Így rendeztek olcsó olimpiát

Különleges játékokként értékelte az 1996-ban Atlantában lebonyolított olimpiai versenyeket Juan Antonio Samaranch záróbeszédében. Az Egyesült Államok délkeleti részén levő város illetékesei nem örültek e címkének, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke ironizált, utalva a szervezési hibákra. A nyitóünnepség négyórás késéssel kezdődött, a végén a közel 10 ezer sportolót egyetlen szűk kapun akarták a buszokhoz engedni, hogy az olimpiai faluba visszatérhessenek. A játékok ideje alatt pedig végig zavarok voltak a számítógépes hálózatokban – noha Atlanta a CNN hírtelevízió központja –, és bár az FBI vigyázott a biztonságra, rögzítve valamennyi sportoló és kísérő ujjlenyomatát, így sem sikerült megakadályozni egy pokolgépes merényletet az olimpiai parkban, és a tetteseit nem találták meg.

Még szerencse, hogy hasonló anomáliák gazdaságilag nem történtek, sőt e téren sikerként könyvelhetők el a húsz évvel ezelőtti ötkarikás játékok. Azok ugyanis szerencsére abban is különlegesek voltak, hogy tovább növelték az Atlantának helyet Georgia állam addig is kiemelkedő gazdasági teljesítményét – állapította meg a PriceWaterhouseCoopers tavalyi tanulmánya. Éppen a szilárd fundamentumok miatt lett az 1996-os „olcsó olimpia”, miután megrendezéséhez nem volt szükség jelentősebb infrastrukturális beruházásokra, és a kiadások zömét magánforrásokból finanszírozták. Az alacsony beruházási szükségletnek tudható be ugyanakkor, hogy az olimpia 1991–1997 között mindössze 5,1 milliárd dollárral növelte Georgia GDP-jét – ennél csak a 2000-es sydney-i játékok hozzájárulása volt kisebb. Ebből a kifejezetten az olimpia miatti beruházások és kiadások 1,16 milliárd dollárt tettek ki – még feleannyit sem, mint például a négy évvel korábbi rendező Barcelonában (az 1992-es olimpia városáról lásd sorozatunk előző részét, lapunk szeptember 12-i számában).

Georgia GDP-je már az olimpia rendezési jogának elnyerése, 1990 előtt is nagyobb mértékben nőtt az országos átlagnál, és e különbség közvetlenül az olimpia előtti és utáni években tovább nőtt. A legjobban, közel 15 százalékkal az idegenforgalom gyarapodott: több mint 6 ezer új hotelszoba épült, ami 9,3 százalékos kapacitásnövekedésnek felelt meg, és e trend a játékok végeztével sem tört meg. A hotelépítések és vendéglátóhely-fejlesztések magánberuházások keretében valósultak meg, a szövetségi kormányzat több mint félmilliárd dollárral járult hozzá a környezet – például a járdák, a közlekedési jelzések és a zöld terület – modernizálásához.

A szövetségi építőipar és közlekedés egyaránt 5 százalék feletti mértékben bővült 1991–1997 között, a kevés infrastruktruális beruházás ellenére Atlanta belvárosában jelentős építkezések folytak, ezek értéke a központot jelentő Centennial Park vonzáskörnyezetében a láng kihunyása után is 1,8 milliárd dollárra rúgott. Főként szállodák, irodaépületek és lakások létesültek, az építőipar 2003-ban már Georgia teljes GDP-jének az 5 százalékát tette ki.

Atlantának talán legnagyobb hozadék az volt, hogy a város átlagos foglalkoztatása 17 százalékkal jobban nőtt 1994–2000 között, mint Georgia többi részében. Ráadásul az olimpia szervezése nem járt együtt az árak emelkedésével, szemben több amerikai várossal, amelyek inflációja effajta esemény nélkül is Atlantáénál magasabb lett.

Egyetemi utóhasznosítás

Az atlantai olimpia magánfinanszírozásának magas arányát az utóhasznosítás átgondoltsága, tervezettsége is elősegítette. A szálláshelyek és sportkomplexumok megépítésének egy részét ugyanis egyetemek finanszírozták, cserébe a játékok után átvehették azokat. Azóta például a Georgia Institute of Technology egyetem az uszodakomplexumot üzemeltetheti. Az olimpiai főstadiont pedig a játékokat követően átalakították, és a helyi baseballcsapat, az Atalanta Braves stadionjaként működik.