A visontai és bükkábrányi nemzeti lignitvagyon gazdaságosan kitermelhető hányada közel egymilliárd tonnát tesz ki és hosszú távon megalapozza a Mátrai Erőmű működését. Az erőmű az elmúlt években végrehajtott fejlesztések eredményeképpen az egykori alaperőműből egy a piachoz és a villamos energia rendszerhez jól illeszkedő menetrendtartó erőművé vált, és 2013-tól a rendszerszabályozás különböző szegmenseibe (primer, szekunder, tercier) is bekapcsolódott.
A műszaki intézkedésekre alapozott hatékonyságnövekedés és a piachoz történő alkalmazkodás egy jövedelmező működést biztosított a Mátra számára az elmúlt években. A társaság jövőjére vonatkozó kérdéseinkre Valaska József, a ME Zrt. igazgatósági elnöke válaszolt.
–Tényleg ilyen jó a helyzet?
–Nem. A Mátra működését és jövedelmezőségét rövidtávon két tényező befolyásolja, az egyik a piaci áramárak visszaesése, a másik az klímapolitikai intézkedéscsomagjából adódó többletköltségek.
A 2008. őszén kibontakozott pénzügyi és gazdasági válságot követően Európában túlkínálati piaci alakult ki az árampiacon, amely az árak drasztikus csökkenéséhez vezetett. Amíg a válságot megelőzően az áramárak átlagosan 70 Euró/MWh szinten mozogtak, addig ez az árszint napjainkra 50 euró/MWh körüli szintre apadt az európai tőzsdéken és a másodlagos piacokon egyaránt. Ahhoz hogy a szénalapú villamos energia termelés jövedelmezőségét fenn lehessen tartani, olyan szabványos vagy egyedi termékekkel kell a piacon jelen lenni, amely egyre inkább alkalmazkodik a fogyasztói igényekhez és a fogyasztói sajátosságokhoz. Ez persze rendben van, a fogyasztónak azt kell kínálni, amire ténylegesen szüksége van.
A Mátrára sokkal súlyosabban hatnak ki az Európai Unió klímapolitikai szabályozásai. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében bevezetett EU ETS kereskedelmi rendszer harmadik kereskedési időszakában 2013-tól az erőműveknek a működésükhöz szükséges összes CO2 allokációs egységet a piacról kell beszereznie. Ez a termelési költségeket – a kvótaáraktól függően 6-10 euró /MWh-val növeli meg, azaz a Mátra számára 2013-ban közel 10 milliárd forintos többletköltséget jelent, és ez a jövedelmezőséget csökkenti. A CO2 kvótaeladásokból származó bevételek a zöld gazdaságba áramlanak és támogatást képeznek a ma még gazdaságtalan energiaforrások kiaknázásához. A szénerőművek ebben a vonatkozásban tehát saját sírásójukká válnak, mert mindamellett, hogy a gazdálkodásukat ez az új adónem egyre nagyobb mértékben terheli, az általuk megfizetett adóforintokból a konkurencia épül fel.
–A szakértők viszont azt mondják, hogy a globális felmelegedés hátterében az üvegházhatású gázok kibocsátásnak növekedése áll, amiért alapvetően a fosszilis tüzelőanyagok a felelősek.
–Szakértői szinten széleskörű vita folyik arról is, hogy beszélhetünk-e egyáltalán globális felmelegedésről vagy nem, és ha igen, akkor hogy ezt tudjuk-e befolyásolni. Azt tudomásul kell vennünk, hogy az európai energiapolitika a dekarbonizációt helyezte a fókuszba, és az ásványi anyagok kitermelésével szemben a természetben szabadon meglévő energiák hasznosítását. Ez önmagában helyes és racionális. Amit vitatni lehet, az a szabályozás ütemezése és a szabályozás keretei, amelynek a befolyásolásában Magyarország a közösségen belül a súlyánál fogva is nagyon keveset tudott és tud tenni. Az első gond az, hogy a dekarbonizáció műszaki kereskedelmi feltételrendszere csak a jövő évtized közepére teremtődik meg. Addig azonban az erőműveket terhelő költségek ellen lényegében a menedzsment alig tud védekezni. A döntéshozók az elmúlt évtized végén úgy gondolták, hogy semmi baj, az erőművek így megnövekedett költségét majd a fogyasztók megfizetik az áramárakon keresztül. Ma azonban az látható, hogy a fogyasztók (a lakosság és az ipari fogyasztók is) egyre kevésbé tudják megfizetni az ilyen költségelemek beépülését vagy ad abszurdum a zöld gazdaságból fakadó magasabb áramárakat. A gazdaságnak az elmúlt évtized végén bekövetkezett visszaesése egy villamos energia túlkínálati piacot hagyott maga után.
