A Rákosrendező-projekt létezhet vasútfejlesztés nélkül is – „Mini-Dubaj" a középosztályé lesz, autók nélkül
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságKiknek épül az új negyed, miért lehet működőképes a vasútfejlesztés nélkül is, és hogyan válhat egy része már a következő években Budapest új kulturális találkozóhelyévé? Többek között ezekről a témákról kérdeztük Dományi Bálintot, a Rákosrendező-projekt vezetőjét.
Rákosrendező már jövőre megtelhet élettel
Bár a teljes beruházás 15–20 éves időtávban valósulhat meg, a projektcsapat azt szeretné, ha a budapestiek már jóval az első lakók beköltözése előtt birtokba vennék a jelenleg elzárt rozsdaövezet egy részét. Dományi Bálint szerint kulcsfontosságú lenne az előhasznosítás, hogy a terület ne maradjon hosszú éveken át üresen és lezárva.
A fejlesztés első látványos eleme az úgynevezett Kapagyár lehet. A mintegy öt hektáros területen ma is állnak olyan, a 20. század első felében épült műhelyek és raktárak, amelyek jó állapotuk miatt új funkciót kaphatnak.
A tervek szerint már jövőre megkezdődhet az épületek fokozatos benépesítése: civil szervezetek, kulturális közösségek és különböző városi kezdeményezések költözhetnek be, hogy még az építkezések előtt életet vigyenek a területre.
Dományi úgy fogalmazott, hogy ez egyfajta placemaking, vagyis közösségteremtő folyamat lenne. A cél nem egyszerűen néhány ideiglenes program megszervezése, hanem egy olyan hely kialakítása, amelyet a budapestiek már a fejlesztés első éveiben sajátjuknak éreznek.
A projekt másik korai eleme az úgynevezett előpark. A Vasúttörténeti Park mellett fekvő, jelenleg nagyrészt érintetlen, mintegy húszhektáros erdős területből minimális beavatkozással parkerdőt alakítanának ki. Ösvények, futókörök, kutyafuttató és kisebb közösségi terek jelennének meg, de a természetes környezet karakterét megőriznék.
A cél az, hogy ez a hely felkerüljön a budapestiek mentális térképére – fogalmazott a projektvezető.
A koncepció sok szempontból emlékeztet arra, ahogyan annak idején a Kopaszi-gát vagy később a Budapest Park környéke fokozatosan vált Budapest kedvelt találkozóhelyévé: először az emberek érkeznek meg, és csak később követik őket a nagyobb beruházások.
Nem luxusváros épül, hanem egy új budapesti kertváros
A Rákosrendezőről szóló vitákban sokáig a felhőkarcolók és a luxuslakások kerültek előtérbe. Dományi szerint azonban a mostani koncepció teljesen más filozófiára épül.
A projekt nem elsősorban külföldi befektetőknek vagy luxuslakást kereső vásárlóknak készül. A tervezők fejében sokkal inkább egy olyan kétgyermekes család képe él, amely ma valószínűleg Fóton, Csömörön vagy az észak-pesti agglomeráció más településén keresne új otthont.
A legtipikusabb talán az a kisgyerekes család, akik egyébként valószínűleg, ha nem lenne Rákosrendező, akkor kijjebb költöznének – mondta Dományi.
A cél éppen ennek a folyamatnak a megfordítása. Olyan lakásokat szeretnének építeni, amelyek nagyobbak a jelenlegi budapesti átlagnál, ugyanakkor megfizethetők maradnak a középosztály számára is.
Az elképzelés középpontjában a "15 perces vízió" áll. Vagyis egy olyan városszerkezet, ahol a mindennapi élethez szükséges szolgáltatások – iskola, óvoda, bolt, park, sportolási lehetőség vagy akár a munkahely – gyalog vagy kerékpárral negyedóra alatt elérhetők. Dományi szerint a cél, hogy egy hatéves gyerek is biztonságosan el tudjon jutni rollerrel az iskolába, hogy a szülőknek ne kelljen napi több órát autóban vagy elővárosi vonaton tölteniük.
A városrész egyik központi intézménye egy új típusú közkönyvtár lenne, amely a városrész ,,nappalijául" szolgálna.
Ez nem csupán könyvkölcsönzőként működne, hanem olyan közösségi térként, amilyen ma Helsinkiben vagy Oslóban már természetes: dolgozni, találkozni, programokon részt venni vagy egyszerűen csak időt tölteni is be lehetne oda ülni. A tervezett 25 hektárnyi összefüggő zöldfelület pedig azt szolgálná, hogy a kikapcsolódáshoz se kelljen autóba ülni vagy a város másik felébe utazni.
„A trükk az, hogy nem lesz rengeteg autó”
Ha egyetlen mondattal kellene összefoglalni a projekt közlekedési filozófiáját, Dományi szerint ez lenne az:
A trükk az, hogy nem lesz rengeteg autó.
A kijelentés elsőre meghökkentőnek tűnhet egy több tízezer embernek otthont adó új városrész esetében, de a teljes koncepció erre épül. A lakóházak alatt nem sorakoznának tömegesen mélygarázsok, a parkolást inkább a városrész szélén kialakított parkolóházakba terelnék.
