Argentína, Bolívia és Chile területén húzódik a „fehérarany-háromszög”, amely a Föld jelenleg ismert lítiumkészletének 54 százalékát rejti. A nagy teljesítményű akkumulátorok gyártásához nélkülözhetetlen alkálifém kitermelése nem tart lépést az igények gyors növekedésével, s ez meg is látszik az árán. A piacon másfél év alatt megháromszorozódott, tonnánként 20 ezer dollár fölé nőtt a fémet hordozó lítiumkarbonát ára – írja a Reuters. Maga a kereslet is triplázódik 2025-re. Az elektromos autók terjedésével elindult áremelkedésből a dél-amerikai termelők hatalmasat szakíthatnának, ám félő, hogy különböző okokból képtelenek erre, s tálcán kínálják fel a világelsőség dicsőségét a drágábban, de megbízható körülmények között termelő ausztráloknak.
A három országban három eltérő utat választottak – derül ki az Economist összeállításából. A legnagyobb és legolcsóbban kinyerhető lítium gazdája, Chile a befektetőbarát piaci megoldást preferálta, míg Argentína jelentős lépéshátrányba hozta magát a diktatórikus és populista politikai rezsimek váltakozásával, ami távol tartja a befektetőket az országtól. A 2006 óta Bolíviát irányító Evo Morales, a nép egyszerű fia pedig közkincsként kezeli a lítiumot, ami országa felemelkedését szolgálná a szegénységből, ám e cél megvalósulását épp a kapitalista beruházók iránti mérhetetlen bizalomhiány akadályozza.
A piacot évtizedeken át uraló Chilében a kitermelés felfutását kvótákkal akadályozták, és stratégiai jelentőségűvé nyilvánították a fémet, gondos gazdaként gazdálkodva az ásványkinccsel. A korlátozásokat hamarosan feloldhatják, a termelés a négyszeresére bővülhet. Argentínában Mauricio Macri jelenlegi elnök nevéhez fűződik a nyitás politikája: ő a bürokrácia drasztikus felszámolásával, a befektetői biztonság garantálásával egy év alatt 60 százalékkal 1,5 milliárd dollárra növelte az ágazat bevételét, s 2022-re ötszörösére bővítené a bányászatot. Bolívia viszont bánhatja csökönyösségét, s a jogbizonytalanság miatt könnyen lebetegedhet a 21. század „aranylázában”.
