Bajban a svájci óraipar

Nehéz év elé néz a svájci óraipar, pedig a Svájci Óraipari Szövetség, a Fédération de l’industrie horlogere suisse (FHS) legfrissebb adatai szerint már novemberben is 4,4 százalékkal 2,1 milliárd frankra csökkent az ágazat exportja. Nem is csoda, hogy Nick Hayek, a Swatch csoport vezérigazgatójának reakciója – „nem találok szavakat” – bejárta a világsajtót a Svájci Nemzeti Bank frankkal kapcsolatos váratlan döntését követően.

Nick Hayek ugyanakkor nem csak saját cégcsoportjáért aggódik, előrejelzése szerint a teljes, exportra épülő ipar és a turizmus is megszenvedi majd a döntést. Maga a Swatch konszern, a világ első számú svájci óragyára szintén 17 százalékos esést könyvelt el, és ha a trend folytatódik, a Rolexet, az Omegát és a Cartier-t gyártó vállalatcsoport számára ez a zuhanás csak a kezdet. Az óragyárak a teljes svájci export 10 százalékát adják, ugyanakkor a svájci üzemekben dolgozó munkások európai összehasonlításban csúcs-béreket visznek haza. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a luxusóra-márkákat forgalmazó Swatch-nak ezzel párhuzamosan a kissé gyengébb ázsiai kereslettel is szembe kell néznie.

Az FHS jelentése szerint novemberben minden árkategória kivitele értékben és darabszámban egyaránt esett. De amíg a 3 ezer frankos exporték alatt az a darabszám százalékosan jobban csökkent, mint a kategória együttes értéke, afölött fordított a helyzet, tehát ha kevesebbet is, de egyre drágább darabokat vásárolnak a világpiacon.

Más kérdés, hogy az ázsiai régió számai egyebek között a kínai korrupció ellenes intézkedések miatt mérséklődtek. „Kínában a legdrágább – sokmillió forintot érő – modellek azért voltak kelendőek, mert azokat használták kenőpénzként a legnagyobb üzletek során” – mondta Szerb Gábor, a belvárosi Watch de Luxe óraszalon ügyvezetője, hozzáfűzve, hogy ugyanakkor az 1-5 ezer svájci frankos kiskereskedelmi árú modellek forgalma is csökken Kínában. A tavalyi november végéig 261,7 millió frankról 260,2 millióra csökkent az óragyártók oroszországi kivitele, viszont év végére kiürültek a boltok, mert amíg a rubel 50 százalékkal gyengült, a helyi kiskereskedelmi árak csak 15-20 százalékkal emelkedtek az elmúlt év végéig.

Korábban a svájci órák átlagos értéke jobban emelkedett, mint a gyártott darabszám, de ez a trend az elmúlt 2-3 évben megállt. Az azonban biztos, hogy a vevőkörök is átalakultak, mert tíz éve összevetésben a márkák tavalyi átlagárai összehasonlíthatatlanul magasabbak lettek. A luxus kategóriában ugyanakkor nem szokás az árcsökkentés, így nem tudni, hogyan fog a frank erősödésére reagálni az ágazat.

Amint Szerb Gábor elmondta, a magyar importőrök dolgát nehezíti, hogy nekik svájci frankért szállítanak a gyárak, amelyek a több nyugat-európai országban lévő saját képviseletüknek euróért szállítanak. Ha pedig a képviseletek áremelése kisebb mértékű lesz, mint amennyivel a frank erősödött, például azért, mert a gyártó üzletpolitikai okból lenyeli a különbözet egy részét, vagy az egészet, senki sem fog hazánkban svájci órát venni. A magyar importőrök már eddig is lenyelték a nyugati 20 és az itthoni 27 százalékos áfa közti különbséget. Nem maradt tehát mozgásterük.

Mi lesz az exportorientált iparágakkal?

Valószínű, hogy az ország legnagyobb gyógyszergyártói, így a Novartis és a Roche óriási veszteséget könyvelhetnek el: a Barclays elemzői szerint a Roche 1 milliárd frankot bukhat az svájci nemzeti bank döntésén. A Roche AG vezetése a nehézségek elismerése mellett hozzátette: a cég bevételeinek jelentős részét euróban könyveli el, ami valamelyest ellensúlyozza majd a negatív hatásokat. A hatékonyság és a volumen növelésével próbál védekezni a világ első számú prémium csokoládégyártója, a Lindt & Spruengli AG szóvivőjének közlése szerint, amelyet a Bloomberg idézett. Nemigen ellensúlyozhatják a száguldó frank hatásait a turisztikai szolgáltatók; az emelkedő árak akár nagyobb tömegeket is arra késztethetnek, hogy más helyszíneket után nézzenek a sí-vakációk tervezésekor.