A szétesett OPEC veri le az árakat

Az olajpiacot legalább másfél éve egyértelműen a túlkínálat jellemzi: mind a Nemzetközi Energiaügynökség  (IEA), mind az amerikai energiainformációs hivatal (EIA) szerint napi másfél millió hordóval haladja meg a keresletet a kitermelt mennyiség, így óriási készletek halmozódtak fel. A kereslet idén napi 1,2-1,3 millió barrellel emelkedhet, erre utal szinte minden elemzés, így rövid időn belül aligha alakul ki egyensúly. A szaúdi–iráni viszály ebben a közegben nemhogy az árak emelkedését nem váltotta ki, inkább hozzájárult az árak eséséhez, mert az elmérgesedő vita miatt szétesik az exportálók szervezete (OPEC), esély sincs rá, hogy a kínálatot érdemben befolyásolja, miközben az amerikai palatermelés a vártnál sokkal rugalmasabbnak bizonyult, s költségcsökkentéssel alkalmazkodni tudott az alacsonyabb árakhoz.

A múlt héten az amerikai WTI ára 33,1 az északi-tengeri Brenté 33,5 dollára, azaz tizenkét éves mélypontra zuhant. S egyelőre semmi jele annak, hogy a mindinkább megosztott OPEC nyomást próbálna gyakorolni Rijádra, amely a kitermelés növelésével és az áresés kikényszerítésével igyekezett szembeszállni az amerikai palaforradalmat előidéző, de elvileg magas költséggel működő vállalatokkal, illetve így akarta megtartani piaci részesedését.

A szaúdi–iráni válságot értékelve, David Stubbs, a JPMorgan stratégája a Bloomberg televízióban kifejtette: a feszültség miatt az OPEC belső ellentétei kiéleződtek, esély sincs rá, hogy a szervezet a kínálat visszafogásával mégiscsak növelje az árakat. A decemberi miniszteri ülés – még a krízis kirobbanása előtt – káoszba fulladt. Irán ráadásul néhány héten belül szinte biztosan növeli kitermelését és exportját, ahogy véglegesítik a nagyhatalmakkal kötött nukleáris megállapodást, és feloldják a Teherán ellen bevezetett szankciókat. Így még több olaj kerül a piacra, bár Irán jelezte, a zuhanó árak miatt mérsékelt ütemben bővíti a kínálatot. Ám az iráni olaj hagyományos vevői – Kína, India, Japán, Dél-Korea, Olaszország, Franciaország és Spanyolország – már jelezték vásárlási szándékukat.

Az olajtározók csordulásig teltek olajjal. Az amerikai tartalékok 482 millió hordós, történelmi csúcsnak számító szintje 130 millió barrellel haladja meg az ötéves átlagot. Az oklahomai Cushingban, amely a WTI fontos elosztóközpontja, soha még annyi olajat nem halmoztak fel, mint most. Az árakra további nyomást gyakorol, hogy az amerikai palatermelés sokkal lassabban csökken, mint ahogy szakértők arra számítottak. Az EIA a napokban felfelé módosította a múlt év első kilenc hónapjának adatait: az Egyesült Államokban az áprilisi napi 9,7 millió barrelről 9,3 millióra csökkent a kitermelés, de ez is több a korábban jelzettnél, annak ellenére, hogy 2002 óta tavaly először csökkent a működő fúrótornyok száma.

A szaúdi–iráni konfliktus nyomán az árak további lefelé ereszkedését prognosztizálják szakértők. A Citigroup és a UBS szerint a hordónkénti ár harminc dollárra süllyedhet. A Goldman Sachs húsz és harminc dollár közé becsüli az árat az első negyedév végére, amikor az északi féltekén kitavaszodik, s eleve mérséklődik a kereslet. Ekkor kezdődnek a karbantartási munkák a finomítókban, s ez is átmeneti keresletcsökkenést idézhet elő. Az ABN Amro a Brentre és a WTI-re adott 65-60 dolláros előrejelzését 50 dollárra vitte le, míg a Roubini Global Economics kutatói 56-52-ről 47-46 dollárra módosították 2016-os várakozásukat, de úgy gondolják, hogy a második fél évben nagyobb kereslet mutatkozik majd. Ám Stephen King, a HSBC főtanácsadója szerint a válságot megelőző időszak növekedési tempóját alulmúló fejlett és immár feltörekvő térségbeli GDP-bővülés és a lassító Kína miatt elégtelen a kereslet, vagyis az árzuhanást nem elsősorban az amerikai palatermelés okozta globális túlkínálat váltja ki.