Cégvilág

Egyre drágább a munkaerő

A közszférában enyhén csökkent, a vállalkozások esetében viszont emelkedett az alkalmazás költsége az utóbbi években. Az előbbiben ugyanakkor jelentős szerepe volt annak, hogy 2012-ben másfélszer annyi olcsó közfoglalkoztatott dolgozott, mint egy évvel korábban.

Átlagosan havi 312 ezer forint volt az alkalmaztatás egy főre jutó költsége 2012-ben, 6,7 százalékkal több, mint 2008-ban, ami évente átlagosan 1,6 százalékos növekedést jelent. A bruttó munkajövedelem 13,8 százalékkal nőtt, a szociális, képzési és más költségek azonban 10, illetve 10,7 százalékkal csökkentek a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint. 2008 óta a munkaerőköltség összetétele is jelentősen átalakult, a szociális költségek, a képzés és más költségelemek részaránya 4,6 százalékponttal csökkent a munkajövedelem javára.

Amíg a munkaerőköltség a közszférában enyhén csökkent, addig a vállalkozások esetében emelkedett. A közszférára jellemző költségszint átlagosan 283 ezer forint, a vállalkozói köré 328 ezer forint volt. Az előbbiben ugyanakkor jelentős szerepe volt annak, hogy 2012-ben másfélszer annyi közfoglalkoztatott dolgozott, mint 2011-ben, az ő bérük pedig lényegesen alacsonyabb a közszféra átlagánál. A 2013-as előreszámításból ki is derül, hogy míg a közfoglalkoztatottak bérével együtt 295 ezer, anélkül 326 ezer forintot tett ki a munkaerőköltség a közszférában.

A foglalkoztatással kapcsolatos kiadás legnagyobb része a bér: a munkajövedelmek részaránya 75, a szociálisköltségeké 22 százalék volt, a képzés és más költségelemek részaránya pedig együttesen nem érte el a 3 százalékot. A munkajövedelmeken belüli juttatási formák közül a statisztikák szerint a munkáltatók az étkezési költségtérítést preferálják – ez teszi ki az összes egyéb munkajövedelem 27 százalékát.

2012-ben a szociális költségek 90 százalékát járulékok, hozzájárulások tették ki. A kötelező szociális járulékok 12 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint 2008-ban, a munkáltató által önként vállalt élet- és baleset-biztosítási díjak viszont jelentősen, 21 százalékkal csökkentek négy év alatt, főleg a költségvetési szférában maradtak el az ilyen jellegű juttatások.

Míg a szakképzési költségek fajlagos havi összege a versenyszférában volt jelentős (4240 forint fejenként és havonta), addig a költségvetés területén az egyéb bér volt kétszerese a versenyszférában megfigyeltnek.

Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkára a minimálbér példáján mutatta be, mennyire tarthatatlanul magasak a hazai bérterhek. A 101500 forintos minimálbér 130 ezer forintba kerül, amelyből végül 66500 forintot kap kézhez a dolgozó. „Az 50 százalékos adóék egyaránt sújtja a munkáltatót és a munkavállalót, ez a matematika mindent elárul” – véli. Szerinte már egy szolid gazdasági növekedés mellett is emelni kell a nettó átlagkereseteket, mert annak alacsony színvonala gátja a belső fogyasztás élénkülésének. „Amíg azonban ilyen magasak a bruttó bérekhez kapcsolódó terhek, addig nem lehet arról álmodozni, hogy Magyarország felzárkózzon akár csak egy közepesen fejlett uniós országhoz.”

Drága pénzügyesek, olcsó ápolók
Kiugróan sokba kerülnek a dolgozók a pénzügy és biztosítás területén, a villamosenergia-, a gáz- és a gőzellátásban, a kokszgyártásban és a kőolaj-feldolgozásban, ahol több mint kétszerese a munkaerőköltség a nemzetgazdasági átlagnak. Viszont – vélhetően az alacsonyabb bérek, illetve a feketemunka nagyobb aránya miatt – nem érte el a nemzetgazdasági átlag kétharmadát a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, a humán-egészségügyi, szociális ellátás területen, illetve a textília-, a ruházat és a bőrgyártásban. Az átlagosnál lényegesen alacsonyabb munkaerőköltség jellemzi a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást, a halászatot.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek