A tervezet indoklása a 2012-ben született uniós irányelvnek való megfeleléssel magyarázza az új törvény szükségességét.
Az irányelv részben átalakította a vasúti társaságok részére nyújtott szolgáltatásokat, amelyek a pályahálózat-használati díj-képzés és számítás szabályait is megváltoztatták. Újabb szereplőket - a kiszolgáló létesítményeket és azok üzemeltetőit - vont be a szabályozásba, és sok ponton szigorította a piacfelügyeleti hatósággal kapcsolatos függetlenségi feltételeket. Ezáltal olyan jelentős változásokat hozott a vasúti szabályozásba, amely a hazai törvényi szabályozás szintjén is számos jogintézmény újragondolását igényli - áll az indoklásban.
A tervezetből kikerültek azok a kötöttpályás rendszerek - így például a trolibuszok és a sífelvonók -, amelyekről eddig a vasúti törvény rendelkezett.
Az irányelv alapján ugyanakkor új kategóriák kerültek be a tervezetbe. Így például - az országos pályahálózattól és az azon nyújtott szolgáltatásoktól - külön szolgáltatási körben kezeli a városi, helyi, térségi és elővárosi rendszereket.
Az irányelv lehetőséget teremt arra is, hogy a szabályai alól kivonásra kerülhessenek azok az ipari üzemek, amelyek a területükön, saját tulajdonban lévő mellékvágányokat és vonalakat üzemeltetnek. A jelenlegi törvény ezeket saját célú pályahálózatoknak nevezi, míg a tervezet visszahozza a régi "iparvágány" fogalmat. Ezekre tehát nem kell alkalmazni az uniós irányelv szabályait.
A pályahálózat-működtetőre vonatkozó legfontosabb előírás a pénzügyi egyensúly fenntartása, amely az állami költségvetéssel szemben is sokkal szigorúbb feltételt támaszt. Az irányelv ugyanis előírja, hogy - az öt évet meg nem haladó időszakban - a pályahálózat-működtető bevételei és a pályahálózatra fordított kiadásai, legalább egyensúlyban legyenek. Ez túlmutat az éves költségvetési szemléleten, ezért feltehetően az eddigiektől némiképp eltérő költségvetési tervezést igényel.
A vasúti járművekkel kapcsolatban - a törvényi keretek megteremtése érdekében - belekerültek a tervezetbe a karbantartásért felelős szervezetre vonatkozó alapvető rendelkezések is.
A vasúti munkavállalókkal kapcsolatos szabályozás csak kismértékben változik. Eddig közösségi szabályozás csak a nemzetközi forgalomban részt vevő vonatszemélyzetre vonatkozott, de számos – a munkavégzéssel összefüggő – kérdést rendezni kell a tervezetben, különös tekintettel a 2012-ben megalkotott új Munka törvénykönyvére is.
Ezért a belföldön közlekedő munkavállalók számára is belekerült a törvénybe néhány garanciális szabály, amely a foglalkoztatás, a munkavégzés biztonságát erősíti. A vasúti munkavállalók képzésével kapcsolatban egy módosítás van a tervezetben: nem a vasúti vizsgabiztosok maradtak a tanúsítók, hanem a Vasúti Vizsgaközpont lett a képzési tanúsító szervezet.
A piacfelügyeleti tevékenységet ellátó vasúti igazgatási szerv esetében is több új, függetlenségi feltétel jelenik meg. A vasúti igazgatási szervnek „szervezetét, pénzügyi döntéseit, jogi felépítését és döntéshozatali funkcióit tekintve függetlennek kell lennie, bármely pályahálózat-működtetőtől, díjképzési szervezettől, elosztó szervezettől vagy kérelmezőtől”.
A tervezet a vasúti igazgatási szerv működésére, vezetőjére és munkavállalóira is szigorú feltételeket szab.
A tervezet a jelenlegi megoldást követi, amikor a Nemzeti Közlekedési Hatóságon belül, annak részeként működteti a vasúti igazgatási szervet.
A vasúti intézmények új eleme a Vasúti Állandó Választottbíróság. Ilyen az energetikai ágazatban 2008 óta működik, ahol a piacnyitási folyamatok indokolták a létrehozását.
Miután a piaci folyamatok felerősödése, a piaci verseny a vasúti ágazatban is egyre hangsúlyosabbá válik, ezért egyre fontosabb lesz a jogviták gyors rendezése, amelyre az új választottbíróság hivatott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.