Acélosan húzó családi autó
Amikor a Škoda elkezdte a családi Superb fejlesztését, rögtön ötletbörzébe fogott a munkatársak körében, hogy milyen okos megoldásokkal lehetne praktikusabbá tenni az óriási rakterű újdonságot. Ennek köszönhető két apró, de igen ötletes részlet: a pohártartót úgy alakították ki, hogy menet közben egy kézzel le lehessen csavarni a palack kupakját (nem fordul el a palack a pohártartóban), illetve itt van a csomagtérben lévő L profilú műanyag elem, amelynek talpa odatapasztható a padlóhoz, ezáltal megakadályozza a csomagok csúszkálását.
A csomagtér kapcsán természetesen a 660 literes alaphelyzeti befogadóképesség (+27 liter) a „fénypont”, ami csaknem 100 literrel múlja felül az Audi A6 Avant rakterét. Akkora a Superb Combi hátsója, hogy ahhoz, hogy kivegyük a csomagtérrolót, szabályosan be kell mászni, mert nem érjük el kívülről. De nemcsak a méreteivel akarja felhívni magára a figyelmet a puttony, opcióként megjelent az elektromos csomagtérfedél, természetesen „láblendítős” mozgatással.
A raktér szemrevételezése után nem ért meglepetésként a hátsó helykínálat, amely már az elődben is hatalmas volt, de a 2 centis hossz-, valamint a 8 centis tengelytáv-növekedés miatt a második sorban még bőségesebb a hely, akár keresztbe tett lábakkal is utazhatunk, miközben az újonnan megjelent háromzónás klíma jóvoltából külön szabályozhatjuk a hőmérsékletet. Ahhoz, hogy fejedelmi kényelemről beszélhessünk, egy kicsivel hosszabb ülőlapok kellenének hátra, nagyobb termetűeknek már nem támasztja rendesen alá a combját.
Jópofa és egyben praktikus részletként hű maradt a beépített esernyőhöz a Škoda, de most már mindkét első ajtóban találunk egy-egy esernyőt.
Ha ezt az egyedi dolgot leszámítjuk, azért tetten érhető, hogy „biztonságos” távolságban akarták tartani a Škodát a házon belüli ellenfélnek tekinthető, szintén MQB-platformra épülő VW Passat Varianttól.
A Superb Combihoz nem rendelhető full-LED-es fényszóró és TFT-kijelzős műszerfal. Ami pedig a motorpalettát illeti, 190 lóerő jelenti a csúcsot a dízeleknél (240 helyett). Nem mintha a 190 lóerő nem lenne elegendő: a 2.0 TDI csúcsváltozata amellett, hogy bársonyosan jár, acélosan húz, és nagy elánnal mozgatja a hatalmas kombit, mindebben pedig remek hatfokozatú kézi váltó vagy hatgangos DSG lehet a partner. Bár a szabványos 4,0 literes átlag elérése utópiának tekinthető, az országúti és autópályás szakaszokból álló próbautat 5,0 literes fogyasztás alatt zártuk, ami több mint tisztességes egy ekkora autótól.
Egészen más volt a nagy kombi az 1,4-es TSI 150 lóerős változatával – ez a Škoda első, hengerlekapcsolás funkcióval ellátott motorja (a 125 lóerős 1.4 TSI-ben nincs ACT). A hangja ennek is diszkrét, de bármennyire is alacsony fordulaton kezd a turbó tölteni, még a 150 lóerős dízellel is sokkal energikusabbnak tűnt az autó. Aki pedig V6-os verzióra vágyik, ki kell hogy ábrándítsam, a 3,6 literes blokkot nyugdíjazták ugyanis, a csúcsmotor immáron a 2,0 literes TSI 280 lóerős változata.
Ha már a technikai újításoknál tartunk, az ötajtós Superbhez hasonlóan a Combi is megkapta a DCC adaptív lengéscsillapítást, csakúgy, mint az ezzel szinkronban működő Driving Mode Select menetdinamikai üzemmódválasztót. Szintén fontos a hátsó forgalomfigyeléssel kiegészített tolatókamera, a holttérfigyelő és a táblafelismerő megjelenése a palettán.
Jönnek a 4×4-esek
Az előző Superb Combihoz hasonlóan az újdonság is elérhető összkerékhajtással, ám a nagy újdonság, hogy immáron az 1,4-es TSI-hez (150 lóerő) is konfigurálhatjuk a 4x4-es rendszert, igaz, csak kézi váltóval. Az ötödik generációs Haldex-hajtás elérhető még a 2.0 TDI 150 (kézi váltóval) és 190 lóerős kiviteléhez (manuális és DSG váltóval egyaránt), míg a 280 lóerős 2.0 TSI topmodellhez alapáron adják.
