Az Aurisnál a lemezek alatt ugyanaz a hajtás dolgozik, mint a Priusnál, csak épp tágasabb a karosszéria, és nem csatolt lengőkaros, hanem független a hátsó felfüggesztés. Ráadásul az Auris Touring Sports HSD változata érezhetően olcsóbb is, 7 080 000 forintos indulóárával 910 000 forinttal marad el a Priustól. Utóbbiból gazdagabban felszerelt változatok is vannak, de akinek az autó funkció is fontos a hibridség mellett, annak egyértelműen a kombi a jobb választás.
A nagy újdonság az volt a Toyota Auris aktuális generációjánál, hogy már kezdettől fogva számításba vették a későbbi hibrid modell igényeit is, így a kombinál is a hátsó ajtót felnyitva ugyanazt a rakteret találjuk, mint az egyszerűen benzin- vagy dízelmotoros változatnál. Az 530 literből üdítően kevés jut a padló alatti rekeszekre, igaz, utóbbiak hasznosságát megkérdőjelezi, hogy apróbb tárgyakat fogadó kis fakkok a hátsó ülésnél vannak: ha ezekre van szükségünk, esetenként teljesen ki kell pakolni a rakteret. Érdemi eltérés, hogy noha itt a hely a padlóban, a hibridhez nincs pótkerék, csak defektjavító készlet rejtőzik a mélyedésben.
Egy sorral előrébb használhatatlan könyöklőt és meglepően tágas teret találnak az utasok, utóbbi azért emelendő ki, mert üveg panorámatető is volt a tesztautóban. Az menti meg a helyzetet, hogy az itt helyet foglalók feje mögött ér véget az üveg, az árnyékoló miatti dudor a raktér feletti „felesleges” térből vesz el értékes centiket. Elöl annyi az újdonság, hogy a Priusból ismer előválasztó-kar kedvéért új konzolt biggyesztettek a középrész alá (rögzítésről nem igazán beszélhetünk, elég mozgékony ez az elem). A műszerek tekintetében több következetességre számítottam volna a japán mérnököktől. A fordulatszámmérő helyén lévő üzemállapot-mutató órán a CHG (charge, töltés), ECO (gazdaságos) és Power (teljesítmény) feliratokat látjuk. A sport üzemmódot aktiváló kapcsolón már három betűsre rövidítették ezt a szót, tehát a PWR szerepel ott. Nyugodtan kiírhatták volna a többi szót is, vagy akkor legyen mind hárombetűs. Tudom, szőrszálhasogatás ez, de hát a tökéletességhez az ilyen részletekre is oda kell figyelni. Egyébként meg nem nagyon lehet mit kritizálni.
Hiába mondja azt a Toyota, hogy a hibrid olyan jól megy, mint egy dízel, inkább a szívó benzinesekkel említhető egy lapon a tudása. Azt kell szokni, hogy a motorhang és a sebességváltozás között nincs egyenes összefüggés, gázadásra megjön a motorhang, majd folyamatosan gyorsul az autó, miközben a menetzaj állandó marad. A dízeles párhuzam a tankolásoknál jelentkezik, hiszen különösebb odafigyelés nélkül is 5,2 l/100 km-es tesztfogyasztást értünk el. Aki következetesen takarékosan autózik, ennél jobb is lehet.
Anyagiak terén bizony nem árt utánaszámolni, megéri-e nekünk az Auris TS hibrid választása. Azonos felszereltség esetén a benzineshez (1.6 Valvematic 132 LE, CVT váltó) képest 960 000 forint a felára, tehát ott vagyunk, mint a Prius esetén: ennyi pénzből jó sokat lehet autózni.
A dízelhez már nehezebben mérhető a HSD, hiszen ahhoz nincs automatikus váltó, de így is (2.0 D-4D 124 LE) 495 000 forinttal drágább annál.
Persze ezek a felárak valójában nem jelentenek többlet-kiadást, akik tényleg hibridben gondolkodnak, pár évre előre kiszámolják a karbantartási költségeket is, és azt is figyelembe véve bizony egyértelmű az üzemmód előnye.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.