Az energetikai dekarbonizációban is szerepet kaphat a hidrogén

A hidrogénnek kiemelt jelentősége lehetne például a globális szén-dioxid-kibocsátás közel egytizedéért felelős acélgyártásban: itt önmagában a szenet alkalmazó technológiák lecserélése is hatalmas előrelépés volna, hiszen hidrogénalapú innovatív kohászati technológiákkal a szén-monoxid- és szén-dioxid-kibocsátás csaknem nullára csökkenthető. Ehhez persze tiszta, azaz zöldhidrogénre van szükség: olyanra, amelyet a víz elektrolízisével állítanak elő megújuló forrásokból származó villamos energia felhasználásával. Ez a fajta megújuló hidrogén a villamosenergia-termelés dekarbonizációjában is szerepet kaphat. 

Egyfelől többletrugalmasságot ad a villamosenergia-rendszereknek azzal, hogy segít kiegyensúlyozni a megújuló energiaforráson alapuló energiatermelők ingadozó termelését. Egyfajta energiatárolóként működik: amikor a naperőművek termelése meghaladja az aktuális fogyasztást, a megtermelt többletenergia révén zöldhidrogént lehet előállítani. Amikor pedig a kereslet haladja meg a termelést, a folyamat megfordítható: a hidrogén segítségével lehet villamos energiát termelni. Ezzel a hidrogén további teret nyit a megújulók terjedésének, közben pedig hozzájárul a villamosenergia-rendszer rugalmasságához és a biztonságos ellátáshoz.

A hivatalos prognózisok szerint 2050-re ez az arány elérheti a 20 százalékot, bár ehhez erőteljesebb szabályozási ösztönzésre, uniós és nemzeti szintű szubvenciókra is szükség van. Különösen a kezdeti beruházások támogatásával volna célszerű érdemi hatást gyakorolni a piaci struktúrákra, hiszen a magánszektort egyelőre távol tartják a zöldhidrogéntől a magas előállítási költségek.

A stratégiai kutatásokat végző BloombergNEF előrejelzése szerint 2050-re 1,60 és 5,09 dollár között mozoghat a zöldhidrogén kilogrammonkénti előállítási ára (jelenleg 3,74–11,70 dollár). Ez meglehetősen visszafogott várakozás attól a kutatócégtől, amely korábban nagyarányú árcsökkenést prognosztizált, ráadásul a mostani korrekcióval együtt azt is bejelentette: 2040-re csak Kínában és Indiában válhat versenyképessé a zöldhidrogén előállítása.

Mindennek fényében csodákat nem várhatunk a hidrogéntől, hiszen a megfelelő beruházási és szabályozási struktúrák nélkül nem lehet belőle kihozni a teljes potenciált. Ezzel együtt egyre inkább nélkülözhetetlen szereplővé válik energetikai vonalon, ahol fontos eleme lehet a dekarbonizációnak, a megújuló energiaforrásokkal és az akkumulátoros villamosenegeria-tárolókkal karöltve.