–A CO2 kvóták ára azonban visszaesett!
A megújuló energiák szubvencionált és esetenként erőltetett bővítése, az ilyen energiák piaci jelenléte, a szénalapú termelés csökkenése, a fosszilis energiahordozókra alapuló szén-gáz erőművek leállása túlkínálatot eredményezett a CO2 kvóták piacán is, ami a CO2 árakat lecsökkentette és ezzel haladékot adott a szénerőműveknek. Az Európai Bizottság ma azonban azon gondolkodik, hogy beavatkozik a saját maga által létrehozott piacba és olyan intézkedéseket tesz , amelyekkel a CO2 kvóták árait növelni tudja. És akkor ettől a pillanattól kezdve már nem beszélhetünk kvótakereskedelemről és kvóta piacról és piacgazdaságról, mert ez egy szabályozott piaccá válik. Ráadásul a szabályozás álságos abban a vonatkozásban, hogy amíg figyelembe veszi egyes ágazatok esetén a szénszivárgás tényét, vagyis hogy a CO2 adókkal megterhelt ipar (cementipar, üvegipar, stb.) elvándorolhat a környező országokba, addig nem veszi figyelembe azt, hogy a közösség peremén lévő országokba kvázi korlátozás nélkül áramlik a környezetvédelmi költségekkel nem terhelt áram, amellyel a közösség erőművei nem tudnak versenyezni. A magyar, a szlovák vagy a lengyel szén-gázerőművek nem tudnak versenyezni az ukrán áramimporttal ahol a szénerőműveket nem terhelik a CO2 költségek, de nincsenek kéndioxid, por és NOx leválasztó berendezésekkel sem felszerelve. Pedig a környezetszennyezés nem ismeri el a határokat, és ha az EU valóban a meghirdetett célok iránt lenne elkötelezett, akkor az ilyen országokból történő piszkos áram importját korlátoznia kellene.
–És ön hogy látja, mit tudna segíteni a magyar kormányzat a hazai energiatermelés védelmében?
Én úgy gondolom, hogy a magyar kormány mozgástere ebben a kérdésben rendkívül kicsi és nincs is jó helyzetben. A bizottság éppen ezt használja ki, hogy a gazdasági nehézségekkel küszködő kis országok rá vannak utalva a CO2 kvóta bevételek eladásából származó forrásokra részben az államháztartási hiány csökkentése, részben a saját zöld gazdaságuk fejlesztési forrásainak megteremtése érdekében. Így tehát végeredményben abban érdekeltek, hogy a CO2 díjak növekedjenek. Magyarországon pedig – függetlenül a Mátra hazai termelői produktumától és 20 százalékos magyar termelési részarányától a Mátra kevésbé meghatározó a magyar villamos energia ellátásban, mint amilyen fontossággal bírnak ugyanezen szénerőművek Lengyelország vagy Csehország energia ellátásában. A Mátra természetesen reménykedik abban, hogy az Európai Parlamentben a back loading-ról történő szavazás során a Visegrádi országok együtt fognak szavazni.
–Mi a helyzet az ágazatot terhelő különadókkal?
