Amszterdam, a laza főváros

Mi vonzza az embereket Amszterdamba? A grachtok (csatornák), a művészet és a szabadság biztosan. Utam a holland kikötővárosba Ausztráliában vette kezdetét. Pont a világ másik végén került utamba egy hollandus; ellenállhatatlanul vidáman szökkent be kitaposott dorkójában az életembe. És én 37 könyvesdobozzal, a tekintélyes körömcipő-gyűjteményemmel és egy vastag szótárral átköltöztem az Amstel menti városba.

Ha az ember szerelmes, akkor minden város úgy ragyog és csicsereg, mint Párizs tavasszal. Ha az ember szerelmesen költözik Amszterdamba, akkor az élet oly könnyű, mint a hab a kapucsínón. A grachtok mentén bicikliztem, balra és jobbra a régi, megvetemedett házak oromzata tekintett rám, a vörös téglát mintha frissen mosták volna, a víz csillogott – szerelem volt ez első látásra.

Új élet kezdődött, férjjel, gyerekkel és biciklivel. Fix munkám ugyan nem volt többé. De mit számított az. Írni itt is tudtam: coffeshopokról és sajtról, tulipánról és toleranciáról. Hihetetlen mennyiségű mentolos cukorkát szopogattam el a holland nyelv számos grr és hrr hangjának tanulása közben kialakult torokkaparás elmulasztására, derekasan viseltem el a lágy, szétmálló pirítós kenyeret, és megtanultam, hogy a tulipán nem Amszterdamból, hanem Törökországból származik.

Immáron 17 éve élek itt. Időközben beleszerelmesedve egy másik férfiba – de még mindig ugyanabban a városban.

Nemrég reggel, úton az irodába hirtelen egy útlezáró előtt találtam magam. Építkezés. Mialatt bosszúsan azon gondolkodtam, milyen útvonalon kerüljek, mögöttem egy idősebb hölgy és egy fiatalember leszállt a bicikliről és eltolta az útból a rácsot. „Na, most már rendben van” – mondták elégedetten. Idegesen pillantottam az út szélén álló két rendőrre. De ők csak vigyorogtak. Amszterdamban a polgároké az utolsó szó. Nekem, németnek a vélhetően genetikailag beprogramozott tekintélytiszteletemmel ezt még szokni kell.

A szabad polgár tökéletes közlekedési eszköze a kerékpár. A fietsen mindenki király. A biciklin az amszterdami olyan lehet, amilyen lenni akar: független, egyenjogú, önfejű. Egy amszterdami városi bringa nem sportos versenykellék, amelyen lefelé taposunk, felfelé meggörnyedünk. A magasan ívelt kormány lehetővé teszi a kiegyenesedett testtartású tekerést. És így húznak át városukon a királyok a széles bicikliutakon, öntudatosan kihúzva magukat, dacolva az esővel, a turistákat csengőszóval szétrebbentve, a piros lámpát semmibe véve.

Aztán itt a hasis: szabadon vásárolható. És a kéjhölgyek: ott ülnek félmeztelenül a kirakatban. Anarchia? Ez talán a legáltalánosabb félreértés Amszterdammal kapcsolatban. Ez itt mind lehetséges. De az állítólagos anarchia szigorú szabályoknak engedelmeskedik. Különben is, az anarchia nem a jó szó erre.

Kerékpárral vagy hajóval Amszterdamon át

Mit tegyen először, ha Amszterdamba érkezik? Béreljen kerékpárt! Mert aki biciklizik, az máris otthon van. Már napi 8 euróért kaphat egy fietset, és nevetve hátra is hagyhatja a turisták tömegét, eljutva az igazán érdekes helyekre. Például a vízpart mentén, a Noordon, a dokkokon, majd a Jáva-, Borneó- és KNSM-szigeten át az építészet legújabb remekeinek nyomá-ban. Akinek a város kerékpárútjai túl rázósnak bizonyulnának, azoknak a vizet ajánljuk. Kedvenc útvonalunk: elegáns sétahajózás az Elandsgrachttól keresztül-kasul a Heren-, Keizers-, Prin­sen­grach­ton, aztán fel a Jordaanon és vissza. A második útvonal az Amstelen vezet lefelé, el az irodaházak és a lakóhajók mellett, oda, ahol kinyílik a látóhatár.