Eddig nem látott gyűjtemény a Kieselbachnál

„Őszintén szólva” – egy válságban született gyűjtemény címmel nyílt tárlat a Kieselbach Galériában. A nyár végéig látható kiállítás a műalkotások bemutatásán túl megmutatja, a válság ideje alatt sem szűnt meg az építkezés, akadt, aki ebben az időben is létre tudott hozni egy fontos kollekciót.

A vásárlók ugyan csendesebbek voltak, de ha valakinek lehetősége, bátorsága és szeme volt hozzá, akkor a felbomló gyűjteményekből el tudott hozni fő műveket, néha magas, a jelen helyzetben akár őrültségnek tűnő összegekért, de könnyen elképzelhető, hogy a közeljövő történései visszaigazolják majd a döntéseket. Sok kép felismerhető az elmúlt évek aukcióiról is, bizonyítva, nem mindenki állt le a vásárlással.

A július 21-én bemutatott kollekciót egy fiatal, jelenleg még inkognitóját őrző üzletember építette fel a gazdasági válság éveiben, rövid idő alatt a 20. század progresszív magyar művészetéből. A műgyűjtés mögött gyakran családi drámák húzódnak meg, ebben az esetben azonban közös családi tevékenységgé tudott válni, ahol a feleség és a gyerekek is aktív részt vállaltak a kiválasztásban, és együtt is élnek a képeikkel.

A mintegy 300-400 darabot számláló anyagból több mint kétszázat válogattak ki erre a kiállításra, tömörítettek, igyekeztek a legjelentősebbeket kiválasztani úgy, hogy a fő irányokat érzékeltessék. Aba-Novák, Márffy, Szőnyi, Vajda Lajos, Bálint Endre, Csernus Tibor, Tóth Menyhért, Kondor Béla, Veszelszky Béla, Barcsay Jenő, Mokry-Mészáros Dezső, az Iparterv-iskola és Bukta Imre – ezek a nevek fémjelzik a gyűjteményt.

Jelzésként ott van a képekben a gyermekrajzok ihlető ereje, a tisztaság és egyszerűség, ahogy egy gyerek lát. Kieselbach Tamás szerint ez azért fontos elem, mert aki mer naiv képeket is választani, az szabad ember, nem klisékben gondolkodik. Ahogy ő fogalmaz: „Szívvel válogatás, gyermeki hang, naiv tisztaság, népművészet és dráma – friss szemlélet jellemzi ezt az anyagot. „Van benne egy klasszikus vonal: Aba-Novák, Ámos Imre, Pekáry István és Nagy István művei, a naiv képek mellett népművészeti ihletettségű és avantgárd művek, végpontként pedig Bukta Imre, Lakner László és Csernus Tibor alkotásai.”

Kieselbach Tamás gyűjtőként és műkereskedőként számos, a nagyközönség előtt ismeretlen magángyűjteményt ismertetett meg a közönséggel. Ilyen volt Kövesi István, a lipótvárosi hentes titkos gyűjteménye vagy K. GY. úr kollekciója. Ő maga 1996-ban tette közzé magángyűjteményének anyagát, mert abban hisz, egy gyűjtemény akkor kezd hatni, ha láthatóvá válik, és bármilyen tevékenységnek csak akkor van értelme, ha hatást tud kiváltani.