Január 1-jétől kötelező a lakóépületek építőipari kivitelezőinek és tervezőinek is felelősségbiztosítást kötni, az érintett cégek azonban egyelőre nem tolonganak az alkuszoknál. „Korábban a kisebb cégeknek nem volt építés-szerelésre felelősségbiztosítása, ezek az idén már enélkül nem vállalhatnának munkát” – mondja Póczik András, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének (FBAMSZ) elnökségi tagja.
Maga az építési felelősségbiztosítás egyébként nem volt ismeretlen korábban sem a szakmában, a nagyobb cégek és a tervezők általában kötöttek is ilyet. Több biztosító is kínált ilyen szolgáltatást, egyebek között az Allianz, a Generali, a Groupama, az Aegon, az Union, az Uniqa és a CIG Pannónia is.
Jellemzően négyféle biztosítást kínáltak a cégek: volt tervezésre, tervezői művezetésre és építés-szerelésre és építési művezetésre szóló konstrukciójuk. A művezetést viszont az alkuszok szerint nem szívesen biztosították korábban. A kockázat ugyanis ebben a kategóriában nagy volt.
Olyan biztosító, amelyik kifejezetten a tavaly novemberben megjelent kormányrendelet alapján új biztosítást fejlesztett az építőipari cégeknek, egyelőre csak egy akad: a Generali, amely már december utolsó hetében bevezette a terméket.
Az érdeklődés élénk mind a tervezők, mind a kivitelezők részéről, rövid távon százas nagyságrendű szerződésre számítanak. A többieknél is köthetnek persze biztosítást az építő és tervező cégek, legfeljebb többféle konstrukcióból kell összekombinálniuk a jogszabályoknak megfelelő szerződést. A korábban kötelezően vagy opcionálisan megköthető biztosításokkal szemben az az újdonság, hogy most már pontosan megszabja a rendelet a minimális biztosítási összeghatárokat, a szolgáltatásokat, és hároméves retrofedezetet is előír, vagyis a biztosító az építő vagy a tervező felelősségéből az átadás után bekövetkezett károkért is helytáll még három éven át.
A kormányrendelet egyébként háromféle kategóriát határoz meg a biztosításokra az építkezések értéke alapján. Az első kategóriába az 50 millió forint alatti, a másodikba az 50–100 millió forint közötti, a harmadikba az ennél is értékesebb ingatlanok tartoznak. A legkisebb kategóriában egy ingatlanra a tervezőnek káronként legalább 2 millió, de a biztosítás teljes időtartamára minimum 6 millió, a kivitelezőnek káronként 10 millió, a teljes időtartamra pedig 30 millió forintos biztosítással kell rendelkeznie. Póczik szerint a megszabott összeghatárok meglehetősen alacsonyak, a kivitelezői felelősségbiztosítások összeghatárának legalább az építmény értékének a felét el kellene érnie.
Ezekre a limitekre viszonylag olcsón lehet biztosítást kötni. A legalacsonyabb kategóriánál a tervezők éves díja 35-40 ezer, az építőké, és a műszaki vezető cégeké 130 ezer forintnál indul. Az 50-100 millió forintos sávban körülbelül kétszer ekkorák a díjak. Ez egyébként azt jelenti, a kötelező biztosítás nagyjából 200 ezer forinttal növeli meg egy átlagos családi ház építési költségeit.
Ez nem tűnik soknak, de a biztosítási szakemberek attól tartanak, lesznek olyan cégek, amelyek még ezen is megpróbálnak spórolni, és kijátsszák a jogszabályt. Ez ugyanis nem is olyan nehéz. Bár a kormányrendelet pontosan előírja, melyek a minimumkövetelmények egy biztosításnál, azt viszont nehéz ellenőrizni, hogy az építőcégek valóban megkötötték-e a megfelelő szerződést. Az építési naplóba csupán a felelősségbiztosítások kötvényszámát kell beírni, ebből azonban nem lehet megállapítani, hogy magában a kötvényben pontosan mi is szerepel. Márpedig így előfordulhat, hogy egy építési vállalkozó a szükségesnél kisebb fedezetre köt biztosítást.