A Mátra preventív módon próbálja kezelni ezt a kérdést. Természetesen az adókat be fogjuk fizetni, és a megnövekedett adóterheléstől függetlenül azon dolgozunk, hogy a lehető legnagyobb nyereségességet érjük el, ami egyben az adóbefizetések növekedéséhez is fog vezetni. Ugyanakkor a Mátra társadalmi kötelezettsége és a fenntartható fejlődésben vállalat szerepe arra ösztönöz bennünket, hogy fejlesztési projekteket hajtsunk végre, amelyekkel ezeknek az adóknak egy részét a munkahelyteremtésbe irányítjuk át. A Mátra a saját termelési portfóliójának javítása érdekében a zagytereit úgy tervezi rekultiválni, hogy azokat, - az adottságaik maximális kihasználása mellett – 15 -30 MW fotovoltaikus erőmű létesítésére használja fel. 1 MW fotovoltaikus erőművi kapacitás fenntartásánál átlagosan 9 fős személyzettel számolunk, azaz 135-270 új munkahely jöhet létre. Ugyanígy fejlesztési projekteket indítunk az erőmű hosszú távú kiegyensúlyozott tüzelőanyag ellátásának biztosítására, amely a meglévő munkahelyeket stabilizálja.
–A Mátra a kormány munkahely teremtési programjával összhangban további három olyan területet lát, amely új munkahelyeket eredményez, de egyben növeli a Mátra jövedelmezőségét is.
Az első ilyen terület a Mátra Ipari Parkjának további bővítése. Az erőmű tulajdonában lévő és közvetlenül az erőmű szomszédságában lévő területek az erőműből olcsó gőzzel, villamos energiával és ipari vízzel láthatóak el. Ez egy kiváló adottság az energia igényes technológiák (biodízel vagy etanol gyártás, brikettálás, gumigyártás, feldolgozás) számára, és természetesen külön előnyt jelentenek azok a gyártási technológiák, amelyek az erőmű termékeit úgy mint a szén vagy a melléktermékeit, úgy mint a pernye és a gipsz, hasznosítják.
A másik ilyen potenciális terület a lakossági hulladékok szelektálás utáni energetikai hasznosítása. A Mátra egyre inkább arra ösztönzi a magyarországi hulladékkezelő cégeket, hogy a keletkező háztartási hulladékból a nem éghető, a komposztálással hasznosítható, illetve a műanyagok leválogatása után fennmaradó éghető hányadot energetikai hasznosításra szállítsák be az erőműbe. Ez különösen fontos akkor, amikor a lerakott hulladék után egyre növekvő lerakási díjat kell fizetni (2012-ben 3.000 Ft/tonna, amely 2016-ra 12.000,- Ft/tonnára növekszik). Mindamellett, hogy a Mátra alacsony égetési díjakkal számol, egy olyan ösztönzési rendszeren dolgozunk, amikor is a biomassza tartalomtól függően – a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében – ad abszurdum még fizethetünk is az ilyen energetikai nyersanyagokért. Ennek révén munkahelyek jönnek létre, csökkennek az önkormányzati és a lakossági terhek, de a megépített lerakók betelése is lelassul. A folyamat tehát mindenki számára kedvező.
Összefüggésben a megújuló stratégiával és Magyarországnak az Európai Unió irányába tett vállalásaival összhangban mindamellett arra törekszünk, hogy a térségi, nem fa alapú biomasszákat energetikailag hasznosítsuk. A cél az, hogy a Mátra termelését 500 GWh/ éven tartsuk és az évtized második felében, ha szükséges, megduplázzuk, vagy ha a decentralizált erőművek elterjedése miatt a biomassza árak növekednek, úgy a Mátra ad abszurdum ki is vonulhat erről a piacról. Az alapcél azonban mindenképpen az, hogy értéket teremtsünk, azaz a CO2 kvótákra kényszerűen kifizetendő költségeket inkább a magyar mezőgazdaságba forgassuk vissza.
A Mátrának tehát a változó piaci, szabályozási keretek között új utakat kell bejárnia jövedelmezőséget fenntartására.
Jelentős nemzetgazdasági súly
A Mátrai Erőmű Visontán a beépített 950 megawattos teljesítményével és az évi 6,5 terawattórás villamos energia termelésével Magyarország második legnagyobb erőműve. A magyarországi villamos energia fogyasztás 15 százalékát, - a megnövekedett miatt – a hazai termelés közel 20 százalékét adja. A Mátra áramtermelése egy energiamixre épül amelynek 85 százalékát a Visonta és Bükkábrány térségében bányászott lignit, 10 százalékát a térségi mezőgazdasági melléktermékek – biomasszák – és 5 százalékát a földgáz teszik ki.
