Rekordok a stabil piacon

A nemzetközi műtárgypiac meglehetősen magas szinten stabilizálódott, köszönhetően többek között a nagy összegeket elköltő kínai befektetőknek, akik a múzeumalapítási láz hevében most épp nem hazai művészetet vásároltak a hazai és a nemzetközi árverési házaknál, hanem egy másik fázisba léptek.

Nyugati aukciósházaknál kimagasló nyugati alkotásokat vesznek, hogy azokat majd kiemelt helyen állítsák ki magánmúzeumukban. (Kicsit hasonló a folyamat ahhoz, amely az öböl menti országokban, főleg Katarban játszódott le még a magas olajárak idején, bár utóbbiban a királyi család gyarapította múzeumát, gyakran inkább privát vásárlásokkal.)
A nagy aukciósházak bevétele tavaly annak ellenére nem csökkent, hogy a kimagasló tavaszi árverések után ősszel már a normalizálódás jelei látszottak, ebben pedig kulcsszerepe van annak, hogy a házak éppen a legnagyobb értékű tételeknél emelték meg legjobban a jutalékokat. Az elemzők sok új vevő megjelenéséről számoltak be, és meglepően jó eredményeket értek el az európai festők alkotásai.

Tavaly tavasszal Picasso Algíri nőkje a Christie’snél elért 179,4 millió dolláros árával újraírta az árverési örökranglistát, de az év második felében is erős volt a mezőny, számos művet ütöttek le a nagyoknál 20 millió dollár fölött. Megszületett a toplista második helyezése is: Modigliani Fekvő aktja, ugyancsak a Christie’snél, 170,4 millió dollárért dollárért kelt el. Egy taxisofőrből lett kínai milliárdos vette meg, aki feleségével együtt két magánmúzeumot is alapított Sanghajban, és ma már a legismertebb kínai műgyűjtők közé számítanak.

A Christie’s 145 millió dolláros forgalmat bonyolított le őszi impresszionista és modern árverésén, amely mindig egyfajta lakmuszpapírnak számít a piac állapotának megítélésében. Az idei eredmény 20 millió dollárral kevesebb a tavalyinál, de voltak kimagasló árak a Modiglianin kívül is: a tételek jellemzően a becsértéksáv felső határa körül keltek el, és 83 százalékuk gazdára talált. Lucio Fontana Concetto spaziale, La fine di Dio című képe 29 millió dollár, Louise Bourgeois pókszobra 28 millió dollár lett.

A globális műtárgypiacon a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján tapasztalt esés után 1995 körül indultak meg újra felfelé az árak, a 2007-es, 2008-as aukciókon már igencsak elszabadultak – ennek 2008 őszén látványosan véget vetett a pénzügyi válság. Az emelkedés 2010-ben indult újra, tavaly sokan már újabb buborék kialakulásától tartottak – elemzők szerint a piac ezt örvendetesen elkerülte, miközben az aukciók összforgalma ősszel így is 2,2 milliárd dollár volt. A sztártételek természetesen kiemelt figyelmet kaptak, és ez így lesz ezután is, de a további stabilizálódás érdekében az árverezőházak – legalábbis nyilatkozataik szerint – a jó kvalitású, de megfizethető művek szegmensét igyekeznek majd erősíteni.

Ijesztőek az árak

A legdrágább élő festő a német Gerhard Richter, aki az elmúlt években sorra döntötte e kategória csúcsárait. Életműrekordját jelentő 1986-os datálású Absztrakt képe szerepel a 2015-ös európai toplistán: tavaly februárban 30,4 millió fontért (44,5 millió dollár) kelt el a Sotheby’s londoni árverésén. A 84 éves művész a német Die Zeitben év végén megjelent interjújában ijesztőnek nevezte a műtárgypiaci fejleményeket – beleértve saját elrettentő árait is.