Indokolt sokoldalúság
Manapság mindenből létezik szabadidős változat, vagy ha mégsem, hamarosan elkészül valamelyik következő nemzetközi autószalonra. A Volvónak van mentsége a divatozás vádjára, hiszen a svédek az elsők között jöttek ki a terepezésre is használható üzleti kombi koncepciójával 1997-ben. Talán a skandináv időjárás az oka, de még indokoltnak is tűnik a sokoldalúsága. Feltéve, ha a Haldex-rendszerű összkerékhajtást is megrendeljük, anélkül a terepes kiegészítők csak a szomszédoknak szólnak. Különben jól állnak a V60-asnak.
Amióta a Volvónál a kocka el van vetve, üdítően harmonikusak a formák. Úgy sikerült átmenteni a sérthetetlenség érzetét, hogy az IKEA-fotelek letisztult eleganciáját is megtartották. Annyira szelíd benyomást kelt, hogy a műanyagoktól sem macsós, inkább karakteres lesz. Hitelesen mutat, ami többek között a megemelt hasmagasság érdeme. Ilyen háttérrel már bátran neki lehet vágni egy földútnak, murvás emelkedőnek, sárnak, jégnek, járdaszigetnek. Nyugalmunkat semmi sem zavarja meg, bárhol járjunk vele.
AWD-ként dízelből csak a tesztelt 2,4 literes, öthengeres választható, a friss fejlesztésű négyhengereseket még nem kínálják négykerék-hajtással, ahogy a nyolcfokozatú automatáról is le kell mondani a régi, hatfokozatú kedvéért. Ezért a könnyen feldolgozható veszteségért kárpótol a ma már ritka öthengeres hang. Ami azt illeti, egy kicsit túl sok is jut belőle az utastérbe. Nem bántja a fület, de le sem tagadhatná, hogy gázolajjal megy. Nem is kevéssel, a 9,1 literes tesztfogyasztás csak azért tűnik kedvezőnek, mert városban 12 felett mutatott a számítógép, az 5,7 literes gyári értéket lehetetlen reprodukálni vele. Egyhengernyi többlete szerencsére teljesítményén is észrevehető. A városban látványosan szenvedő motor autópályán felszabadul, kisimul, és meggyőzően lendíti előre az összkerekes hajtáslánc miatt 124 kg-os súlytöbblettel terhelt kombit. Utazóautónak tervezték, ebben a környezetben nem is lenne elegáns kuplungolni. Nemcsak a vételárhoz, a motor karakteréhez is passzol a váltó. Sport módban magasabb fordulaton kapcsol, ami még meggyőzőbb gyorsítást eredményez, és új alapokra helyezi a többiek Volvo kombikról alkotott képét.
Ezt megteszi a raktér is, mert ami az ívelt hátsó lámpák mögött fogad, nem más, mint az elődök megcsúfolása. Van hely a család holmijainak, de nem több, mint egy nagyobb kompakt hátuljában. Ma már nem a praktikumról, hanem az eleganciáról és a kényelemről szól a Volvo-birtoklás. Abban viszont a V60-as még a rutinosabb prémium modellek között is megállja a helyét. Kínai tulajdonosi hátterét meghazudtolóan ízléses minden, amit a belsejében látunk. Anyaghasználata példás, legyen textilbőr, műanyag vagy fahatású műanyag, minden a svájci orvos házaspárok igényeit tükrözi, mégis kortól és nemtől függetlenül jól érzi itt magát mindenki. Fantáziadús, eredeti a dizájn, a frissítés óta nemcsak látványos, végre gyors is a központi menürendszer, ahol a szó szerint tucatnyi aktív biztonsági extra működését igény szerint finomhangolhatjuk. Közel sem tökéletes, de meggyőző autó, még a Cross Country árnyalatnyival billegősebb futóműve sem illúzióromboló. Hagyományosan békés hangulata segít elfogadni néhány kompromisszumot. Vitathatatlan prémium minőség, remek anyaghasználat. Már nem hozza a legendás elődök fölényes helykínálatát.
Kissé morgós ugyan, és az étvágya sem szerény, a sorötös dízel mégis szerethető. Sok a gomb a középkonzolon, de a kezelés logikus, nem ad fejtörést. Kifejezetten jól áll ez a barnás szín a Cross Countrynak, kiemeli kalandor jellegét. Bár könnyű terepen is elboldogul, sokkal inkább utazóautóként domborít.
Összegzés
Skandináv atmoszférájával, átlagon felüli aktív és passzív biztonságával jó irányból támadja a német prémium hármas hasonló modelljeit a V60 Cross Country. Erős motorja, nyugalmat sugárzó atmoszférája mellette, szűkös karosszériája és magas fogyasztása ellene szól.
