A kormány azt tervezi, hogy nemzetbiztonsági szempontból megvizsgálja a kiemelt fontosságú tengeri szénhidrogénmezők üzemeltetésére és a kitermelési jogok megszerzésére pályázó cégeket. Norvégiát eddig nem érdekelte túlzottan, hogy kiket enged be stratégiai fontosságú olajiparába, ám az északiak – noha nem tagjai, de együttműködő partnerei az EU-nak – az ezt garantáló szigorú európai uniós direktívát csak most illesztenék be a jogrendjükbe – írja a Bloomberg. Az olajcégek, illetve a mögöttük álló befektetők szűrésével és kiszorításával Oslo kimondatlanul azt szeretné elérni, hogy az olyan zavaros időszakokban, mint az energiaár zuhanását hozó utóbbi két és fél év, ne érje váratlan és kellemetlen meglepetés a termelők részéről.
Az indoklásban nem szerepel, de norvég olajipari szakértők szerint egyértelműen az a cél, hogy az orosz befektetőket távol tartsák. Az olajbevételekből táplálkozó államkassza számára váratlan kiesést jelentett például, hogy a BP és az Exxon felhagyott számos offshore mezejének művelésével, a német RWE pedig kivonult, 5 milliárd euróért eladva gáz- és olajipari üzletágát Mihail Fridman orosz milliárdos befektetési cégének, a LetterOne-nak. A britek például megvétózták, hogy Fridmanék megszerezzék a DEA angliai érdekeltségeit. Az olajválság óta Norvégiában tulajdonosi átrendeződések sora indult meg, a különféle befektetési csoportosulások hátterében sokszor nyíltan vagy megbújva orosz tőke húzódik meg. A Rosznyefttyel és a Lukoillal határ menti egyezmény keretében dolgozhatnak az Arktisz Norvégiához tartozó területén, ám azt már nehezményeznék a norvégok – és meglehet, ez is közrejátszik a sietségben –, hogy az OMV 38,5 százalék erejéig bevenné a Gazpromot norvég leánycégébe. A vételi szándékot az osztrákok jelezték az energiaminisztériumnál, de döntés még nincs. A Reuters hírét, miszerint legfeljebb 25 százalékos pakett átruházását engedélyeznék, a tárcánál nem erősítették meg.
Az oroszokkal szembeni bizalmatlanság nem a norvégok sajátja. A The New York Times összeállítást közöl arról, miként hátráltak ki vagy sértették meg az oroszok a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetével (OPEC) kötött korábbi megállapodásokat. A kartellt vezető szaúdiak és az oroszok közötti első alkut 2001-ben kötötték, a cél akkor is az olajárak felpumpálása volt a kínálat szűkítése révén. Moszkva napi 150 ezer hordós vállalást tett, ezzel szemben, kihasználva a megnyíló piaci lehetőséget, 50 ezer hordóval növelte termelését – emlékezett vissza az akkori energetikai miniszterhelyettes, Vlagyimir Milov, megemlítve, hogy amikor a trükkre az OPEC-nél rájöttek, nagyon dühösek lettek.
Mint ismert, múlt csütörtökön az OPEC jövő márciusig meghosszabbította saját, 1,2 millió napi kvótacsökkentésének hatályát, s hasonlóan döntöttek a 300 ezer hordót magukra vállaló oroszok is. A januártól élő kvótacsökkentés szándékos kijátszásáról nem érkezett ugyan hír, mindenesetre a rendszer igencsak döcögősen áll fel. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint márciusban még csak napi 170 ezer hordónál jártak. Khalid al-Falih OPEC-elnök elnézően nyilatkozott erről, mondván: ami a kartell tagjai számra rutinfeladat, az más termelőknél hosszabb tanulási folyamatot igényel. Az oroszok május 2-án teljesítették maradéktalanul vállalásaikat. Az amerikai szakértők azonban szkeptikusak a jövőt illetően, mivel a „fagyos” szibériai mezők adják a termelés javát, s ezeket a termelésből kivonni és újraindítani kiemelten magas kockázatokkal jár.
