Nem jól használjuk a külföldi tőkét
„Nagyon erősen multi-párti vagyok, rajtuk kívül a kis- és középvállalkozásokat szeretem. Egymás nélkül ugyanis nem megy” – kezdte a multinacionális cégek hazai szerepéről szóló előadását Chikán Attila egyetemi tanár, volt gazdasági miniszter. A Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központjának igazgatója kiemelte: a Világgazdasági Fórum versenyképességi jelentéseiből kiderül, hogy a külföldi tőkebefektetés és a versenyképesség mértéke között pozitív korreláció van. Magyarország esetében az látható, hogy a hazai gazdaság előrébb tart a nemzetközi tőkebefektetés vonatkozásában, mint a versenyképesség terén. „Ez azt jelenti, hogy nem jól használjuk ki a külföldi tőkét a versenyképesség erősítésére” – vonta le a következtetést.
A termelési, illetve a hozzáadott érték, valamint a foglalkoztatás vonatkozásában a külföldi többségű vállalatok részesedése terén Magyarország a régiós országok körében mindhárom kategóriában az első vagy a második helyen áll. „Ez azt mutatja, hogy rendkívül nyitott gazdaság vagyunk” – tette hozzá. A magyar exportban a saját hozzáadott érték alacsonynak tekinthető, ami nem meglepetés, azonban az már igen, hogy ez az érték durván csökkent 1995 és 2009 között – hangsúlyozta.
Chikán Attila elmondta: a magyar, illetve a hazánkban jelen lévő külföldi vállalatokon belül is kimutatható egy erős választóvonal. A magyar cégek körében ez abban nyilvánul meg, hogy az adott cég exportál-e vagy sem. Az exportőr cégek ugyanis lényegesen hatékonyabbak. A Magyarországon működő külföldi vállalatok esetében is két csoportot (fejlettek és tömegtermelők) lehet elkülöníteni. Az előbbi csoporthoz azok a cégek tartoznak, amelyek a globális piac legmagasabb követelményeinek akarnak megfelelni, és jelentős mértékű az exportjuk. A másik csoport pedig azok a cégeket tömöríti, amelyek a költségelőnyök kihasználása céljából jönnek Magyarországra. A „fejlett” csoportba tartozó vállalatok esetében az exportárbevétel 2011-ben több mint kétszerese volt a „tömegtermelők” eredményéhez képest, viszont a foglalkoztatotti létszám tekintetében az mondható el, hogy a tömegtermelő cégek jóval több embernek adnak munkát.
Kiemelte: a külföldi vállalatokon belül tapasztalható törésvonal is azt mutatja, hogy „nincs olyan, hogy multi”, vagyis nem lehet általánosságban beszélni a nemzetközi nagyvállalatokról. Teljesen más-más tényezők jellemzik például a kiskereskedelemben vagy a termelő szektorban érdekelt cégeket.
Chikán Attila elismerte, hogy nem egyszerűen teljesíthetők azok a kritériumok, amelyeket a multik elvárnak a magyar beszállítóktól (stabil, transzparens pénzügyi helyzet; jól átlátható vezetői felelősség; erős szakmai hozzáértés, partnerség; megbízhatóság; rugalmas gyártó és logisztikai kapacitások; méretgazdaságosság elérése; innovációs készség). Mindamellett ezen feltételek teljesítése már nem jelent akkora sokkot a hazai vállalkozásoknak, mint régebben. Azzal kapcsolatban, hogy miért előnyös a beszállítói viszony a kkv-knek, többek között a stabil rendelésállományt, az időben kifizetett a számlákat, az új technológiákhoz, szakértelemhez való hozzáférést emelte ki.
