Pedig minden olyan szépen indult. A 2004-es athéni olimpia megrendezése előtti hét évben a görög gazdaság folyamatosan túlteljesítette az EU átlagát. Ez különösen 2001–2004 között volt szembetűnő, amikor az öreg kontinensen általánosan visszaesett a növekedés. A pozitív görög eredmények azonban nemcsak az olimpiai előkészületeknek, hanem egyéb tényezőknek is betudhatók, jelesül az euró 2002-es bevezetését megelőzően alacsonyan tartott kamatlábaknak, illetve a nagymértékű EU-támogatásoknak – figyelmeztet a PriceWaterhouseCoopers tanulmánya.
Az athéni olimpiához kapcsolódó, illetve az amiatt előrehozott infrastruktrális fejlesztések a tervezettnél másfélszer-kétszer többe, 14-16 milliárd dollárba kerültek, aminek csak az egyötödét állták magánbefektetők, minden egyéb beruházást és kiadást az állam finanszírozott. Különösen 2003–2004-ben ugrottak meg az ötkarikás játékokkal kapcsolatos kiadások, mivel az infrastrukturális és egyéb beruházások határidőit a görögök nem tudták tartani.
A nyakló nélküli költekezés 1997–2005 között 35,2 milliárd dollárral járult hozzá a dél-európai ország GDP-jéhez, ami évente 1,52 százalékos plusznak felelt meg. Ennél többet az utóbbi huszonnégy év olimpiáinak rendező országai közül csak Kína profitált. A görög építőipar éves forgalma például 1997–2003 között több mint a duplája lett az előző évekének. Az pedig, hogy az építőipar a 2003-as jelentős hányadát, több mint 10 százalékát tette ki, már tükrözi azt a kapkodást, hogy a szükséges beruházásokkal – repülőtér, úthálózat, tömegközlekedési infrastruktúra – a rajtig elkészüljenek.
Az olimpia után azonban egyből visszaesett a hellének gazdasági teljesítménye. Szembetűnő például, hogy míg a foglalkoztatottak száma 1997–2004 között 430 ezerrel, 4,31 millióra nőtt, addig alig három hónap alatt 70 ezer munkahely szűnt meg, nagy részük az építőiparban. Érdekes, hogy ennek ellenére a munkanélküliségi ráta csökkenése azt követően sem állt meg, hogy az 1999-es 12 százalékról 2005-re 10 százalékra ment le. 2008-ban már csak 7,8 százalékot tett ki, s csak az az év őszén kirobbant válság hatására kezdett ismét növekedni, tavaly már megközelítette a 25 százalékot, az államadósság pedig a GDP 177 százalékát.
Rendhagyó volt, hogy a beruházások, a foglalkoztatás és az egyéb erőforrás-szükségletek megugrása ellenére Görögországnak az olimpiai felkészülés alatt és a rendezvény után is sikerült az inflációt kordában tartania, még az építőiparban és az ingatlanpiacon is. Bár 2001-től az európai országokhoz képest Görögországban magasabb volt az ez inkább az euró 2002-es bevezetésének köszönhető, mint az olimpiának.
Csupán a hotelszobák árai emelkedtek jelentősen, de azok is csak a versenyek idején, azt követően visszatértek az eredeti szintjükre. Az átmeneti drágulás azzal magyarázható, hogy Athén – a többi olimpiát rendező várossal ellentétben – nem tervezte megnövelni meglévő szállodakapacitását. A szűkös kínálat miatt viszont a szállodaszobákért akár négy-ötszörös árat kellett fizetni az olimpia alatt.
Az idegenforgalomban érvényesült az olimpia visszatartó hatása: a záróünnepséget követő hónapban közel 15 százalékkal kevesebb turista látogatott Athénba, és a csökkenés az év végéig kitartott, nemcsak a görög fővárosban, hanem az egész országban. A visszaesés Görögország szóba jöhető versenytársaival – Törökországgal és Horvátországgal – összehasonlítva szembetűnő. A görög csökkenéssel párhuzamosan mindkét országba több látogató érkezett 2003–2004-ben. A görög turizmus a 2005-öt követő nyolc évben is csak évente átlagosan 2,7 százalékkal növekedett. Igaz, ez a magas bázisnak is betudható, vagyis annak, hogy az idegenforgalom hagyományosan Görögország kiemelkedő ágazata, s az olimpia előtt is vonzó úti cél volt.
Kudarcos utóhasznosítás
Kis túlzással Athén teremtett esélyt Budapestnek ahhoz, hogy 2024-ben olimpiát rendezhessen. A kizárólag a versenyekre felhúzott, azt követően azonban néhány év alatt lepusztult olimpiai létesítmények látványa is belejátszott ugyanis abba, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2014 végén elfogadta a takarékosabb rendezést előtérbe állító, Agenda 2020 nevű modernizációs programot, melynek kiemelt szempontja a gazdaságosság mellett az utóhasznosítás. Szinte semmi nem valósult meg ugyanis a görögök azon tervéből, hogy a sportobjektumokat tovább működtessék, illetve azokat közterekké, parkokká alakítsák át.
