A második kör már maga a paradicsom

Az egyébként nagyon szerethető Slovakia Ringet ismertem valamelyest, bár eddig csak motorral mentem rajta. Más ívek, más fékezési és érintési pontok, és persze más jármű. Örültem neki, hogy zárt pályán ülhetek be ebbe a 625 lovas ékszerdobozba. Már a puszta márkanevétől libabőrös lesz az ember háta. McLaren... Szemem előtt a géniusz Ayrton Senna Formula-1-es versenyautója dereng, meg aztán a mérnökök fantasztikus munkájának gyümölcse... A boxutcában egy K1 Attack felvezető pályaautó várakozik, mögötte egy kupé és a nyitott 12C fürkészi áldozatait. Lecsapok a safety car holland versenyzőjére, megkérem, vigyen magával az anyósülésen – nem árt „újratölteni” a pálya nyomvonalát, meg aztán az izgalmam sem mindennapi. Itt bizony akklimatizálódni kell, felkészíteni a gyomrot, a rekeszizmot, a vádlit és a karokat a feszített tempóra. A lapos kis jószág nyalja-falja a kanyarokat, mögöttünk pedig az első fázis emberei az MP4-esekben. A koreográfia nem véletlen: előzni tilos, a felvezető autó által rajzolt íveket pedig nem árt pontosan követni. Három kör után jön a hőn áhított, térdremegéssel kísért szerepcsere. Egy kupét választok, „jobb egyben” a szlovák Leonard Hrobárek GT-versenyzővel, aki közli is, amint visszaérünk, ő visz engem körbe! Beállítom az ülést, minden paraméter középállásban, a hétfokozatú sebváltó vezérlése automata programban, sisak fel, indulhatunk. A boxutcából kihajtva óvatosan gázt adok, a V8-as ikerturbós szörnyeteg pedig tolni kezd. Az első féktávon finoman megérintem a pedált, a hatdugattyús nyergek pedig akkorát harapnak a tárcsákra, hogy a vártnál intenzívebben lassulunk. Itt aztán át kell programozni az agyamat!

Előttem a K1 Attack húz, a pilóta, ahogy a kör vége felé felbátorodom kissé, úgy fogja rövidebbre a lassításokat és keményebbre a kigyorsításokat. A második kör már maga a paradicsom – atya ég, ez az autó azt csinálja, amit én szeretnék! Gáz, fék, bekormányzás, ívpontok érintése, nyújtott kanyarban stabilizáló gáztartás. Semmi vagánykodás, a McLaren MP4-12C úgyis mindent jobban tud nálam, hibázni, túllőni a célon viszont rém könnyű. A térdem a kiszállás után is remeg... Leo szája már fülig ér, hiszen ő következik. Nos, amit az imént írtam a pályáról és az autóról, az mind feledésbe merül. A 21 éves versenyző már jól ismeri a 12C-t, így a sportkocsi tudományát kőkeményre hegyezi, a váltó manuális módban, én pedig az anyósülésben. Elindultunk, majd visszaértünk. Három kör telt el, az élmény leírhatatlan. Az autó stabilitási és erőleadási határai, a gumiköpenyek tapadási horizontja jóval messzebb van, mint azt álmomban gondoltam!