Kerti kisgépek: bóvlik és márkák

A motorizált életű emberek horribilis pénzeket spórolhatnának meg azzal, ha műszaki vénával is megáldaná őket a sors. A szerelők a megmondhatói: néha fordítva összerakott gépekbe kell életet lehelniük, máskor csak a tankot kell feltölteniük, miután óráig benzin nélkül „kínozta” a masinát gazdája. És akadnak az uborkáshoz hasonló vicces magaviseletű ügyfelek is, akik annyival megúszhatnák a szervizelést, hogy észre vennék: beszorult a tengely. A műszaki világban is két ember létezik: akik nem értik saját gépüket s azok, akik messziről beléjük látnak. Az utóbbiak a gépszerelők.

Pap László a nagykőrösi mezőgazdasági kisgépszerviz tulajdonosa szerint korántsem a gépek laikus használóit kell hibáztatni, ha beüt a baj. Akadnak persze poénos történetek, igazi kétbalkezesek, de a többség általában ért annyit a kerti meg háztartási masinákhoz, ami a helyes üzemeltetésükhöz feltétlen szükséges. Inkább a gépek beszerzéséhez kellene jobban felkészülniük.

– A kereskedelem hallatlan mennyiségben és változatosságban árasztott el bennünket a kertészeti kisgépekkel is. Az igazán jók mellett rengeteg silány készüléket árulnak, a minőségi világmárkákhoz képest lényegesen alacsonyabb árakon. Nem mindegy az, hogy minőségi fűkaszát vesz az ember 200 ezerért, vagy negyed áron látszólag hasonlót. Az olcsó vásár rendszerint ráfizetéses. Számos típushoz lehetetlen alkatrészhez hozzájutni. A pórul járt ügyfelek próbálják a maguk módján megbütykölni, ám rendszerint az a vége, hogy dobhatják el a pázsit-, vagy a kapagépet, és vehetnek újat. Alkatrészt lehetne hozzájuk gyártani, de nem érdemes. Az ilyen szolgáltatások ára nagyon megemelkedett az utóbbi években. Valamikor jóformán a motorblokkok felújításából éltünk, mára a 3–4 lóerősek felújítása többe kerülhet, mint a vadonatúj.

Az alkatrészeket nem biztosító gépgyártók láthatóan a cserére apellálnak. Ezért is hanyatlott sokat a kisgépszervizelés az utóbbi egy–másfél évtizedben, de főleg azért, mert kerteket is lényegesen kevesebben művelnek.

– Autószerelőnek tanultam, de akkor még emelőgépek nélkül dolgoztunk, nem bírta a derekam a nehéz motorokat. Átálltam a kisgépekre itt, az Abonyi úton 1991-ben. Ígéretes vállalkozásnak tűnt. A konzervgyár megszűntével azonban a kertészeti termesztés lehanyatlott, jelentősen csökkent a szervizelési igény is. Ami gép használatban maradt, gyorsan átalakultak. Aki valamikor mondjuk paprikát termesztett, ma a palánták helyén pázsitot nyír. Kevés pénzért nem adja el birtokát, de muszáj tisztán tartani, mert jön a bírság. Kaszálótraktorok vették át a szántó-, vetőgépek helyét. Száz ember között egy sincs, aki jól bírja a kézi kaszát, ezért az önkormányzati parkfenntartók, kiskertesek nemigen tudnának meglenni gépesítés nélkül.

A mai kertészeti kisgépállományra kevesen álmodnak szervizelő vállalkozást. Rálátásuk sincs erre a szakmára, nem is tanítják. Pap Lászlóhoz hasonlóan rokon mesterségek művelői nyergelnek át, és kénytelenek saját kárukon megtanulni. Egyre kevesebb a kisgépekhez igazán értő szakember, ezért a nagykőrösi műhelynek is akad ügyfele Pécstől Sopronig.

– Az emberek általában nem vaktában választanak szervizet. A javító műhelyek forgalma ma is összefügg hírükkel. Látszólag magam ellen dolgozom, amikor értékes műszaki tanácsokat adok a géphasználathoz, de az ilyen szívesség bizalommá válik. A szakmai megtiszteltetés olykor ábrándozásra készteti az embert: talán érdemes lenne a kapacitást növelni, korszerűbb szerszámokat beszerezni. Hitel kellene, de azzal én nem mernék kockáztatni. Hosszú kérelmezési procedúrával jut az ember pénzhez, és a végén még a házát zálogba kéri tőle a bank. A kölcsönszerzés könnyítését, a törlesztés kiszámíthatóságát remélik ma a kisvállalkozások, oly módon talán bátrabban próbálnának szakmájukban előbbre lépni.