Nemhogy a lehetséges legrövidebb időn belül, de egy éven múltán is csak az akut ellátáson átesett betegek 16 százalékát rehabilitálják Magyarországon. A megdöbbentő adatot Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász közölte nemrég, miután, mint mondta, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adatai alapján 120 ezer esetet néztek át. Czuriga István kardiológus professzor pedig egy interjúban arról beszélt, hogy felmérések szerint hazánkban a szívinfarktuson átesett betegek nagyjából 70 százaléka nem részesül kardiológiai rehabilitációban.
Boros Erzsébet, az Orvosi Rehabilitációs Társaság elnöke ugyanakkor azt hangsúlyozta: nem minden páciens rehabilitálható, és nem is minden balesetet szenvedett, stroke-on vagy szívinfarktuson átesett betegnek van szüksége erre. Az OEP finanszírozási adatait ezért sokkal mélyebben kell elemezni ahhoz, hogy pontos képet lehessen kapni az akut ellátáson átesett betegek rehabilitációjának valós helyzetéről. A Magyar Stroke Társaság elnöke, Bereczki Dániel professzor is azt mondta: a stroke betegek mintegy 20-25 százaléka szorul csak rehabilitációra, igaz, annak mielőbbi elkezdése életbevágóan fontos, mert nagyban befolyásolja a betegek további gyógyulását, életminőségét.
Csakhogy a rehabilitációval foglalkozó osztályoknak, kórházaknak ma nem érdekük súlyos és drága eseteket ellátni, a jelenlegi finanszírozás ugyanis nem az adott beteg rehabilitációs ellátásának költségeit fedezi, hanem rehabilitációs ágyat fizet. Így ugyanannyi pénz jár egy kórházi osztálynak, ha egy nagy költséggel járó, stroke-os vagy balesetben súlyosan megsérült beteget kell rehabilitálni, mint egy gyógyfürdőkórháznak, ahol egy hosszú évek óta ízületi panaszokkal küzdő nyugdíjast kezelnek. Az általános alulfinanszírozottság miatt az „olcsóbb betegek” valóban jobban megérik a kórházaknak – ismerte el Boros Erzsébet. Ám mivel szakmailag elfogadhatatlan, hogy kizárólag a finanszírozás szabja meg, kit rehabilitálnak, a rehabilitációs társaság most igyekszik megalkotni az ellátás keretszabályait – tette hozzá.
Ez különösen fontos, mert bár a 2010-es 145,8 milliárd forinttal szemben 2013-ban már kevés híján 178 milliárd forintot fordított az OEP erre a célra, ezzel együtt a rehabilitációban részesülő páciensek száma is tíz százalékkal, 38-ról 41 ezerre nőtt az elmúlt négy évben.
A finanszírozási anomáliák mellett a szakemberhiány is komolyan hátráltatja a rehabilitációs ellátást. Az orvosok és a szakdolgozók elvándorlása különösen nagy probléma elé állítja azokat a kórházi osztályokat, amelyeket az elmúlt években fejlesztettek uniós forrásokból. 2012 óta 11 kórházban bővítették, illetve bővítik a kapacitásokat, ám hiába a modern környezet és a korszerű felszereltség, ha az osztályok komoly humánerőforrás-problémákkal küzdenek.
Húsznál is több szakma
Jelenleg 114 intézmény végez rehabilitációs tevékenységet, 325 rehabilitációs osztályon és 30 nappali rehabilitációs osztályon. A legtöbb helyen mozgásszervi, illetve pszichiátriai betegeket látnak el. Kardiológiai, belgyógyászatira és tüdőgyógyászatira rehabilitációra szakosodott osztályok is működnek. Összesen húsznál is többféle szakmában folyik ma hazánkban rehabilitációs munka, de például a súlyos agysérültekkel, gerincvelő sérültekkel vagy politraumatológiai esetekkel mindössze néhány helyen foglalkoznak.
