Nemes-Lampérth a Kieselbachnál

A műtárgypiacon ritkán felbukkanó Nemes-Lampérth József eddigi legnagyobb tárlataként hirdeti a Kieselbach Galéria a legújabb, szeptember 13-ig látható kiállítását. A falakra 126 műalkotás került, ez csaknem a duplája annak, amit 1963-ban sorakoztatott fel a festőtől a Magyar Nemzeti Galéria. Gelencsér Rothman Éva művészettörténész nem is számít már túl sok előkerülő Nemes-Lampérthra, mert az általa kutatott életmű kicsi, és az elmúlt évek árai már külföldről is hazacsalogatták a nagyját. A festő 31 évet élt – az utolsó kettőt elmegyógyintézetben töltötte –, egész életében szegény volt, szinte minden fellelhető írásos emlékben arra panaszkodott, hogy nincs pénze vászonra. Csak akkor nem korlátozták az anyagiak, amikor a Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe menekült, ahol a neves műkereskedő, Fritz Gurlitt, Moholy-Nagy Lászlóval közösen kiállítást rendezett neki 1920 őszén. Ott ismerkedett meg Alfred Gustav Ekström műgyűjtővel, aki nemcsak vásárolt tőle, de meghívta svédországi otthonába is, és finanszírozta a munkáját. Nemes-Lampérth rengeteg festéket és nagy méretű vásznakat rendelt, csakhogy elmebaja elhatalmasodásával sok vászonra pusztán hatalmas nemi szerveket festett, ezeket a svéd milliárdos felesége elégette. Később a hagyatékát öröklő testvére is megsemmisített sok képet, mert szégyellte őket. A művészettörténészek azonban így is a magyar avantgárd egyik legeredetibb alkotójaként tartják számon Nemes-Lampérthet, aki nagy hatással volt a modern magyar festészetre – legalábbis a szakmunkákban, mert múzeumban őrzött képeinek zöme raktárban van.

Nemes-Lampérth tíz évig tartó pályáját mindössze 27 olajkép reprezentálja, közülük 14 múzeumban, 13 magángyűjteményben található. Művei, ha viszonylag ritkán is, de jelen voltak hazai aukciókon. A hetvenes évek rekordját a védett Városligeti fák érte el: az olaj/vászon képet a BÁV 1976. szeptemberi aukcióján 12 ezres kikiáltás után 40 ezer forinton ütötték le. Három évvel korábban ugyancsak a BÁV-nál 8 ezres kezdés után 11 ezer forintért cserélt gazdát a Folyóparti táj című olajfestmény: ez most 34 milliós leütéssel a hatodik a művész örökranglistáján.

A rendszerváltás után, 2000-ben jött el igazán Nemes-Lampérth ideje: a Kieselbachnál a Csendélet citromokkal című tusrajz több mint tízszeres áremelkedés mellett 3,8 millió forintért kelt el, az 1910-es olaj/karton Nagybányai boglya 8 millió forintot ért meg valakinek. Ugyanebben az évben a Blitz Galéria árverésén az Epreskerti részlet című, Ekströmnek dedikált tusrajz ára egymillióról 4 millió forintra nőtt, majd 2005 tavaszán már 13 millión ütöttek le egy tusrajzot Kieselbach-árverésen. (A tus komoly mesterségbeli tudást igényel, mert gyorsan szárad, szinte lehetetlen javítani.)

Az avantgárd iránti fokozottabb érdeklődés is felfelé vitte Nemes-Lampérth árait, és nem tett rosszat néhány neves műgyűjtő sem. A volt amerikai nagykövet, Nancy Goodman Brinker vette meg például Kieselbach-árverésen az 1920-ban Berlinben készült, az Ekström-gyűjteményéből hazakerült Kolozsvár című tusképet 28 millió forintért, majd az 1916-os Utca a Gellérthegy oldalában címűt is a Virág Judit Galéria aukcióján – 55 milliós leütési árával jelenleg ez a kép az életmű legdrágább darabja.