatná meg ezt a Déli Áramlat, amikor még a környezetvédelmi hatástanulmányok sincsenek készen és az útvonal sem ismert?” Jean-Arnold Vinois szerint az sem világos, ki fogja állni a 40 milliárd dolláros beruházást. Általában a vásárlók fizetnek ilyenkor, de az EU ilyen kilátások mellett nem szívesen kezdene ebbe az üzletbe.
Peter Popcsev szerint a Déli Áramlatra egyszerűen úgy kell tekinteni, mint az Északi vagy a Kék Áramlathoz hasonló projektre. Szerinte az orosz beruházás egyik különleges tulajdonsága, hogy a Gazprom így részt vállalhat az elosztásban is az érintett országokban. Ahol az elosztás és a piac, ott a pénz is: a Déli Áramlat éppen annyira eszköz a Gazprom számára, hogy megvethesse a lábát ebben a szektorban is, mint egy geopolitikai fegyver arra, hogy tönkretegye a Déli Gázfolyosót.
Nyitott kérdések
Az azeri tenderrel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, hogy más kaszpi országok, mint például Türkmenisztán is beszállhat-e az ellátásba. A két szomszéd viszonya híresen rossz, és a Kaszpi-tengeren is át kellene vinni egy vezetéket a vágy megvalósításához. Ez lenne a Transz-Kaszpi vezeték, amit ráadásul Aşgabat nem építene 30 milliárd köbméteres kezdőkapacitásúnál kisebbre, míg az EU szerint eleinte elég lenne egy évi 7–10 milliárd köbméter gázt továbbító cső. A megoldás az lehet, hogy az EU Kína mintájára egyszerűen előteremti a szükséges forrásokat és megépíti maga a kívánt vezetéket, javasolta Jean-Arnold Vinoi. Ehhez szintén közelebbi politikai partnerség szükséges: mint azt Sohbet Karbuz energetikai szakértő megjegyezte, az EU-nak nincs irodája Türkmenisztánban, Tuvaluban van.