A cél, hogy a belső utcák elsősorban a gyalogosoké, kerékpárosoké és a közösségi közlekedésé legyenek. Jelenleg négy lakásra egy parkolóhellyel számolnak.
Ez jóval alacsonyabb arány annál, amit ma Magyarországon a legtöbb ingatlanfejlesztő alkalmaz, ugyanakkor még mindig magasabb, mint több nyugat-európai nagyváros hasonló negyedeiben. Dományi példaként Bécset említette, ahol egyes városrészekben már csak minden hatodik vagy hetedik lakáshoz épül parkolóhely. A projektvezető szerint ez nemcsak közlekedési kérdés.
Ha nem kell minden lakás mellé kötelező mélygarázst építeni, az a lakások árát is csökkentheti, hiszen csak az fizet parkolóhelyért, akinek valóban szüksége van rá.
Rákosrendezőn a megfizethetőség is szempont
A városrész jövőjéről szóló elképzelések mellett az egyik legfontosabb kérdés természetesen az, miből lehet mindezt megvalósítani. Dományi szerint a projekt alapelve az, hogy ugyanúgy működjön, mint egy piaci ingatlanfejlesztés: hosszú távon önmagának kell kitermelnie a költségeit.
A jelenlegi számítások szerint a terület mintegy 80 százalékát piaci alapon értékesítenék fejlesztőknek, a fennmaradó rész pedig lehetőséget teremtene arra, hogy a főváros mintegy kétezer bérlakást hozzon létre.
Az még nem dőlt el, hogy ezek külön bérházakban vagy a piaci lakótömbökbe integrálva jelennek-e meg, de a cél egyértelmű: a lakhatás megfizethetőbbé tétele. A projektvezető ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Rákosrendező nem kizárólag az olcsó lakásokról fog szólni.
Lesznek magasabb kategóriájú otthonok is, hiszen egy ilyen volumenű fejlesztésnek pénzügyi elvárásoknak is meg kell felelnie, ugyanakkor a lakások többségét kifejezetten a középosztály számára tervezik.
Ha ma épülne fel a városrész, a számításaik szerint nagyjából a jelenlegi 1,5 millió forintos négyzetméterár jelentené azt a határt, ahol a megfizethetőség és a gazdaságos működés még találkozhat.
Vasút nélkül is felépülhet, de van egy kulcsfontosságú feltétel
Az interjú egyik legmeglepőbb kijelentése az volt, hogy a projekt nem feltétlenül függ a sokat emlegetett vasútfejlesztéstől.
Furcsa módon a Rákosrendező-projektet meg lehetne csinálni a vasútfejlesztés nélkül – fogalmazott Dományi.
Szerinte a jelenlegi pályák ugyanúgy kettévágják a területet, mint a jövőben, ezért maga a városrész fizikailag akkor is létrejöhetne, ha a vasút korszerűsítése később valósulna meg. A fejlesztés elindításához azonban két beruházás nélkülözhetetlen: a Szegedi úti felüljáró megépítése és a 3-as villamos átvezetése. Dományi szerint ezekre az állam konkrét vállalást tett, ugyanakkor jelenleg még hiányzik egy fontos tulajdonosi hozzájárulás, amelyet a XIII. kerülettől várnak. Ha ez megszületik, a kivitelezés viszonylag gyorsan elindulhat. A teljes vasútfejlesztést ugyanakkor nem Rákosrendező, hanem elsősorban Észak-Pest és az agglomeráció közlekedése indokolja.
Húsz év alatt bármi megváltozhat
Kevés városfejlesztési projekt gondolkodik két évtizedes időtávban. Dományi szerint éppen ezért nem is lehet egy merev tervet készíteni. Nem tudni, hogyan változik a demográfia, a háztartások mérete, az emberek közlekedési szokása vagy akár az építőanyagok ára.
Az sem kizárt, hogy a következő években valamilyen nagy állami intézmény vagy kampusz jelenik meg a környéken.
A projektet ezért úgy tervezik, hogy alkalmazkodni tudjon az időközben bekövetkező változásokhoz.
A tervezés során ezért magyar és külföldi építészirodákat is együttműködésre ösztönöztek.
Dományi szerint Magyarországon évtizedek óta nem valósult meg hasonló léptékű városépítés, így a nemzetközi tapasztalat és a helyi ismeret egyszerre szükséges ahhoz, hogy valóban működőképes városrész szülessen.
Ugyanez igaz az építőiparra is: nem a kapacitás, hanem a technológiai fejlődés lehet a projekt legnagyobb hozadéka, mert a fenntarthatósági és megfizethetőségi célok új megoldások kidolgozására ösztönözhetik az egész ágazatot.
Ha a tervek megvalósulnak, Rákosrendező nemcsak Budapest legnagyobb rozsdaövezeti rehabilitációja lehet, hanem egy olyan városfejlesztési kísérlet is, amely alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan a következő évtizedek budapesti lakónegyedeiről gondolkodunk.
